És most értem a végére...

Legalábbis nagyon bízom benne, hogy végre vége a hetek óta tartó szívás sorozatnak (mondhatni szó szerint).
Gondom ugyebár az volt ismét, ami már anno tavasszal is megszívatott, ami nem más, mint a karburátor. A dolog ott indult, hogy egyszer csak minden előjel nélkül eltűnt az alapjárat. Gondoltam nem vészes a dolog, csak valami elállítódott. Nem így történt. Muszáj voltam szétszedni a karbit, mert bizony nem akart javulni. Átnéztem kifújkáltam, kapott új tömítéseket, síkba lett csiszolva a talp, de semmi. Eztán jóideig nem volt időm foglalkozni vele, vagy, ha lett is volna egyszerűen kedvem nem volt meló után este hazaérve nekiállni. Aztán nagyjából két hete vasárnap eljött hozzám Tasi egy dabasi kispolskis, aki hozott nekem egy 28S1A típusú karbit, ezt felrakva már megjött az alapjárat, de egyszerűen gázadásra befulladt, csak úgy pörgött fel, ha nagyon lassan adagoltam neki a gázt.   (Tunyi szerint azért mert F101-es keverőcső van benne, és rakjam át az addig fent levő IMB-ből a keverőcsövet, mert tuti, hogy abban F74-es kell, hogy legyen, ha ilyen jól vette a gázt. Nos, igaza volt 101-es volt benne, mármint az S1A-ban, viszont kicserélve F8-asra is ugyanaz volt, nem reagált a gázra. A régiben is F8-as volt amit csak nagy szívások árán tudtam kiszedni)    Közben, ha már itt volt, elhozta az autója motorját is, amin furulyagumi és hengerfejtömítés cserét hajtottunk végre sikeresen. Ezúton is köszönet neki a karbiért. Nos viszont mivel a dolog nem oldódott meg nálam teljesen, így egy hét szünet következett a frankó melóhelyi beosztásom miatt. Aztán úgy jött ki a dolog, hogy a héten itthon vagyok egy hetet szabin, gondoltam épp ideje volna végére járni a hibának. Hétfőn hozzá is kezdtem, és egészen eddig tartott a megcsinálása. Nem írom le egyenként a napokat, de nagyjából arról szóltak, hogy a 3 karburátor( 28s1a, 28imb 10/250 régifajta, 28imb 10/250 újfajta) mindegyike felkerült a hengerfejre, és vissza lejött, mert a végén csak nem volt jó valami. Az áttörés ma következett be mikor nekiálltam a régifajta imb-nek, hogy akkor azt most rendberakom működőre. Kezdődött egy talpsíkolással, mert nem volt tökéletes, majd eztán szomorúan konstatáltam, hogy az alapjárati fúvókámon nincs tömítőgumi, plusz lötyög a pillangótengely. Megpróbáltam a másik imb tengelyét, de az is lötyögött. No, akkor el a boltba tengelyért, meg tömítéskészletért. A boltban azt mondták tengely nincs magában, csak ilyen dörzsárazás nélküli felújítókészletben. Hú mondom király, nem kell bajlódni a dörzsárazással belerakásnál, úgyhogy potom 1300 pénzért el is vittem, és még volt is a csomagban egy régifajta karbihoz való hosszú alapjárati fúvóka rajta a szükséges gumikarikával. Vettem még ezenkívül egy doboz furulyagumi készletet, mert hamarosan az is cserés lesz, sajna megjelent az olaj a tömb oldalán. Barna színű a gumi, majd kíváncsi leszek rá meddig bírja vele. De visszatérve a karbihoz: hazaérve újra szétkaptam a karbit, mondhatni már csukott szemmel a sok szétszedés-összerakás után, és ott ért a hidegzuhany, hogy kérem szépen ez a javítókészlet nem a 28IMB-s karburátorhoz van. Ugyanis vastag a tengely, vastag tengely meg az S1A-ban van, annál meg nem kell cserélni semmit, mivel annál ugyebár volt alapjárat. Szóval van most egy ilyen készletem feleslegben.(Csere játszik működő 28imb karbira ) Nem volt mit tenni, kénytelen voltam a szar tengellyel összerakni újra, annyit tudtam tenni, hogy ami a motorháztető felőli végénél van kis műanyag betét, azt alaposan bekentem zsírral, hogy ha már lötyög is ne szívja a levegőt ott, majd rá azt a kis alátétszerű karikát, majd összeraktam így. Aztán a vett készletből a másik meglepi az a fúvóka volt. ugyanis vagy 2mm-el hosszabb volt, mint kellett volna legyen(ebből is variálták ennyire a fúvókázást???) így a tömítőgumit szép óvatosan leműtöttem róla és ráraktam a bele való fúvókára. Majd összerakás után a talp szépen megzsírozva, tengely szintén, így került fel a helyére. Mondhatni már tök rutin művelettel csavaroztam le, rögzítettem vissza mindet rá. És jött a próba. Láss csodát szívatóval egyből elkapta és szép egyenletesen járt, majd kis melegítés után visszaengedve a szívatót azt vettem észre, hogy magas az alapjáratom, de gyönyörűen jár. Tekertem kintebb a pillangóállító csavaron, mire picit lentebb esett a fordulat, de nem számottevően. Tekertem még egész addig, hogy már hozzá sem ért a csavar a karbihoz, de alapjárat még mindig magas. Na mondom faja, most meg átestem a ló túlsó oldalára. :( Elkezdtem bentebb tekerni a co-csavaron mire szépen elkezdett visszább esni a fordulat. Egy ponton túl már megint előjött a dadogása, rángatása, mondom ez így nem jó, de ha kintebb tekertem akkor meg magas volt a fordulatszám. Ebből az jött le, hogy tuti a pillangószelep lesz a ludas, és igen. Az alaphelyzetén én még tudtam visszább mozdítani, mire ő fogta magát és le is állt. Áhhá, tehát alaphelyzetben szorul a szelep kicsit. Viszont, ha kézzel elzártam teljesen, és hozzátekertem a co-csavart, akkor gyönyörűen járt szép alacsony fordulaton egészen az első gázadásig, mikor ugye a rugó megint csak egy pontig húzta vissza csak a tengelyt. No, ezt majd még orvosolnom kell, de akkor ott már nem volt energiám megint szétszedni, örültem, hogy végre van alapjárat, és gyönyörű HARAPÓSAN veszi a gázt (ezt utóbbit Tunyinak üzenem, aki azt mondta, hogy F8-as keverőcsővel képtelenség, hogy jól reagáljon a gázra etanol mellett ). Egyszer még úgyis szét kell szednem a közeljövőben mert ki akarom cserélni a tengelyt egy szorosra. De legalább most már halleluja működik és jól működik!!

u.i.: Akinek van 28IMB 10/250-es karbija amiben nem lötyög a tengely vagy csak tengelye, és meg is válna tőle, az értesítsen! Köszi!

Túl vagyunk egy motorszerelésen. No, nem az enyémén, Mesi motorja még most is hibátlanul üzemel.

Történetesen Henrik motorjával kezdtünk valamit, mivel produkált egy olyat, hogy meleg motornál elment az olajnyomás. Éppen ezért hozott két motort, egyik a gyári benne lévő, másik meg egy donor motor volt, majd nekikezdtünk megbontani őket. A terv az volt, hogy szétszedjük mindkettőt amennyire szükséges, majd amit kell azt cseréljük a donorból, tehát összerakunk a kettőből egy jót. A gyári motorját megbontva a vezérműtengelyig szembesültünk azzal, hogy maga a tengely vagy fél mm-t kotyog. Megvolt az első hiba ami miatt elmehetett a nyomás. Szerencsére, a másikban szorosan tartott még. A bütykökkel kicsit megszenvedve, de végül is sikerült mindkét mociból kiműteni. Közben ahogy kiszedtük a gyári motorból a tengelyt, láttuk meg, hogy sajna az ellenoldala, tehát a motortömb sincs a helyzet magaslatán, tehát minimum egy perselyezés kellene neki, vagy egy motortömb csere. Mindegy, egyenlőre össze lett rakva a donor veztengelyével ami, bár nem tökéletes de messze nem olyan lötyögős, mint ami benne volt. Talán ha 0,1 mm-t mozog. Magyarán ez sem tökéletes, de jobb,mint volt. Eztán jött az összefelé rakás, ami egészen addig eseménytelen volt, míg a hengerfej csavarok (mivel leszedett hengerfejjel ért ide a motor) meghúzása közben sikeresen elgörbítettük a karbi egyik rögzítő tőcsavarját. Ami nem is lett volna még akkora nagy gond, csak mikor Henrik megpróbálta visszahajlítani, az azzal a lendülettel beletört a blokkba. Úgyhogy előkerült a fúrógép és egy menetfúró is, majd ezekkel eljátszadozva sikerült először kifúrni a beletört tőcsavart, és utána új menetet vágni a helyére. Közben felkerültek a motorra az új tömítések és az új vezérműlánc is, illetve a jobb állapotú olajpumpa a hozzá tartozó vezérműfedéllel.  Úgyhogy kíváncsi leszek rá, hogy helyrejött-e neki így a motor, de bízzunk benne, hogy lesz javulás.
És, hogy Mesiről is írjak valamit, mivel ez az ő blogja:
Róla annyit tudok csak, hogy valamit kezdenem kell az ablaktörlőjével, mert mióta ki lett szedve lakatoláskor, iszonyat lassan töröl, plusz ha lekapcsolom, akkor a szélvédő közepén állnak meg a lapátok, és csak sokszori ki-be kapcsolással állnak csak meg a szélvédő szélénél. Illetve aktuális lesz bekötni a hátsó szélvédő fűtést is, ha már egyszer benne van, illetve az időjárás is indokolttá teszi egyre inkább a használatát. Ezen kívül mióta vegyítve használom az etanolt benzinnel,azóta sokkal könnyebben indul, és megy is normálisan. Legutóbb 10 liter etanolt és 5 liter benzint tankoltam bele. Ezzel ment mint a golyó. Viszont érdekes, hogy tankolás előtt még más arányban volt benne, annyi csak amit én itthon beleöntöttem 1-2 litert, és nem tudom, hogy ezért-e vagy, hogy szar volt az etanol, amit tankoltam, de akkor picikét be-be rángatott menet közben egy ideig, aztán egyik pillanatról a másikra megindult(ugyanannál a gáz állásnál), majd megint rángatás, de ahogy ebben az arányban tankoltam egy másik kúton, megszűnt teljesen a hibajelenség.
Nagyjából ennyi.

Nos végre eljött ez az idő is. Már nagyon régóta szerettem volna megvalósítani ezen álmom, de végre sikerült.

A történet még hetekkel, sőt annál is régebben kezdődött. Mesikére akárhogy is nézzük, ráfért volna egy kisebb felújítás. A felújítás alatt azt kell érteni, hogy cserélni kellett a két küszöböt, mivel már eléggé elkezdte enni a rozsda. Aztán ott voltak a két első sárvédők, amelyekről az előző gazdi által okozott horpadásokat kellett eltüntetni. Illetve az orrlemez alján viruló rozsdaszigetet is el kellett tüntetni. Nos éppen ezért lebeszéltem egy kollegámmal, aki karosszéria lakatos, de ért a festéshez is, hogy akkor elvinném hozzá Sándorfalvára ezen fent nevezett hibákat orvosolni. Bő egy hete, konkrétan 19-én el is vittem hozzá. Előtte még Szegeden kevertettünk festéket. Itt is szerencsém volt, mert kb 16.000 ft-ból kijött a kétkomponensű festék edzővel meg minden hozzávalóval együtt. Úgy fizettem 19980 Ft-ot, hogy vettem még hozzá rücsit üregvédőt, meg alvázvédőt. A választás pedig a színkatalógusból a Fiat 331-es színkódú festékre esett.(itt jegyezném meg, hogy ha valaki tudja, hogy melyik fiat gyári színe ez, akkor ne tartsa magában ) No, a festék már megvan, így elmentünk a Csongrádi sugárúton található kispolskis boltba elhozni az előtte megrendelt külső és belső küszöböket. Itt kiderült, hogy belső küszöbből csak egyet tudtak hozni. Sebaj, úgy voltunk vele, hogy max a jobb állapotban lévő fent marad az autón. Vettem még patenteket, mert az nem árt ilyenkor bontás előtt, aztán 5900 Ft-ot otthagyva, mentünk is Sándorfalva felé. Másnap reggel meló után kimentem segíteni szétbontani az autót. Közben átszaladtunk hozzánk Majsára, mert anyósék bontásra ítélt polskiáról kellett pár dolog. Konkrétan a bal első sárvédőből az enyémen horpadt rész, illetve az indextartó lemez, továbbá a csomagtérfedél, mert az enyémet anno elég csúnyán elverte a jég. Aztán leszedtük még a donorról a jobbos ajtót, mert Mesi jobbosán volt egy látható horpadás majdnem teljes hosszában az ajtónak. Úgyhogy miután kiflexeltük a cserélendő darabot a sárvédőből, leszedtük a jobbos ajtót illetve a csomagteret, úgy döntöttünk, hogy akkor már elvisszük a fűthető hátsó szélvédőt is. Ezeket bepakolva a ladába irány vissza Sándorfalva. Mesikét elég hamar szétszedtük, közben örömmel konstatáltam, hogy a padlólemezem nagyon szép állapotban van. Ráadásul a belső küszöböket sem kell cserélni, mert azokon sem volt még rozsda. Aztán volt persze probléma is. Kiderült, hogy a bal hátsó sárvédőnél anno 3 éve nagyon összetaknyolta a lakatos, és még jól el is rohadt ott, szóval befigyelt egy javítóív csere ott. Ezen kívül szerencsére más problémás rész nem volt. Úgyhogy a cserélendő cuccok felhegesztése után jött az autó előkészítése a festéshez. Festés előtt kapott még egy kis alváz védelmet, mert az sem árt, ha van neki, aztán ott a félig megborított állapotban vette észre haver, hogy az első futómű környékén nincs minden rendben. konkrétan a segédirányító karok gömbfejek, pontosabban szinte minden elég gatya ott. De, ezt mondjuk éreztem is, mert menet közben néha olyan érdekesen beriszál az autó eleje egy-egy kanyar bevétele után, szóval vannak gondok e téren. Na, mindenesetre ezek után le lett szórógittezve az egész autó, mert az nem árt, főleg ha két színű elemekből állt össze az autó. Aztán következett a festés, amire múlt hét péntekre lett kész. Konkrétabban ez csak a kasztni volt még. a "nyílászárók", mint csomagtér, motortér ajtó még várta, hogy új színbe öltözzön. Igazából a teljes kasztni nem lett kifújva ha azt nézzük, mert a padlólemez maradt gyári színben. Igazából én mondtam a srácnak, hogy maradhat, mert a szőnyeg úgyis eltakarja. Éppen ezért, szombaton még száradt az autó, de vasárnap elkezdtük összerakni a belső teret. Az összerakás tegnap azaz hétfőn fejeződött be, mikor is visszakerült a helyére a motor, felkerültek az akkor már lefestett ajtók, itt volt nem kis szívás mire az ablaküveg illetve az egyéb odavaló dolgok visszakerültek. A jobbos ablak így is szorul, mint a picsa.:( Pedig úgy lett összerakva ahogy kell. Tehát ennek még utána kell nézni. Teljesen 100%-ra nem sikerült visszarakni mindent a helyére, mert csak egy délelőtt állt rendelkezésünkre, mivel mindkettőnknek délutánra melóba kellett menni. Nos, már a melóhely parkolójában sokan megcsodálták. Este meló után viszont kicsit kalandosra sikeredett az út hazafelé. Kezdődött azzal, hogy mivel szakadt az eső használnom kellett az ablaktörlőt. Na, most ezzel az volt a gond, hogy mivel el van kopva az ablaktörlő szerkezeten a ricni így 5 km-enként meg kellett állni a leesett ablaktörlőt visszarakni. Közben mivel fentebb írtam, hogy sietősre sikerült az összerakás délelőtt, ez akkor ütött ki, mikor kiérve Szegedről kapcsoltam egy refit. Vagyis csak szerettem volna, mert csak tök sötétség lett. Na, mondom király. Szar ablaktörlővel tompítottal kellett jönnöm hazafele. Aztán mikor kb. félúton egyszer csak elkezdett rángatni a motor, akkor aztán örültem neki, mondom ez itt megáll alattam, az jó lesz. De, aztán ahogy jött a rángatás, úgy el is múlt.  Szóval végülis szerencsésen hazaértem. Viszont most még vár rám egy csomó dolog amit be kell fejezni rajta. Továbbá az autó pár héten belül menni fog vissza polírra is, mert a tetején van három "paca" amit el kell tüntetni. Illetve akkor lesznek lefestve a motorburkolatok is. De így is örülök, hogy legalább már eddig eljutottam.

Elkövetés helyszíne: Bács-Kiskun Megye. Település: Kisszállás city vagy falu /megfelelő aláhúzandó/. Résztvevő autók száma: 2 Résztvevő ( magukat polskiőrültnek valló)személyek száma: 2 Hengerek száma: 2   /vagyis 2x2  néha öt.. izé, tehát 4/ Elkövetés időtartama: reggeltől estig.

Eset leírása (idézet az egyik elkövető vallomásából):

"Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy kellett volna már összehozni régóta egy szerelős talit. Így, hát nem volt mit tenni, a tegnapi napra időzítettük. Előtte gondosan mindent elterveztünk, megterveztük az utat, és azt is, hogy mit és hogyan kellene elkövetni. Tecciktudni van az a kisfityós egyén, az a Henrik álnéven tevékenykedő személy. -akinek személyiségi jogokra hivatkozva nem írhatjuk le a teljes nevét, csak annyit, hogy A.V.H.- Nos, kérem szépen, ez a fent nevezett egyén kitalálta, hogy kellene valamit kezdeni az ő gépjárműjével, ami nem más, mint egy Polski Fiat 126p személygépjármű, mivel a helyi alvilág, és a helyi cicababák előtt rendkivüli módon ciki, hogy nem akar menni az az autó, úgy ahogyan annak mennie kellene. Éppen ezért rávett engemet, hogy ha törik, ha szakad csináljak vele valamit, mert ezt már nem bírja épp ésszel, hogy rajta röhög a fél falu, amiért olyan csiga lassú a fent nevezett gépjárműje, hogy még egy Aixam is legyorsulja, akár tolatva is. Tehát, reggel 9-kor már várt a Kisszállásra bevezető úton, aztán mikor odaértünk hozzájuk, kis bodzapálinkázás után nemsokára neki is láttam a feladatnak. Először szemet szúrt, ráadott gyújtásnál, hogy kb 20 foknál kattan a trafó. Szóval nagyon csúnyán el volt menve az előgyújtás. No, akkor ezen változtatni kellett. Aztán ott volt az a tény, hogy alapjárat, csak szivatóval volt hajlandó lenni, tehát befigyelt egy karburátor leszedés is. Aztán, ha már leszedtem a szelepfedelet, a karbilefogató anya fellazításához, ránéztem a szelephézagokra is. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag 0 volt mindenütt. Kezdtem a karburátorral, szétszedtem, aztán konstatáltam, hogy bizony több sebből vérzik eme alkatrész. Kezdve az alapjárati fúvókától amin nem volt tömítőgumigyűrű egészen a pillangószelep tengelyéig, ami úgy kotyogott, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt nálam egy ugyanolyan 28IMB típusú tartalék karburátor, aminek megkapta az alsó felét pillangótengelyestül. kufújkáltam a fúvókákat és a járatokat, aztán ez készen is volt. Addig, gyártódott hozzá egy karbitalp tömítés kartonpapírból, mivel a tömítésszettemből pont az hiányzott már. A porlasztó visszarakása után jött a szelephézag beállítása, amivel elég hamar végeztem is, és végre elsőre jól csináltam, hála Laceeee múltkori útmutatásainak. Aztán kapott még egy vadi új szelepfedél tömítést és ment ez is vissza a helyére. Közben volt egy finom ebéd húslevessel marhapörivel, és sültcsirkével.  Gyújtásállítás után jött a próbaút. Sajnos azonkívül, hogy végre lett alapjárat az autón, semmi sem változott. Ugyanúgy alig akart gyorsulni. Ekkor már 3 óra fele járt az idő, de A.V.H. kitalálta, hogy akkor szedjük szét a motort. Mondom, szedjük. Relatíve gyorsan kijött a helyéről a moci, majd egy raklapon az udvaron nekiálltuk lebontani. Igazából azonkívül, hogy a hengerfejtömítés, meg a furulyagumik nem voltak már százasak, nem találtunk különösebb indokot a lusta motorra. Mindenesetre levettük a hengereket is, meg úgy majdnem egészében szét lett bontva a moci, csak a főtengely, vezérlés meg a dugók hajtókarostul maradtak benne. No, mindenesetre elkezdtük vissza összerakni. És mivel már esteledett és, le is fáradtunk már először fordítva az oldalsó kiálló részével befele raktuk fel az egyik hengert. Miután rájöttünk, hogy ez így nem jó, vissza le, és már jó helyzetben következett a gyűrűk visszaügyeskedése dugóstól a hengerbe. Az elsővel meg is voltunk, aztán a második is elég könnyen összejött, de miután felraktuk, észrevettük, hogy a henger alján lévő réz karika nincs felrakva. Fákk és egyéb növények párszori elmondása után levettük újra, fel a lehagyott alkatrészt, majd újra össze. És itt jött az, ahol azt mondtuk, hogy ennyi mára. Ugyanis az olajlehúzó gyűrűt sikerült eltörni. Meg nekem is mennem kellett volna már hazának, mert sötétedett is már, aztán lámpafénynél a helyi szúnyogok társaságában nem lett volna jó szerelni. Úgyhogy itt én el is köszöntem a kiccsaládtól, és elhagytam a helyszínt. Viszont "könnyebb" lettem egy szelepfedél tömítéssel, egy fél karbival, egy garnitúra (na jó csak 9) furulyagumival, és egy garnitúra gyűrűvel, ja és egy hengerfej tömítéssel. úgyhogy az autóm úgy ment hazafele, minta villám. Na nem olyan cikcakkosan, hanem olyan gyorsan. És még mondja valaki, hogy nem számít minden gramm.   Összességében egy jó kis szerelős nap volt.
Ez minden amit el tudok mondani az esetről."
"Kérem kapcsojja ki!"

Nos, túl vagyunk az idei országos, vagyis inkább nemzetközi kispolski találkozón is. A rendezvény idén is hozta a tőle megszokott színvonalat. Ez évben sajnos úgy adódott, hogy csak egyedül jelentem meg, mivel Lilike még nem marad el idegen helyen, pláne három napot. De jövőre már 3-an megyünk. Eredetileg úgy volt tervezve, hogy csak szombat reggel megyek talira, de végül is sikerült ezt átmódosítani péntekre. Így aztán reggel 8 óra tájban csomagokkal felcuccolva elindultam Agárd felé. Az első tali kispolskis emberkékkel Soltra volt megbeszélve 9-re. Konkrétan Kecskemétről, Szolnokról, és Cegléd mellől érkeztek. 20 perces ácsorgás után be is futottak a megbeszélt helyre a Spar parkolójába. Kb. fél óra vásárolgatás, beszélgetés után 10-kor indultunk tovább Dunaföldvár és Dunaújváros érintésével (ahol csatlakozott még egy kispókos, Gaben személyében a csapathoz) a Velencei-tó felé. Gyorsan nem tudtunk haladni, mivel az egyik kisautóval 4 személy jött, és mivel az utastér tele volt, így a csomagjaik a tetőcsomagtartón kaptak helyet. Úgyhogy ez okból a maximum sebesség 70-75 km/h volt. Délre azért odaértünk a rendezvény helyszínére ahol a regisztrálás után számomra következett a sátor felállítása, amit idén is Ricsitől kaptam kölcsön. Igaz a felállítás nem sikeredett a legzökkenőmentesebben, de két "kolléga" is segített, így végül is nem maradtam fedett szállás nélkül Pénteken egész nap dög meleg volt, igazán csak a tóban lehetett elviselni a hőséget, ezért amikor csak tehettem benne voltam. Persze nem maradhatott el a szokásos éjszakai fürdőzés sem, ami szintén kellemes volt, pusztán csak a szúnyogok hada okozott kellemetlenséget kissé. Másnap ellenben az időjárás kezdett rosszra fordulni. Egész nap viharos szél volt, így, ha nem is fürödtünk, de azért el ütöttük az időt egyéb elfoglaltságokkal. Délután átvonultunk a szépségverseny helyszínére, ahol egymás mellé felsorakozva mindenki megcsodálhatta, és értékelhette is a másik autóját. Este 6-kor indult a szintén már-már hagyománnyá vált felvonulás. Szokás szerint megint megkerültük a tavat, jó volt látni a sok nézelődőt, ahogy kiálltak az utcára és mosolyogva, nevetve integettek nekünk. A kempingbe visszaérve ettünk egy nagyon finom babgulyást azoktató és családja jóvoltából, majd utána következett a versenyek eredményhirdetése, és este 11-kor a tombola. Kb. éjfél felé tértem nyugovóra, de nem tudtam egykönnyen elaludni úgy hogy közben a viharos erejű szél folyamatosan cibálta a sátrat. Éppen ezért már 3/4 6-kor ébren voltam, és rövid agyalás után úgy döntöttem sátrat bontok, mielőtt a szél teszi meg ezt. Persze közben leszakadt az ég is, úgyhogy fincsi volt szakadó esőben, és nagy szélben tevékenykedni. Éppen ezért úgy voltam vele, hogy ezek után már felesleges ott maradni, mivel szinte egész napra esőt mondtak. Úgyhogy 7-kor eldöntöttem: indulok haza. Már eljöttem egy 20 km-t, mikor telefonált rám Grosso, hogy az előző nap kölcsönadott emelő ott van még a kocsijában. Szóval irány vissza, majd 8 körül el tudtam indulni újból hazafelé. Egész úton ömlött az eső. 11-re haza is értem. Azért azt hozzáteszem, hogy nem úsztam meg idén sem lerobbanás nélkül. Szombaton ugyanis sikerült ledarálnom a menesztőről a fogakat, így autó sehova onnantól. Pont egy parkoló közelében történt, úgyhogy sikerült elgurulnom odáig. De, poén volt, hogy beálltam, és jött egy srác, hogy fizetős parkoló, úgyhogy fizetnem kellene, mondom neki, bocsi, de nem poénból gurultam oda, hanem mert nem mozdul az autó. Mikor meg is mutattam neki, hogy sebességbe téve csak daráló hang jön elő, akkor már mondta mosolyogva, hogy maradjak csak, nem gond. Szóltam Grossonak, hogy kéne egy kis segítség, és még odaért elbeszélgettünk a parkolóőr sráccal a taliról. Aztán mikor megérkezett a mester, 15 perc alatt meg is volt a csere - (még szerencse, hogy pont előtte vettem tartalékba menesztőt Szegeden a kispolskis boltban ) - és már robogtam is tovább, mint ha mi sem történt volna.
Összegezve ezer köszönet a találkozóért a szervezőknek, ismét kitettek magukért. Köszönet Grossonak és Tibeenek a szerelésért, Ricsinek a sátorért.

...és a hetedik nap megpihent. No, én nem így tettem. Ha már az eredetileg tegnapra azaz szombatra tervezett autószerelősdit haverom miatt, - aki vírusírtó minek alapon sikeresen szétqrta a helyi netszolgáltató netszolgáltatását úgy, hogy egy előfizetőnél sem volt internet, és ezért nekem kellett újratelepíteni, és megfelelő vírusírtóval ellátni a gépét - nem tudtam megvalósítani így azt át kellett raknom mára. Igazából lefelé könnyen lejött a himbasor ezzel nem is volt gond, meg is találtam hál istennek a letört darabot is a hengerfej tetején. Ha már itt tartottam, letakarítottam azt a sok olajsarat ami ott figyelt már régóta. Tökéletesen tiszta ugyan nem lett, de azért már szerintem nagyban tisztább. Aztán, ha már meg volt bontva, eszembe jutott, hogy kezdeni kéne valamit ezzel a mesebeli alapjárattal is. Le is szedtem a karbit, és szomorúan konstatáltam, hogy bizony szépen lötyög a pillangótengelyem. Ráadásul, mint kiderült a karbi talpa sem volt egyáltalán síknak nevezhető. Így azt is finomabb csiszolópapírral igyekeztem minél jobban síkba csiszolni. A pillangótengely lötyögésére meg azt a megoldást választottam, hogy volt egy másik karbim, aminek az alsó részét, amiben nem lötyögött még a pilangótengely egy az egyben összeraktam a másik tetejével. Azért összerakásnál vékonyan körbekentem a karbi talpát tömítőpasztával a jobb tömítés érdekében. Meg is lett az eredménye, mert beindítás és kis melegítés után gyönyörűen volt alapjárat, és ha betekertem teljesen a co-csavart, akkor annak rendje és módja szerint leállt a motor. Szóval falsch levegő kiiktatva.
Csak a dízel motorhangot adó motor nem tetszett, de ez betudható volt, hogy nem jól állítottam be a szelephézagokat. Laceeee-val való msn-es egyeztetés után sikerült is belőnöm rendesen, úgyhogy most már végre valahára van egy etanollal is jól működő motorom.

A szívás sorozat tovább folytatódik... Csak, most nem (csak) a karbi a probléma, hanem már más is.
Történt ugyanis ma, hogy hivatalosak voltunk a családdal Üllésre, egy ilyen nagyobb össznépi összeröffenésre. Viszont, mivel mindenki ment tőlünk is, így csak 2 kanyarban tudtunk kimenni Mesivel. Odafele úton még nem is volt gond a szokásos alapjárati problémán kívül, amit tényleg meg fogom valahogy csinálni, mert baszottmód piszkálja már a csőröm. Első kanyarból hazafelé egyszer azért kicsit kinyomtam a szemét neki, ami annyit takar, hogy 80-nál raktam 4-be. Lehet, aztán ez is lehetett a későbbi probléma okozója. Ugyanis, hazafelé az első fuvart épphogy haza tudtam vinni, már akkor is kezdett neki csúnya szelephangja lenni, de úgy voltam vele, hogy még egy kört, tehát 50km-t csak kibír. Hát, nem bírt. Kb féltávon jártam mikor egyszer csak elkezdett egyhengerezni majd egy koppanásszerű hang, és megállt a motor. Na mondom faja. Levettem a szelepfedelet, mondom hagy hűljön kicsit jobban, mert én csak arra tippeltem, hogy elment a szelephézag vadászni, viszont ahogy megláttam, hogy a külső kipuffszelep himbája le van ugorva a szelepemelőről, már tudtam, hogy nagyobb a baj. Főleg akkor tudatosult ez bennem, mikor rögtön utána megláttam, hogy kitört a himba tartóbakjából egy nagyobb darab.
Nem volt mit tenni, szóltam apóséknak, hogy szerezzenek autót, mert én nem érek oda értük(mivel értük mentem volna épp akkor). Így vontatás lett a vége. Na meg egy újabb szerelésnek nézünk elébe. Bízom benne, hogy nem nagyon komoly a baj.:(

Folytatódik a szívás a karbival.
Sajnos egyre többször jön elő az, amire valahol számítottam is, hogy menet közben elmegy vadászni az alapjárat. A probléma ugyanis ott van, hogy csak megnyitott alapjárati fúvókával van szép alapjárat. Igen ám, de ez menet közben rendszerint betekeredik vissza úgy ahogy lennie is kellene, tehát megszorul, ergo ilyenkor a motor is egyből megáll alapjáraton.
Gondoltam, ma kicsit utánavadászok a dolgoknak. Leszedtem a karbit, kifújkáltam kompresszorral rajta a fúvókák járatait, hátha ott lesz a gond, cseréltem karbi talptömítést meg a tetejére a szívócsonk alá is került egy új. Máshova azért nem jutott, mert nem volt itthon, meg ilyenkor bolt sincs nyitva a Pünkösd miatt. Összeraktam vissza, de a kórtörténet mit sem változott. Ugyanúgy csak megnyitott alapjáratival van alapjárat. Annyit még megcsináltam, hogy kicseréltem a co-csavart mert ami volt benne abba kezdett kicsit hervadt lenni már a gumi, de igazából az sem javított rajta, hiába, hogy emennek jó volt a gumitömítése. Ha megszorítottam az alapjáratit akkor csak úgy tudtam életben tartani a motort, ha a pillangótengely csavarját majdnem teljesen betekertem. viszont így meg úgy jár a motor hogy durrog látható hogy nem tökéletes az égés, mert rángatódzik. Illetve ami még piszkálja a csőrömet, hogy ha betekerem teljesen a co-csavart, akkor sem áll le a motor, csak leesik az alapjárat.
És tényleg ez a poén az egészben, hogy benzin üzemben nem csinálta ezt. Csak mióta etanollal megy.
Mellékelek hozzá 3 videót:
Elsőn az látható amikor félig ráhúzott szívatóval teljesen betekert alapjáratival, és 4 fordulatra kitekert co-csavarral üzemel a motor.
http://www.youtube.com/watch?v=D-F_wQuagtY

Második videón az látható ahogy jelenleg is üzemel a motor, tehát teljesen betekert alapjáratival szinén 4 fordulatot kitekert co-csavarral, és a pillangószelep állítócsavarja jócskán bentebb van tekerve.
http://www.youtube.com/watch?v=jyJwVTZMvPA

Harmadik és egyben utolsó videón pedig az,mikor maradtak a fentebb leírt beállítások, viszont teljesen betekertem a co-csavarját. Látható, hogy a motor ugyanúgy nem áll le, csak leesik picit az alapjárat.
http://www.youtube.com/watch?v=5pHURLHi474

Tudom, hogy elfért volna ápdétben is, de egyszer én is "bűnözhetek".

Szóval, megtörtént az etanollal való üzem élesben való kipróbálása. Miután tegnap sikeresen elállítottam a gyújtást 5 fokra, de mégis ment a motor rendesen, gondoltam, hogy nem lesz vele gond talán ma. Ha, mégis akkor majd állítok útközben. Szerencsére nem volt rá szükség. Az autó gyönyörűen tette a dolgát. Komolyan, mintha ugyanúgy benzinnel mentem volna. Csupán csak annyi az említésre méltó, hogy néha picit rángatózott. Odafele 6 liter körül volt a fogyasztása, amit szerintem nagyon elfogadható. Igaz sokat szaladgáltam ott helyben Dabason, meg Bugyin is, és mikor átmentem a Dabastól 10km-re lévő Inárcsra, már igencsak lent volt a mutató. Illetve, mikor teletankoltam, bele is ment 17 liter. Szóval, igencsak szomjas volt már.
Találkoztam két polskis kollegával: először Misi47 nevű klubtagunkkal, akinek vittem egy önindítót. Bugyin volt a találka, mivel nekem is volt ott dolgom, meg onnan ő is már csak egy köpésre lakik. Aztán onnan visszaérve Dabasra találkoztam egy ottani póckissal is, aki NetBurger néven szokott néha fent lenni az 126.hu-n. Összességében nagyon jól teljesített a kisautó. Fogyasztásra is maximálisan elégedett vagyok vele. Minden heppi. Csak szegény Lilike bírta már nehezen a hazafele utat.

UPDATE!!   Mától nálam is az etanol az etalon. Avagy, hogyan lesz egy 23 éves kispolskiból a gazdasági világválság, és az egyre csak emelkedő benzinárak hatására alkoholista.

Történet még régebbre nyúlik vissza, miszerint egyre többen adták a fejüket arra, hogy átállítsák a kisautóikat bioetanol üzemmódra. Ez természetesen engem is kíváncsivá tett, olyannyira, hogy miután Andrei kolléga cikkét elolvastam, megfogalmazódott bennem, hogy egye penész, én is kipróbálom. Aztán addig fajult a dolog, hogy két nappal ezelőtt elmentem megvenni a karburátorhoz szükséges 130-as főfúvókát, illetve átautókáztam a tőlünk 25 km-nyire fekvő Kiskunfélegyházára, lévén, hogy nálunk még nem lehet kapni ilyen üzemanyagot. Két 10 literes kannával meg is jelentem a kúton, és ha nem is tele, de 15 liternyit vásároltam a furcsa illatú nedűből. Hazafele aztán megtapasztalhattam, hogy nem kell ahhoz egy kortyot sem inni, hogy fejbevágja az embert az alkohol. Ugyanis az egyik kannának nem zárt rendesen a fedele, és hiába, hogy a létező összes ablak, ami nyitható/lehúzható volt, ki volt nyitva, így is nyomta az orrom alá a menetszél rendesen. No, mindegy kicsit húzó fejjel, de hazaértem. Két napra rá aztán neki is fogtunk apóssal a műveletnek. Viszont előtte várt még egy jó kis külső főtengelyszimmering csere, amit összekötöttünk egy vezérműlánc cserével is, mert az is eléggé lógicsált már. Bár csörögni, még nem csörgött. Igaz, nem muszáj azt megvárni.
Eredmény: egyenlőre nem folyik az olaj alul a motorból. De ez egy átlag kispolskinál átlagon aluli alkatrészekkel nem hosszantartó állapot. Na, azért, ha már meg volt bontva a hátulja, akkor kompresszor segítségével brigéciollal átfújtam az egész motorteret, hogy eltüntessem az utolsó nyomait is Mesi múltkori önálló olajcsere akciójának. Legközelebb remélem nem útközben jön rá az ilyesfajta karbantartósdi. De, legalább rendes volt, mert az olajnyomás lámpa felvillanásával jelezte, hogy végzett az olajleengedési művelettel - mint később kiderült - a nívópálca furatán át. Aztán a többit a gazdira bízta, hogy hajnal 5-kor Szeged határában szerezze be a leengedett olajmennyiség friss változatát. Sajnos, a gazdinak csak egy literre futotta, így, bár elaltattuk az olajnyomás lámpát, de a szint kb a béka segge alatt volt 1000 méterrel.:( No, de visszakanyarodva, lényeg a lényeg, hogy jelenleg aránylag elfogadhatóan néz ki a motorterem, kérdés már csak az, hogy ez meddig marad így. Ugyanis Mesit ismerve úgyis az lesz neki az első dolga, hogy újra összekeni valahogy.
A takarítósdi után következett a nap fénypontja, az etanolra való átállás. Első körben le kellett engedni azt a kb 5-6 liter benzint ami még a tartályban lötyögött. Ez meg is lett hamar, aztán töltődött is utána szépen bioetanollal a tank. Közben kicseréltem a főfúvókát a karbiban 130-asra, és összerakva, indult a móka. Benindulni elég könnyen beindult, mivel após elvégezte az AC-pumpa munkáját, és felszívta a tankból az ac-ig az üzemanyagot. Innen már pöcc-röff beindult, igaz le is állt nem sokra rá. Újra beindít, és elkezdtünk játsszani a gyújtással, hogy hol jár legszebben a motor. Hát a motor mindent akart, csak szépen járni nem. Rángatódzott, gázadásra inkább lefulladt, bár ez betudható volt a lassú bemelegedésnek. Aztán szívató nélkül már lassan-lassan fel is prögött néha, de még mindig elég hülyén járt. Tipikusan olyan tünettel, mint mikor falsch-ot szív a motor. Viszont a stroboszkóp azt is megmutatta, hogy mintha néha kihagyna egy-egy szikra is. Ezért kiszedtük a gyertyákat ellenőrzésre, aztán elcsodálkoztunk, hogy a hézagmérő 0.9-es lemezkéje simán átmegy az elektróda és a gyertya ellenoldala között. Vajon hogy ment ekkora gyertyahézaggal mégis a motor? Mindegy is, beállítottuk 0.6mm-re, majd ránéztünk a megszakítóhézagra is, de az 0.50mm-en állt, úgyhogy az jó. Ez után viszont még mindig kb úgy járt a motor, leszámítva, hogy most már úgy vette a fordulatot, hogy csak lestem. Sokkal jobban harap, mint benzinnel.
Azért kimentünk kipróbálni is, mint mutat terhelésre, közlekedés közben. Gyorsulni gyorsul, mint a golyó. Azt viszont nem szeresse, ha kis gázzal akarok gyorsítani(úgyhogy asszony pajtinak és az édesanyjának is le kell szokniuk arról, hogy 100 méteren belül elváltják az összes fokozatot ), mivel ekkor enyhe rángatással jelezte, hogy nem oké neki. Ami kicsit zavaró, az az, hogy intenzív fékezésnél úgy leesik a motorfordulat, hogy néha már a töltésjelző is kigyullad. Szóval valami finomhangolás fog még következni hamarosan. Annál is inkább, mert a hétvégén teljesítenie kell egy Kiskunmajsa - Dabas távot.
Végül pedig egy kis videócska a moci működéséről.... bocsi a rossz minőségű hangért, de telefonnal készült.

Rég blogoltam már.
Ennek legfőbb oka, hogy különösebb említésre méltó dolog nem történt a kisautó életében. Teszi a dolgát mindenhova elvisz egyetlen szó nélkül. Legutóbb hétfőn azaz 15-én teljesítettem vele egy Kiskunmajsa - Bugyi (közbeiktatva Dabas) - Kiskunmajsa távot. Örültem, mert egyrészt minden gond nélkül elvitt, meg haza is hozott, és mindamellett, hogy hazafelé nem egyszer nekieresztettem 90-100-al, mégis 237 km teljesítésére kb 11 liter benzint kért. Tehát 4,6 literre kijött a fogyasztás.
Másik ami miatt blogolok az a tegnapi szerelős nap. Történt ugyanis, hogy már régóta tervezgettük Henrikkel illetve Licskóval a két környékembeli polskissal, hogy kéne egy talit összehozni, mert a januári 126-os nap óta nem taliztunk. Pont kapóra is jött, hogy mind Szabinak, mind Henriknek volt mit csinálni az autóján, és mivel Szabinak váltóbeállítási gondjai voltak, így felajánlottam, hogy legyen nálunk, mivel itt van akna a garázsban. Kb. fél 10 felé meg is érkeztek, majd kis autómustra, illetve Szabi leszakadt első spoiler darabkájának az összeszedése után, nekifogtunk. Pontosabban Szabi alámászott az autójának, és első körben megpróbált utánajárni, miért nem mutat semmit a műszerfalon a tank mutatója. Lekerült így az üzemanyagtartály is, hátha ott a hiba, de nem műkdött így sem. Így inkább nekifogott azon probléma megszüntetéséhez, hogy nem volt neki hátramenet. Addig mi megnéztük Henrik pókján, hogy vajon mitől áll a karbitálcán, és alatta is a benzin, és miért eszik - elmondása szerint - 7-8 litert 100-on. Persze miután szétszedtem a karbit egyből előtűnt a hiba okozója, azaz, hogy fejjel lefelé fordítva a tetejét nem hogy a 8mm nem volt meg, de mondhatni majdnem 0 volt az úszószint. De megfordítva sem volt meg a 16mm. Így először megpróbáltam beállítani a szintet, de miután Szabi előszedte a karbigyűjteményét az autójából, inkább úgy döntöttünk, hogy ha már ott van vagy 10-12 karburátor plusz egy csomó alkatrészei, inkább összelegózunk egy másikat. Csak akkor volt gond, mikor rájöttünk a különböző típusjelűek nem kompatibilisek egymással feltétlenül. Ezért végülis egy 28IMB-s jelzésűre szavaztam, és azzal lett összerakva. Természetesen előtte kompresszorral átfújattuk az összes járatot benne. Majd az autóra visszaoperálást követően következett a próba. Ebben már Szabi is segítkezett aki azért keni-vágja a témát. Eleinte nagyon egyenetlenül járt a motor, illetve egy-egy gázfröccs után rendesen durrogott a szívó oldalon. Azért nagy nehezen sikerült elérni, hogy rendesen járjon a moci. Csak az a bibi, hogy úgy jár csak rendesen, ha kicsit ki van tekerve a levegő csavarja. Ezzel meg az a bibi, hogy eltekeredik menet közben.
Aztán Szabi egy váltótartóbak cserével illetve rugalmas összekötő cserével, majd az összekötő rendes meghúzásával elérte, hogy megjött a hátramenete. Ezalatt Henrik megcsinálta nekem, vagyis Mesin, hogy ne kopogjon a motortartó rugó hideg motornál. Kiderült, hogy nem volt rendesen a helyén az fém csövecske benne, és az kopogott. Összerakta rendesen, és lám, csendesen jár a moci. Ekkorra már kezdett esteledni. De azért a végén még mentünk egy kört a városban, pár ember meg is nézte a 3 autós konvojt. Sőt, még rendőri kíséretet is kaptunk. Aztán végezetül búcsúzkodás és mindenki ment haza.
Mindent összevetve jó kis nap volt, tele ökörködéssel. Köszönet illeti ezért a srácokat, illetve köszönet Döminek is az msn-es segítségért. Linkelek egy kis videót a motorállításról

Mint azt az előző bejegyzésben említettem, generátor gondjai voltak a kisautónak. Konkrétan a "jóból is megárt a sok" esete forgott fent. Múlt hétvége volt az az időpont, amikor szerettünk volna pontot tenni az ügy végére. Leszedtük a generátort apósommal, majd szétszedtük, és meglestük, hogy mit mutatnak a mérési értékek. Lényeg, hogy kiszűrtük, nagy valószínűséggel diódahíd csere lesz. Mivel még aznap estére hivatalos voltam egy szülinapi bulira Kiskunfélegyházára, így gyorsan össze kellett rakni az autót működőképesre. Itt jött képbe ismét a másik, mondhatni már donor pókunk. Szegény, bár még forgalomban van papír szerint(lejárt műszakival zk-val), de gyakorlatilag folyamatosan bontódik el. Így történt meg az, hogy most a gerátor költözött át Mesibe. Összerakáskor szívtunk kicsit a ventilátorral, mert egy ponton elég durván beleért a házába. Na kis mókolgatás után ezt is sikerült megoldani, így még épp időben össze is raktuk működőre. Rámértünk, szépen töltött 14,4-14,6V-al. Szóval mondhatni probléma kipipálva. Persze a kiszedett generátort valamikor rendbe kell tenni. A szerelés estéjén a buliból hazajövet aztán néha-néha valamiért keresztbe ment az autó. Valahogy túl csúszós volt a hó. Csak az rontotta az élvezetet, hogy elől is 4 évszakos gumi van, így minden csúszással többnyire vitte el az elejét is. Főleg már itt Majsára beérve egy kereszteződésből "óvatosan" kikanyarodva erősen befigyelt, hogy közeledett a jelző lámpa oszlopa, a fent említett alulkormányzottság miatt. De azért mindent összevetve jó kis móka volt.