Nos, túl vagyunk az idei országos, vagyis inkább nemzetközi kispolski találkozón is. A rendezvény idén is hozta a tőle megszokott színvonalat. Ez évben sajnos úgy adódott, hogy csak egyedül jelentem meg, mivel Lilike még nem marad el idegen helyen, pláne három napot. De jövőre már 3-an megyünk. Eredetileg úgy volt tervezve, hogy csak szombat reggel megyek talira, de végül is sikerült ezt átmódosítani péntekre. Így aztán reggel 8 óra tájban csomagokkal felcuccolva elindultam Agárd felé. Az első tali kispolskis emberkékkel Soltra volt megbeszélve 9-re. Konkrétan Kecskemétről, Szolnokról, és Cegléd mellől érkeztek. 20 perces ácsorgás után be is futottak a megbeszélt helyre a Spar parkolójába. Kb. fél óra vásárolgatás, beszélgetés után 10-kor indultunk tovább Dunaföldvár és Dunaújváros érintésével (ahol csatlakozott még egy kispókos, Gaben személyében a csapathoz) a Velencei-tó felé. Gyorsan nem tudtunk haladni, mivel az egyik kisautóval 4 személy jött, és mivel az utastér tele volt, így a csomagjaik a tetőcsomagtartón kaptak helyet. Úgyhogy ez okból a maximum sebesség 70-75 km/h volt. Délre azért odaértünk a rendezvény helyszínére ahol a regisztrálás után számomra következett a sátor felállítása, amit idén is Ricsitől kaptam kölcsön. Igaz a felállítás nem sikeredett a legzökkenőmentesebben, de két "kolléga" is segített, így végül is nem maradtam fedett szállás nélkül Pénteken egész nap dög meleg volt, igazán csak a tóban lehetett elviselni a hőséget, ezért amikor csak tehettem benne voltam. Persze nem maradhatott el a szokásos éjszakai fürdőzés sem, ami szintén kellemes volt, pusztán csak a szúnyogok hada okozott kellemetlenséget kissé. Másnap ellenben az időjárás kezdett rosszra fordulni. Egész nap viharos szél volt, így, ha nem is fürödtünk, de azért el ütöttük az időt egyéb elfoglaltságokkal. Délután átvonultunk a szépségverseny helyszínére, ahol egymás mellé felsorakozva mindenki megcsodálhatta, és értékelhette is a másik autóját. Este 6-kor indult a szintén már-már hagyománnyá vált felvonulás. Szokás szerint megint megkerültük a tavat, jó volt látni a sok nézelődőt, ahogy kiálltak az utcára és mosolyogva, nevetve integettek nekünk. A kempingbe visszaérve ettünk egy nagyon finom babgulyást azoktató és családja jóvoltából, majd utána következett a versenyek eredményhirdetése, és este 11-kor a tombola. Kb. éjfél felé tértem nyugovóra, de nem tudtam egykönnyen elaludni úgy hogy közben a viharos erejű szél folyamatosan cibálta a sátrat. Éppen ezért már 3/4 6-kor ébren voltam, és rövid agyalás után úgy döntöttem sátrat bontok, mielőtt a szél teszi meg ezt. Persze közben leszakadt az ég is, úgyhogy fincsi volt szakadó esőben, és nagy szélben tevékenykedni. Éppen ezért úgy voltam vele, hogy ezek után már felesleges ott maradni, mivel szinte egész napra esőt mondtak. Úgyhogy 7-kor eldöntöttem: indulok haza. Már eljöttem egy 20 km-t, mikor telefonált rám Grosso, hogy az előző nap kölcsönadott emelő ott van még a kocsijában. Szóval irány vissza, majd 8 körül el tudtam indulni újból hazafelé. Egész úton ömlött az eső. 11-re haza is értem. Azért azt hozzáteszem, hogy nem úsztam meg idén sem lerobbanás nélkül. Szombaton ugyanis sikerült ledarálnom a menesztőről a fogakat, így autó sehova onnantól. Pont egy parkoló közelében történt, úgyhogy sikerült elgurulnom odáig. De, poén volt, hogy beálltam, és jött egy srác, hogy fizetős parkoló, úgyhogy fizetnem kellene, mondom neki, bocsi, de nem poénból gurultam oda, hanem mert nem mozdul az autó. Mikor meg is mutattam neki, hogy sebességbe téve csak daráló hang jön elő, akkor már mondta mosolyogva, hogy maradjak csak, nem gond. Szóltam Grossonak, hogy kéne egy kis segítség, és még odaért elbeszélgettünk a parkolóőr sráccal a taliról. Aztán mikor megérkezett a mester, 15 perc alatt meg is volt a csere - (még szerencse, hogy pont előtte vettem tartalékba menesztőt Szegeden a kispolskis boltban ) - és már robogtam is tovább, mint ha mi sem történt volna.
Összegezve ezer köszönet a találkozóért a szervezőknek, ismét kitettek magukért. Köszönet Grossonak és Tibeenek a szerelésért, Ricsinek a sátorért.

V. Országos(vagyis inkább nemzetközi) Fiat 126 találkozó Velencei- tó.

 Hol is kezdjem a mesémet? Mert van ám egy két elmondani való dolog. Kezdem az elején. Na szóval, vagyis  so well (csak, hogy tartsuk magunkat a nemzetközi találkozó után a nemzetközi beszámolóhoz ) az úgy kezdődött, hogy pénteken negyed kettő felé elindultunk a messzi-messzi Velencei-tó felé. Az út viszonylag eseménytelenül telt. Mesi ment rendesen, csak néha-néha tudatta egy-egy rángatás keretén belül velünk esetleges nemtetszését annak, hogy messzebbre kell mennie, mint 40 km. Persze előző nap azért még keményen megszivatott egy felvállasodott tűszelep miatti alapjárat eltűnéssel. De ezt péntek reggel, egy csere karbival orvosoltam. Szóval kb. fél 5 felé oda is értünk a tetthelyre, ami nem másutt volt, mint Agárdon a Park Campingben. Ezután még raverrel elszaladtunk Fehérvárra a buszpályaudvarra egy csajért és egy srácért CsuTee kérésére. Még épp vissza is értünk a közgyűlés kezdésére. A közgyűlésen szavazgattunk, választgattunk, lett új górénk Marczin Robi személyében, meg ilyenek. Aztán következett az autó következő meglepetése, mikor is, az esti bevásárlás után elkezdett nehezen indulni, majd két nagy rántás után megállt. Szerencsére mögöttünk jöttek épp Áronék, így elhúztak minket vissza a kempingbe. Majd a sátorállítás, után Tibee nekifogott megnézni mi a baj. Ki is derült nem olyan túl sok időn belül, hogy a karbiban az úszó búvár kundott játszott. Tehát nem maradt más, mint az, hogy két karbiból összedobtunk egy működőt. Közben még szelephézagnézegetés illetve állítás következett, majd fél 12 kor elégedetten konstatáltuk, hogy Tibee ismét jó munkát végzett, így Mesi újra vidáman pöfékelt. Eztán még Tibókkal csobbantunk egyet a tóban, majd mivel már láttuk a készülődő vihar villámlásait messziről, így jobbank láttuk kimenni. Bár reménykedtem benne, de a vihar sajna nem került el minket. Jött is erős, szinte viharos széllökésekkel, majd később esővel, dörgéssel, villámlással. Ennek következményeként nem is sokat aludtunk, de legalább megáztunk kicsit, mert a Ricsitől köcsönkapott sátor nem nagyon állta a sarat. Igaz valószínűleg a helytelen rögzítés miatt. Másnap reggel, mivel nem mentünk tájékozódni, így a kempingben ütöttük el a nap egy részét. Délután 2 órától vonultunk át Gárdonyba a szabadstrandra, ahol megvoltak a szokásos autós játékok, szépségverseny, majd a végén a felvonulás.  Itt egy játékban vettem csak részt, ami a vakvezetés volt, Tibee koordinálásával. Mondhatni elég frankó volt, csak a végére rendesen elvesztettem már a tájékozódási képességemet. A felvonulás közben, pontosabban a vége felé beütött a második probléma, ugyanis a Vitorlás kemping elött egyszerűen megállt az autó. Próbáltam indítani, de semmi. Épp ezért inkább szóltam Ricsinek, hogy jöjjenek, és segítsenek ki. Így másodszorra is vontatás lett a vége. Igaz komolyabb dologra gondoltunk, de kiderült, hogy csak a trafóról "ugrott" le a + kábel, és égett "szénné" a saru. De ezt egy cserével megoldottuk és már pöfögött is. Este az eredményhirdetésnél örülhettem, mert szereztem egy 2. helyet a pénteki totón. Igaz mellettem még vagy hatan. Szóval díj az nem járt érte sajnos. Továbbá este a tombolán 5 jegyből 3 nyert, így tettem szert egy polski fiat emblémára, egy testkábelre, és egy kis polski fiat makettre. Ez utóbbinak örültem a legjobban.
Vasárnap sátorbontás után fél 10 környékén átvonultunk az ügyességi versenyek helyszínére a pákozdi ipari parkba. Itt már csak, mint néző voltam, mert túl sok kedvem nem volt a versenyzéshez. Éppen ezért fél 1 felé úgy gondoltuk Anitával, hogy itt az ideje elindulni hazafelé, mert kezdtük unni magunkat. 3 óra után egy kicsivel sikerült is megérkezni haza. Az úton csak egy dolog a megemlíthető, mégpedig az, hogy Tibee a hétvége során olyan pöpecre belőtte az autót mind gyújtás, mind benzin ügyileg, hogy szemmel láthatóan kevesebbet evett hazafelé az autó, mint egész idáig, mióta nálunk van. Bár fogyasztást számolni, még nem számoltam, de annyi látszott, hogy míg korábban 180km-nél már féltanknál járt a mutató, addig ez most 228-nál volt. Tehát ennyivel "tovább" bírta.
Most pedig következzen a köszönöm rovat (by Lajoska. )
Nagy köszönettel tartozom, tartozunk Ricsiéknek a sátorért, hisz nélkülük, csak max az autóban aludhattunk volna, illetve itt kérnék elnézést a szombati vontatáskor az esetleg nagyobb rántásokért.
Továbbá hatalmas köszönet Tibee-nek a pénteki, illetve a szombati szerelésekért, illetve, hogy nagyon tutira összehangolta az autót motor ügyileg!
Köszönöm Laceeeenak a meggyet, a barackot meg a mazsolát, illetve a segítséget a diagnózis felállításában.
Illetve nem utolsó sorban Lajoskának a sátorállításban nyújtott segítségét.

Képek Picasan, azaz itt:
http://picasaweb.google.hu/asmodeus001/5FIAT126TalalkozoVelenceiTo#

Sajnos nem lettek jó minőségűek. Hiába, kölcsön fotómasina volt, és marhára nem sikerült a megfelelő képbeállítást megtalálnom ezek szerint.:(