Mondhatni rendhagyó unalmas blog következik. Jobbára csak magamnak jegyzek fel pár dolgot, a későbbi visszakereshetőség miatt.
Kisautó falja a km-eket, bár azt nem mondom, hogy minden gond nélkül, mert azért mindig előhoz valami huncutságot. A szívás sorozatot ott indítottam el, amikor használtam az általam "vicces benzinnek" nevezett üzemanyaggal. Ami nem, hogy a motornak nem tett jót, ergo folyamatosan rángatott, 70 volt a vége, de még a fogyasztásnak is odapörkölt. Úgyhogy erre maximálisan igaz volt az olcsó húsnak híg a leve című mondás. Ez mellett persze az IGC- alapú gyújtást sem tudom használni, mert valamiért azzal is rángat, elképzelhető, hogy nem szeretheti az olajfolyást a jeladó, amit valahonnan a környékről kap. Így, per pillanat járok a gyári gyújtással. Aztán ott volt az is, hogy az utóbbi időben észrevettem, hogy valami nem százas az elektromos rendszer körül, mert többnyire a világításom is olyan volt, mint a szentjános bogár fénye. A műszerfaléval együtt. Aztán későbbiekben erre jött a nehezen indítózás. Gondoltam rá kell tölteni az aksira. Fel is raktam tölteni egy egész éjszakára, ahol is másnap reggel már gyanús volt picit, hogy alig csökkent az amper felvétele a töltő mutatója szerint. Mindegy is, valamit számított neki, mert utána az aznapi autóhasználatkor működött minden normálisan. Rákövetkező nap már megint előjöttek a tünetek, olyan, mint ablaktörlő vánszorogva működése, vagy fékezéskor irányjelző működésének leállása. És, aztán a történet a rákövetkező nap fejeződött be, mikor indítani akartam, és ráadott gyújtásnál alig parázslott a két visszajelző lámpa. Ekkor felraktam ismét töltőre az akósit, de az ki-be kapcsolt a maximum és a 0 értékek között. Úgyhogy nagy valószínűleg ennyit bírt az addig benne lévő jászakkus aksi. Bár, 3 évet így is kibírt. Mondjuk, tény, hogy azért többet is ki kellett volna neki. De, mivel karácsonykor kelleni fog az autó ismét, így be kellett ruházni egy újra, ami nem más lett, mint egy 44Ah-s Banner gondozásmentes aksi.
Remélem többet kihúzunk együtt, mint az elődjével.

UPDATE!
Megérkeztünk. Végre újra itthon.

Régen, majdnem pont két éve volt már az, mikor a kisautóval legutoljára ellátogattunk a Nógrád-megyében élő rokonaimhoz. Mivel most kaptam ki két hét szabadságot, így az elmúlt hétre időzítettük az utazást. Mivel Lili még nem igazán szerette volna az egy seggel 230 km megtételét, így közbeiktattunk köztes célokat is. Így lett az, hogy az utazást 5-én hétfőn kezdtük meg, az uticél Dabas volt, ott is édsapámék. Ide rendben, minden különösebb gond nélkül megérkeztünk, leszámítva azt a kisebb dolgot, hogy szegény Lili gyomra az utazás legvégét már nem bírta cérnával, így aztán megérkezésünk után takarítanom kellett. Kisautóval semmi gond nem volt, leszámítva, hogy valami csörömpölt mindig 80 felett, de ennek a végkifejletéről később, illetve, hogy eléggé szórta az olajat.
Ha, már itt voltam elugrottam egyik helybéli polskis haverhoz, és megmutatta nekem a lengyelországi utazásuk képeit. Még így képről is szép lehetett Torun és környéke.
Utunkat másnap azaz kedden két óra felé folytattuk Salgótarján felé. Indulás előtt elkértem apumtól a GPS-t kipróbálásra. Az út Lili nyűglődését leszámítva eseménytelen volt itt is. Kisautó a fentebb leírt csörgést leszámítva szépen tette a dolgát, illetve az olajfolyás még mindig megvolt sajnos. Fél öt felé oda is értünk. Lecuccoltunk édsanyáméknál, és nagyjából ennyi volt az aznapi esemény. Másnap délelőtt Anitával Lilivel illetve az öcsémmel nekivágtunk Tarjánnak, illetve utána Szlovákiának. Mivel öcsémnek volt pár elintéznivalója itt-ott Tarjánban, illetve Somoskőújfaluban az önkormányzatnál, így elvittem őt oda is. Itt volt egy vicces mondás, ahogy várakoztunk a somosi önkormányzat előtt, ami egyben iskola is. Pár gyerek az ablakon kihajolva bámulta a kisautóm, közben megérkezett valami tanárnő aki a következőt mondta nekik, amin aztán borultunk a nevetéstől: "Kipotyogtok az ablakon, és nem marad gyerek az osztályban." Jelzem, kb 3 gyerekről volt szó, aki ott kint lógtak az ablakban. Nyilván nem lehet valami zsúfolt osztály, ha hárman kiesnek az ablakon, és senki nem marad az osztályban.
No, mindegy is, innen Szlovákia felé vettük az irányt, de a határ előtt még megálltam, hogy Anitáék kiszálljanak, mert Lilinek még semmi olyan okmánya nincs amivel igazolni tudnánk őt, így Anitáék megvártak a határátkelő előtt lévő sportpálya és játszótéren, míg mi az öcsémmel átugrottunk DVD-lemezekért az onnan 6 km-re lévő faluba. Először itt vettem észre a kisautón, hogy még két személlyel is nagyon nehezen veszi az emelkedőket, tehát várt rám egy gyújtásállítás.
Éppen ezért na meg a fent említett olajfolyás miatt a délutánra betervezett Salgó-vár látogatását már nem kocsival, hanem busz segítségével oldottuk meg. Fent aztán a vár előtti kis településen találkoztam Lajoskával és Tibee-vel, akikkel a nyári találkozó óta nem találkoztam. Együtt felbaktattunk a várba. Két év alatt nem lett könnyebb az útvonal felfelé, ezt tapasztaltunk mindannyian, akik az alföldről érkezve próbálkoztak megmászni a hegyet. Azért, felértünk rendben. Itt kis nézelődés után még átmentünk a tőle nem messze lévő Boszorkány-kőnek nevezett helyre, ami szintén nagyon szép hely.
Hazafelé, mivel éppen pár perc híján, de lekéstük a buszt és mivel Lili is elég nyűgös volt, -- igaz ennek nagy része Lajoska szemüvegének és szakállának szólt, így fejezve ki nem tetszését neki -- Lali felajánlotta, hogy levisz minket a kocsijával, majd a gyereküléssel visszamegy Liliékért. Ezúton is nagy köszönet neki, amiért megtette ezt.
Másnap, csütörtökön az autószerelésé volt a főszerep, mivel egyre gyanúsabb volt, hogy a belső oldali főtengelyszimmering adta fel a harcot, és ezért "evett" cirka 250 km alatt 1 liter olajat meg az autó. Jött is nagyjából 9 felé Tibee, Lali, és Tibee huga. Aztán a mester neki is fogott a javításnak. Azért látszott rajta, hogy Tibók nem először javított már motort. Olyan gyorsan dolgozott, hogy észbe sem kaptam, már készen is volt a cseréjével. Közben, ha már le volt szedve a kuplung, hát szembesültünk is vele, hogy sajnos jócskán a végét járja a szerkezet, meg is volt égve, valószínű csúszhatott is már egy kicsit, szóval nem volt már a legjobb. Éppen ezért Tibee hozott nekem egy használt de tökéletesen jó állapotban lévőt, ami még nem is olyan nagyon rég Misiben teljesített szolgálatot. Ezt felszerelve ment is vissza a helyére a motor. Az első próbánál már éreztem, hogy mekkora a különbség a két kuplung között. Míg a régi nagyjából félúton fogott csak, és abszolúte nem durván, addig emez, már egész bentről elkezd fogni, és van egy pont ahol, ha hirtelen engedtem tovább a pedált, akkor ugrott egyet. Ezt ki is próbáltam élesben, mivel a motortartó csavarnál az anya meg volt szakadva, másik hasonló meg nem lévén nálam kiautóztunk Somoskőig Tibee-ékhez hogy ott majd rakunk az átmenő csavar végére, hogy tartsa. Igen, ám, de mivel totál szokatlan volt az "új" kuplung, így párszor sikerült durván rádobni egy-egy váltás után, aminek aztán meg is lett az az eredménye, hogy a balos menesztőm kilehelte a lelkét. Nyilván már amúgy is meg lehetett kopva rajta a fog, csak most az akaratlan durvább használat miatt végleg bedobta a kulcsot. Így a TibeeFord végén kötélen lógva tettük meg a maradék utat Somoskőig. A csere hamar megvolt, biztos ami biztos alapon kicseréltük a jobbost is vadi újra, hogy nehogy aztán meg az dögöljön meg utána. Majd volt egy kis Lajoska kaviccsal megcsapás próba gyanánt. Annyira jól indult, hogy szegény Lali lába bánta picit a kerék által felvert kavicsok miatt. Ha, már itt voltam, felmentem a kisautóval a Somoskői-vár aljáig. Aki járt már ott az tudja, aki még nem, annak csak annyit, hogy az utca feléig egész haladós a felétől viszont még meredekebb, így épphogy csak ki tudtam menni másodikban a tetőig. Komolyan, ha még pár méterrel hosszabb az emelkedő, megáll az autó másodikban. De, kiment. Itt egy gyors fotózás következett, majd kihasználva a Powered by Lejtő áldásos hatását, legurultam vissza Tibókékig. Aztán már csak egy Benő-mobil megnézés volt vissza, meg megvártam, míg Tibee, és Lali is megy egy kört Mesivel, aztán elköszöntem tőlük, és indultam vissza.
A péntek újra a rokonlátogatásról szólt. Édsanyám és mi becsüccsenve Mesibe Nagyoroszi felé vettük az irányt. Nos, mivel 4-en ültünk az autóba, plusz csomagok, és még ráadásul amit állítottam a gyújtáson előzőleg, nem lett jobb hatással, így meg is lett az eredménye, mert nagyon kínkeservesen szenvedte fel magát az emelkedőkön, néha már be-be rángatva. Éppen ezért gondoltam, hogy majd Szécsényben, ahol úgyis megállunk állítok rajta. Állítottam is egyet, aminek az lett az eredménye, hogy nem indult az autó. Laptop újra elő és akartam volna állítani megint rajta, erre nem lemerült a gép akksija? Úgyhogy még jó, hogy nálam volt a régi gyújtásrendszer cuccai, így pár perc móka, és vacakolás árán visszaépítettem a gyári gyújtásra.
Közben láttam meg, hogy a jobb első kerekem majdnem teljesen lapos. El is gurultunk először a benzinkútig, majd onnan a legközelebbi gumisig, aki hamar meg is javította egy belső cserével.
Innen aztán Nagyorosziig már nem volt gond, ott viszont kis laptopakksi töltés után visszaálltam a másik gyújtásra. Írtam át a görbén, ami olyan jóra sikeredett, hogy ezután már simán ment emelkedőn is felfelé, nem erőlködött, rángatott, mint korábban.
Szombaton délelőtt aztán a csomagolás és visszaindulásé volt a főszerep. Negyed 12-kor indultunk el Dabas felé, de előtte még megálltunk megnézni a Tarnál található Kőrösi Csoma Sándor emlékparkot, egyrészt mert kíváncsiak voltunk rá, másrészt, hogy Lili is addig kicsit kiszellőztesse magát.
Dabasra végül minden probléma nélkül érkeztünk meg. Leszámítva, hogy Lili megint csak nem nagyon szerette a huzamosabb ideig egy helyben ülést.
Dabasról aztán vasárnap délután indultunk tovább Kunszentmiklósra egyik rokonhoz, majd egy kis időt ott töltve már kora este, hazafelé vettük az irányt.
Szegény gyerkőc ezt a 2 órát szenvedte meg a legjobban, gondolom már elege lehetett az állandó autókázásból. Már Kiskunfélegyháza határában jártunk, mikor egyszer csak egy koppanás szerű hangra lettünk figyelmesek, majd rá kis idő múlva még egy koppanás, és a következő pillanatban már jött is elő a fémes csörgő hang a motortérből. Megálltam az egyik pihenőnél, és figyeltem honnan jöhet. Aztán rájöttem, hogy ez bizony a ventilátor házából jön. Valószínűleg valami elengedett odabent, és szépen felkapták a lapátok. Mindenesetre onnantól hazáig folyamatosan olyan hang jött a motorból, mint mikor pattogtatják ki a kukoricát. Szerencsére komolyabb bajt nem idézett elő a dolog, de mindenképp rá kell néznem.
Mindenesetre a nagyjából egy hetes út során 768km-t beletekertem a kisautóba, és a hegyvidékes, több személyes utak során sem lett több 5,8-nál az átlagfogyasztás.
Nem a legjobb, de valószínű idehaza ez csökkenni fog.

No, nagyjából ennyi lenne az elmúlt közel egy hét eseményei. Köszönet itt is Tibee-nek a szerelésért, az alkatrészekért, Lajoskának a fuvarozásért, és az elmaradhatatlan poénjaiért, amivel feldobta a hangulatot mindig.


Update:
Ma, szétkaptam a ventiházat, hogy mégis mi szabadult el benne, hát kiderült, hogy a tengely végén lévő anya volt olyan laza, hogy simán kézzel lehetett már tekerni, meghúztam, és most már újra csendes a járása.

Mesikéről már régen írtam utoljára. Nagyjából még akkor, mikor meglett a műszaki. Azóta már túl vagyunk pár km-en, voltunk ismét a Nemzetközi Fiat 126 találkozón Agárdon, amit immár hetedik (számunkra ötödik) alkalommal rendeztek meg. Egy defektet leszámítva, idén eseménytelenül telt az autó és az én számomra is a találkozó. Viszont, legalább elmondhatom, hogy jártam vele a Balatonon is(Siófok).
Azóta mondhatni unalmasan teltek a hetek.
Most viszont, hogy jövő hét hétfőn indulunk egy egyhetes körutazásra a rokonokhoz (Dabas-Salgótarján-Dabas-Kunszentmiklós) így ideje volt kicsit nekiállni foglalkozni a kisautóval. Ugyanis kb két hete vettem észre, hogy csúnyán folyik a motor jobb oldalán a termosztátház alatt az olaj. Mindjárt gondoltam, hogy a februárban cserélt furulyagumik bevégezték földi pályafutásukat. Így mivel egyre közeledik az indulás napja, és addigra szeretném letudni ezt, ma nekiálltam ezt kicserélni. Apropója igazából csak annyi, hogy most az elejétől a végéig egyedül javítottam. Tudom, ez soknál egyáltalán nem nagy kaland, most már így utólag végiggondolva, szerintem sem, de ezidáig el voltam kényelmesedve, ha már van hivatásos autószerelő a családban. Csak, mivel ő épp egy Suzuki Ignis kuplung javításával bajlódott, én meg szerettem volna, ha ma készen van, így nekiálltam egyedül.
Igazából nem szeretném túlragozni a dolgot. Szerencsére most semmi nem szívatott meg, mint általában szokott. Mindössze annyi említésre méltó történt, hogy a bal oldali karbi-tőcsavar a hengerfej anyák lehúzásakor elgörbült, és volt egy kis para míg egyengettem, hogy bele ne törjön a hengerfejbe, de nem tette.
És, csodák csodájára most még jobb is lett az alapjárata az autónak, mint szétszedés előtt. Pedig, nálam ez úgy van, hogy addig van alapjárat, míg le nem veszem a karburátort.
Nos ennyi ami nekem említésre méltó volt, és le szerettem volna jegyezni.

Nos nem is írtam az autóról április vége óta. Pedig azért közben történtek dolgok.

Ugyebár az előző posztban említett majdnem kigyulladós eset után állapotfelmérés után kiderült, hogy a keletkezett túláram szépen elintézte a tekercselést a generátorban. Diódasor csodával határos módon túlélte, bár eleinte úgy tűnt, hogy nem. Előkotortuk hát a még Grosso-tól vett azóta már diódahidas generátort, és annak a jó tekercses részével raktuk össze emezt. Aztán felrakás után volt egy nagy csomó szívás a ventivel, mert valahol mindig beleért a házba, de töltés az bivalyerősen megvan. Közben, mivel nagyon nem akartam tudni zöld ágra vergődeni az IGC-60-as gyújtásrendszerrel, lebeszéltünk egy időpontot kalAndor kollégával, miszerint eljön és megnézi, hol a hiba. Így is tett, aztán pár perc nézegetés után meglátta, hogy egy vezeték rossz helyre van bekötve a sorkapocsban. Ezt korrigálta, ám szikra még mindig nem volt. Nagyjából 20 perc méricskélés, próbálgatás után eszébe jutott hogy rá kéne nézni a Hall-jeladóhoz tartozó nyáklapra is. Nos, ott tűnt elő a második hiba. Meg volt szakadva a nyomtatott áramkör egy helyen. Ezt áthidalva, majd összeszerelve egyből megjött a szikra is. Úgyhogy a több hónapos szívás végre véget ért. Köszönet érte itt is kalAndornak. Nos, már töltés is volt, működött az új gyújtásrendszerről is az autó, csak eközben lejárt a műszaki. Így, bár hiába szerettem volna, de csak legfeljebb az udvarban tudtam kipróbálni, hogy hogy is megy ezzel a gyújtással. Bár itt azt még azért hozzátenném, hogy az etanolhoz optimális gyújtásgörbe eltalálása is igénybe vett némi időt, de sikerült összehozni, hogy jó legyen. Azaz csak lett volna, bár ez nem az ő számlájára írandó, hanem arra, hogy közben megtörtént egy hengerfej utánhúzási művelet is. Amivel előjött a már annyiszor előjövő gondom. Első körben majdnem sikerült beletörni a hengerfejbe a karbit lefogató egyik tőcsavart, de óvatosan ki lett műtve, majd cserélve. Aztán összerakás után megint elment vadászni az alapjárat, mert miért is ne ment volna. Akármikor leszedem a karburátort, annak mindig az az eredménye, hogy alapjárat nincs. És ilyenkor kezdődik a másik karburátorokkal való rápróbálós, játszadozós kaland, amiknél rendszerint hol az jön ki, hogy gyönyörűen jár alapjáraton, de gázadásra befullad, hol az, hogy se alapjárat, se gázadásra nem reagál, egyszóval a lehetőségek széles skálája tárul az ember elé ilyenkor. Valami csoda folytán, vagy csak mert megszánt az autó, de egyszer csak beállt a dolog, újra lett rajta alapjárat rendesen. Közben mivel eltelt egy hónap, kezdett már hiányozni a kisautó, így lassan de annál bizonytalanabbul nekikezdtünk felkészülni a műszakira. Először is kijutott Mesike a vizsgaállomásra előzetes átvizsgálásra, ahol feljegyezték neki, hogy mind a 4 fékkel baj van, plusz két első helyzetjelző meg egy hátsó rendszámvilágítás, illetve egy bal első fékcsőrögzítő hiánya választja el a sikeres műszaki vizsgától. No, hazaérve fék átvizsgálásakor tapasztalhattuk, hogy mind a négy munkahenger ereszti az olajat, plusz az elejénél a próbapad által kimért nagyon rossz értékekből gyanítottuk, hogy ott az pofákkal is gondok lehetnek.  Éppen ezért el is mentem a helyi autósboltba venni egy garnitúra fékpofát(ebből LPR) márkájút sikerült csak kapni, illetve első hátsó fékmunkahengereket.Az alkatrészek cseréje, majd többszöri légtelenítés után sem akart felkeményedni a fékpedál. Úgyhogy a két első új pofa vissza ki lett  véve, és ott derült ki, hogy az önbeállóknak annyi. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy egy métert nem volt használva. Na, itt volt öröm és bódottá' illetve "durva"anyázás, amiért nem lehet normális alkatrészeket kapni, ráadásul egy fékrendszerről beszélünk, amin akárhogy is nézzük emberéletek múl(hat)nak. Minden esetre Vadmacs tanácsára megpróbálkoztam a Bárdinál kapható Seicentóhoz árult MAFF hátsó fékpofákkal. Eddig azt kell mondjam, meggyőzött. Azokkal összerakva egyből lett fék. Igaz nem a legjobb, mivel a hátuljában még rosszak voltak, mondván, hogy a kézifék mechanika úgyis rátart annyit, amennyit az önbeállónak is tartania kéne, ha maximálisan jól működne. Végül is a hibák orvoslása után megpróbálkoztunk a műszakival. Jelentem, sikerrel vette az akadályt a kicsi kocsi. Igaz, kicsit tartottam a fék miatt az egésztől. Nos, miután újra legálisan róhattuk az utakat, tesztelgethettem az új gyújtásrendszert a régi benzin üzemre vissza állás után. Húzni jól húz, csak valamiért pici durrogás hallható bizonyos fordulati tartományokban. Nos ez a tegnapi napra már oly mértékben megnőtt, hogy volt mikor szó szerint elkezdett egyhengerezni, vagy egyenesen nagy gázadásra lefulladni. Plusz még emellett valami csörgött a motortérben eléggé. Ezt is tegnap találtam meg, ami nem más, mint a motortartó rugó. Ugyanis a drága megette a menetet, és laza az egész felfogatás ott, mint a rigalánc. Mindezeket a tali előtt bő egy héttel. Úgyhogy még nekem is van mit javítani rajta addig. Legfőképp a gyújtással kell bíbelődenem, illetve cserélni a motortartó csavarját, vagy adott esetben az anya részét is.

Az alábbi történet elég égő! Elolvasása, csak megfelelő elmeállapottal és idegzettel ajánlott!

Mint, azt sok kispolskis társam tudja, egy ilyen autó birtoklása, még inkább használata elég sok kalanddal jár. Van közte pozitív, és van közte negatív is. Nálam ez utóbbi esett most meg.
Szombaton hivatalosak voltunk Szolnokra párom rokonaihoz látogatóba. Mivel anyós utál nagyvárosban vezetni, apósnak meg nincs (már) jogsija, így engem ért azon megtisztelő feladat, hogy juttassam el őket a kisautóval Szolnokig, és vissza. Az út odafelé eseménytelenül telt. Leszámítva, hogy feltűnően gyorsan fogyott az üzemanyag a tankból. Ettől függetlenül szerencsésen odaértünk. Kaja, pia majd kicsit városnézés. A gyaloghíd a Tisza fölött különösképp tetszett. Aki látta, tudja miről beszélek, aki meg nem, annak csak annyit mondok, hogy vannak végig a hídon megadott távolságokon üveglapok beépítve a padlóba, így frankón le lehet nézni a folyóra ott is, nem csak a korláton áthajolva.
Na, de mivel ez nem élménybeszámolós, hanem autó blog, így vissza Mesihez. Városnézés után szépen visszamentünk 4 személlyel (párom keresztanyja, akinél voltunk, meg mi 3-an) a rokonékhoz, aztán nem sokára következett a hazaindulás. Ez volt este fél 7 tájban. Tószegen megálltam megitattam az autót, mert a csóróságjelző már eléggé világított. Itt ért az első meglepetés. beletankoltam 19,04 litert, így lett tele ismét, ami elosztva a megtett 225km-el, és szorozva százzal, még barátok közt is 8,46 literes átlagfogyasztás. Mindegy elindultunk tovább, mondván, hogy idehaza majd utánajárok a durva fogyasztás okának. El is jutottunk pár km-ig, durván Tiszavárkony és Tiszajenő között lehettünk, mikor is egyszer csak elkezdett világítani teljes fénnyel a töltésjelzőm. Mondom apósnak, hogy itt valami gond van, és kezdtem lassítani, majd húzódni le.(közben ahogy elvettem a lábam a gázról elhalványodott a visszajelző fénye is) Aztán az ijedtség ott kezdődött, mikor anyós aki a hátsó ülésen ült hátranézett, és meglátta, hogy valami durván füstöl a motortérben. Lehúzódás után ilyen gyorsan még nem ugrottunk ki kispolskiból, mint akkor ott. Ráadásul motortér is zárva volt. Kinyitottam, erre, még több füst kezdett el gomolyogni kifelé, de valami eszméletlen durva módon. Gyorsan előreszaladtam, és levettem a pozitív sarut az akksiról(ilyenkor áldom az eszem, hogy nem szokásom szorosra ráhúzni, csak épp annyira, hogy ne rázódjon le, de szükség esetén kis feszítéssel le lehessen szedni), majd, mivel semmit nem láttunk a motortérből a rengeteg füst miatt, azt sem tudtuk, hova kapjunk, hol ég. Közben a szembejövő autós is megállt, mert ő is úgy látta, hogy nagy baj van, és megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni. Eközben kiszállt annyi füst, hogy megláttuk, a generátor pozitív vezetéke van szénné égve, szerencsére, lángot nem láttunk sehol, de füst az még mindig volt egy kicsi. Mondtuk az illetőnek, hogy köszönjük nem "életveszélyes" a helyzet, így továbbment. Na, miután kitisztult a motortér a füsttől, após nekilátott a sérült kábelt kibontani, amit rövidesen sikerült is, de teljesen leégett róla a szigetelőanyag. Illetve szigszalaggal leszigetelte a megsérült többi kábelt is. Aztán sajnos, mivel megfelelő vezetékünk nem volt a cseréhez - ami volt nálam, az túl vékony volt ekkora áramerősséghez - kénytelenek voltunk innentől a még hátralévő cirka 80 km-t akksiról megtenni. Ez azért is volt baj, mert a késői indulás miatt amúgy is már eléggé lemenőben volt a nap. Így városon kívül kizárólag helyzetjelzővel haladtam, településen belül pedig azt is lekapcsoltam, illetve a fékezést is úgy próbáltam kivitelezni, hogy lehetőleg minél rövidebb ideig kelljen a lámpát használni hozzá. Aztán Kiskunfélegyházától már kénytelen voltam felkapcsolni a tompítottat is, mert már olyan szinten sötét lett. Szerencsére simán kibírta hazáig akksiról. Olyannyira, hogy itthon leállítás után még simán minden gond nélkül indított akksiról. Ami viszont már kevésbé volt vicces, hogy ez alatt a táv alatt elment negyed tank üzemanyag. És rá is jöttem, mikor hazaérkezés után kinyitottam a motorteret, és megcsapott az etanolszag, hogy itt bizony valahol elfolyik.
Aztán ma átjött após hozott megfelelő vastagságú vezetéket, és megejtettük a kábelcserét, mivel kiderült, hogy nagyon nagy valószínűséggel eldörzsölődött az önindítóról a generátorra menő vezeték valahol ott ahol feljön a motortérbe, és ez okozta a zárlatot. Közben imádkoztunk, hogy legyen töltés, ha végeztünk a művelettel. Hát, imánk nem talált meghallgatásra. Ugyanúgy teljes fénnyel világít a töltésjelző. Rámérve multiméterre emelt fordulaton sem változott csak nagyon minimálisan az érték, stabilan tartotta a 12V-ot, csak a tizedek változtak néha, illetve egyszer egy pillanatra felugrott 13V-ig. Tehát töltés nincs. Úgyhogy nemsokára következik egy generátor szétszedés, és átvizsgálás, hogy mi az ami nem bírta a (valószínűleg) "extrém" nagy áramot. Gyanú az már van: vagy a diódasor mondta azt, hogy helló, vagy pedig a tekercselés valamelyik része kapott. De, ez a napokban ki fog derülni.

Egy dolog viszont biztos a történtek után: minél hamarabb be fogok szerezni egy poroltót az autóba, mert azt az érzést nem szeretném még egyszer átélni, mikor ott állok az autónál, és várom, hogy kigyullad-e, vagy éppen ég-e már, miközben kint van az ember a semmi közepén, ahol gyakorlatilag megfelelő tűzoltóeszköz hiányában esély sem lett volna eloltani, csak nézni ahogy kiég az egész autó.:( Na, ezt szeretném elkerülni! Mert most ugyan szerencsénk volt, de ki tudja a következő hasonló esetnél volna-e.

Nagy nap ez a mai. Egyrészt mert nemzeti ünnep, de számomra nem ezért érdekes. Mesike ugyanis éppen 4 éve van nálunk. Ennek örömére kapott egy kis ajándékot tőlem. Meg én is tőle.

A dolog ott indult, hogy lebeszéltem cimbivel, aki egyébként tavaly a lakatolás fényezést is csinálta, hogy segítene-e nekem a vásárolt dolgot beépíteni. Ez nem más, mint egy napfénytető. Nos, ma én is, ő is ráért. Így Mesikét tegnap összeraktam az IGC-szerelés miatti félig szétszedett állapotból, aztán ma nekiindultam. Először át a szomszéd faluba tankolni, de most már tisztán etanolt. Innen hazafelé nagyobb gázadásra elkezdett becsörögni, plusz kicsit olajszag volt menet közben. Mindegy is, hazamentem és ránéztem a hibákra. Az előgyújtás, szépen el volt vagy 40-50 fokig mászva. Már majdnem a motortartó rugóval egy vonalban volt a jelölés mikor kattant a trafó, ami ugye nálam jelzi, hogy épp ott áll. Csoda, hogy még ment így a motor egyáltalán. Mindegy, beállítottam 20 fokra, aztán kicsit húztam a szelepfedelen, és így már jó lett. Tehát irány Sándorfalva. Kisautó egyből megérezte, a szervízt, mert szépen húzott gázadásra, és nem is csörgött be már. Egyedül annyi az érdekesség, hogy most már nekem is van egy kis nyomatéklyuk gázadáskor. Tavaly még nem volt tiszta etanollal ilyen. Legalábbis emlékeim szerint.
No, lényeg, hogy szépen odaértem haverhoz, aztán nekiláttunk a műveletnek. Kicsi méricske, kicsi körberajzolás, aztán megint méricske, majd mikor minden frankón állt, nekiállt kivágni. Itt bevallom kicsit olyan szar érzés fogott el, mint ha bontanák szegényt, rossz volt látni, ahogy vágja a kijelölés mentén a tetőt. De, aztán ez az érzés ahogy jött, úgy ment is, mikor kezdett alakot ölteni, a lyuk. Végül is kisebb igazítgatások után beraktuk a keretet próbára. Aztán, körbenézés után, hogy mindenütt jól áll-e, kivettük, és alaposan körbekentük FBS-el. Majd tesa ragszalaggal körberagasztottuk azt a területet, ahova számoltuk, hogy ki fog nyomódni a paszta feleslege, és jött a keret visszarakása. Ezután az alsó rögzítőkeretet is felcsavaroztuk belül körben, ami hatására, szépen ki is nyomta körben a fölös pasztát. Következett az üveg belerakása, belecsavarozása, és a főpróba. Mennyire vízálló? Nos, első próbára két helyen utat talált magának a víz. Kicsit állítottunk rajta, na most meg az ellentétes oldalán a jobb első sarkon folyt befelé. Még egy kis állítgatás következett, aztán egyszer csak sikerült úgy eltalálni, hogy sehol nem jutott be a víz. Igaz a zárszerkezet úgy nézem nem az igazi. Elzárva valahogy nem húzza koppig le az üveget. Ráadásul ami megint csak furcsa, hogy zárt üzemmódnál nem kattan a zárszerkezet záró része, ami egyébként nyitáskor több fokozatnál is megvan, ahogy beakad épp. De, kicsit megfeszítve behúzza teljesen az üveget. Végül is egyenlőre így marad, aztán majd tesztelek. Hazafelé kinyitott üveggel jöttem végig, nem kicsit megbámulták az autót.
IGC projektről röviden annyit, hogy addig szünetel amíg Andor nem fog legközelebb jönni erre felénk, és össze nem tudunk hozni egy találkozót, hogy megcsinálja.

A hétvégén részt vettem egy autós találkozón, ami kicsit kalandosra sikeredett. De kezdjük az elején!

Először is, nem rég beruháztam egy IGC-60 programozható előgyújtás vezérlőre Hall-jeladós gyújtással együtt. A felszerelésnél már adódtak gondok, mert miért is ne. Nálam ez már csak így megy. Pár nap szívás után(mivel a beosztásom miatt nem tudtam egy két nap alatt lezongorázni) sikerült letudni a beépítés részét a dolognak. Ez után jött a meglepi. Elsőnek az, hogy a Windowsom nem ismerte fel az usb-com átalakító kábelt, így aznapra elmaradt a kütyü beprogramozása. Aztán Andor (akitől vettem) jóvoltából lett driver, de Tunyi által írt etanolos gyújtásgörbét nem tudtam rátölteni az eszközre, mert kidobta, hogy hiba az adattáblán. Aztán betöltöttem a programhoz adott Lada gyújtásgörbét, csak átírtam úgy ahogy kellett lennie neki Polskihoz, így már sikerült a rátöltés. Na, következett a próba. Indítózok, de semmi. Lehúztam a gyertyapipát, bele egy másik gyertya, majd újra indít. Szikra nuku. Faja. Kis nézegetés, és tárcsa forgatás után észrevettem, hogy az ékszíjtárcsába tekert mágnesfejű csavar útja nem esik teljesen egy vonalba a jeladóval. Mivel ez volt egy nappal a fent említett tali előtt, így este már nem fogtam bele a hátfal, ékszíj és egyéb finomságok megbontásába, hogy hozzáférjek a jeladóhoz. Éppen ezért maradt a régi rendszer, csak felszerelve maradt az IGC, mondván, hogy majd a Talin lesz idő bíbelődni vele. Nos, nem kellett. Kellett viszont mást.

A találkozóról annyit, hogy ez a www.autobaratok.hu oldal által szervezett rendezvény volt, egybekötve egyik polskis kolléga Joó Tomi szülinapi bulijával, és a helyszín Ráckevén volt.
Tervben úgy volt, hogy fél 9-kor találkozom Stormyval és a ceglédi csapattal Kecskeméten. Sajnos ehelyett fél órával később értem csak oda. Induláskor egy bizonyos fordulat fölé húzatva a motort, elkezdett rángatni. Először azt hittem, hogy csak fogyóban a benya, mivel már nagyon régóta világított a csóróság jelző. Ezért tankoltam bele még Majsán 1500-ért benzint, majd irány a szomszéd falu ami egyébként útba is esett etanollal teletankolni. Egy kis ideig meg is szűnt a rángatás, meg is örültem, hogy csak ez volt a baja. Ám, kb 2 km után megint rákezdett. Mondom faja. Azért nekivágtam az útnak. Sajnos a városból kiérve felgyorsításkor tapasztalnom kellett, hogy 50-től felfelé elkezd rángatni, majd 60 fölött szépen olyan tünetet mutatott, mint mikor leveszik a gyújtást, magyarul lehörgött. Szuper. kb. 60-as végsebességgel Át Kecskemétig. 9-re oda is értem. Itt a megbeszélt helyen a Praktiker parkolóban bíbelődtem egy kicsit a gyújtással, miután kíváncsiságból ránéztem, és elcsodálkoztam nagyon, mivel lehetett olyan 35-40 fokon az előgyújtás.
Míg Stormyék odaértek, állítgattam, volt mikor frankón felvette a fordulatot, ki lehetett forgatni egész sokáig. Közben megláttam, hogy csupa olaj a motortér alsó fele. Egyből lejött, hogy tuti az ac-nál a tartókonzól környékén szórja. Plusz megállapításra került, hogy az ac környékén van a hiba, és ezért nem megy 60-nál többet. Aztán közben már konvojban haladva még Kecskeméten újra előjött a gond. Volt mikor annyira, hogy egészen lelassultam ezzel lemaradva a csapat egy részétől, míg a másik része meg jött mögöttem. Annyi tetszett a városban menet, hogy rengetegen megbámulták a konvojt meg mosolyogva mutogattak, dudáltak nekünk. Látszott rajtuk, hogy tetszik nekik, hogy ennyien összegyűltünk. Közben megálltunk még a Tuskóba venni olajat. Vettem egy 2 literes flakon tuskó gazdaságos 10w 40-est, bár szívem szerint nem raktam volna bele ilyet, de úgy voltam vele, hogy szétszórni megteszi, míg Ráckevére érünk. Az út "viccesen" telt. Életemben nem "sétakocsikáztam" még ennyit, mint akkor. De szerintem a srácok sem akik sorsközösséget vállalva velem jöttek mögöttem előttem ugyanilyen lassan. Pláne, hogy nagyon necces volt a gázadásom mértékének optimális eltalálása, mivel "csúcssebességi tartományba" gyorsulva oda kellett figyelnem nagyon, hogy nem nyomjam meg jobban a pedált, mert akkor hörgött is lefele, viszont, ha visszább engedtem a gázt, akkor meg beleért a rángatási tartományba, ahol meg azért nem ment. Úgyhogy jó játék volt ez.:( Dél felé oda is értünk Ráckevére. Közben Lacházán még összefutottunk Baz-al is. A megbeszélt helyen elég sokan voltak, nem is gondoltam, hogy ennyien megjelennek. Kis beszélgetés, és eligazítás után elindult a konvoj egy felvonulásra. Sajnos a kisautóm nem bírta végig a távot. Pár km megtétele után egyszer csak nagy daráló hang bal hátulról. Addig bírta a végig rángatva közlekedést, és megadta magát. Így vontatás lett a vége. Egy Peugeot-os srác vontatott vissza Ráckevére. Az ügyességi versenyek helyszínén aztán nekiálltunk a javításnak. Először leszedésre került a jeladó tartókonzolja az ac mögül. Majd szerettük volna felrakni a Tomi által vett bakelittalpat, de az az ac anyáinak ráhúzásakor egyszerűen két darabba tört. Szóval ennyit a "jó minőségű" utángyártott vackokról. Így visszakerült a már lecsiszolt gyári, csak a hiányzó mm-eket tömítésekkel pótoltuk ki. Közben itt történ egy apró baleset, ugyanis Stormy rátolatott a leszedett hátfalamra, ripityára törve ezzel a ködlámpámat a lökhárítón, meg lett egy két kisebb sérülés a festésen a hátfal belső felén, ahol a kerék érintkezett vele.
Majd összerakást követően megejtettünk egy menesztőcserét is, amiért külön köszönet Joó Tominak, hogy hozott egyet otthonról, mert senki másnál nem volt a talin. Eztán már szerencsére nem volt gond a kisautóval, húzott is rendesen 60 felett is. A tali további részében voltak ügyességi versenyek, mint pl. szlalom, gyorsulási, polski toló verseny. Estefelé pedig átgurultunk a település művházába, ahol kezdetét vette előbb a díjkiosztó, majd az ünnepelt felköszöntése, megajándékozása, aztán a buli hajnalig. Hajnal fél 4-ig bírtuk is, bár páran már hamarabb kidőltek, és elmentek Tomihoz aludni, ahova mi is csatlakoztunk hajnalban. Itt még volt egy kis alvó ember ébresztgetés, mert miért ne alapon aztán aludt mindenki. Összesen 14-en egy házban. Mi Stormyékkal aludtunk összesen 3 órát, mert meg volt beszélve, hogy 7-kor kelés és indulunk haza. Így aki felébredt, attól elbúcsúzás és indulás haza. Itt én kicsit "eltévedtem" mivel követtem Stormyt akit a GPS rávezérelt az 51-es útra. Ez viszont nagyon nem volt nekem jó, mivel még jelenésem volt apáméknál Dabason, így gyors telefon, hogy nekem nem stimmt az irány majd megfordulás, és innentől egyedül mentem tovább. A délelőttömet Dabason töltöttem, fél 2 felé indultam el hazafelé, előtte még azért beugrottam pár percre Tasihoz, mivel úgy is olyan régen találkoztunk (kb reggel, csak akkor Ő még aludt)
Az út Kecskemétig eseménytelenül telt, leszámítva, hogy megbosszulta magát a 3 óra alvás, kezdtem egyre jobban kókadni, hiába bömbölt nagy hangerőn a zene. Aztán Kecskemét alatt egyfajta "adrenalinbombaként" meghajtottam a kisautót, aminek annyi lett a végeredménye valószínűleg a faja teszkós olaj miatt is, hogy túlmelegedett a motor, pedig óra szerint csak 95-el mentem. Elkezdett becsörögni, és esett vissza a sebesség, plusz láttam a tükörben, hogy jön az olajfüst hátulról. Így megálltam, és cseréltem egy szelepfedéltömítést, illetve vártam vele, hogy visszahűljön. Ez komolyan mondom annyira jól esett, hogy egész felébredtem, mondhatni rendesen jó volt, hogy cserélnem kellett. Felfrissített az biztos. Az út hátralévő része már szerencsére teljesen eseménytelenül telt. Kényelmes 80-as tempóban hazacsorogtam. Negyed 5 volt, mikor beálltam az udvarba.Összegezve a történteket, jó kis talit hoztak össze a srácok. Köszönet illeti őket, főleg Tomit a szerelési segítségért!
Az IGC-vel pedig még lesz egy pár köröm, mert, ha már megvettem, nem hagyom azért sem. Csak most kicsit pihen a projekt pár napot, de amint megjön a kedvem, meg a beosztás is olyan lesz, újra beleásom magam.

Képek a taliról:
https://picasaweb.google.com/asmodeus001/AutobaratokTaliRackeve20110305#

És egy kis ízelítő videó, hogy mi volt ott:

Nos ez a nap is elérkezett. Pár napja lebeszéltük Tasival (alias net_burger), hogy eljönne hozzánk, mivel mikor legutóbb itt járt motort szerelni, pontosabban furulyagumi, és hengerfejtömítés cserére, azóta már belerakott 500 km-t az autóba, tehát itt volt az ideje, hogy utánahúzzunk a hengerfej csavaroknak. Az más kérdés, hogy ez végül nem jött össze sajna, mert történt helyette más, aminek nem kellett volna. Történet ott indult, hogy Henrikék ideértek reggel 8 fele, majd eztán nem sokkal Tasi is küldte az sms-t, hogy Örkényen vannak, tehát már úton. Ez alapján úgy számoltuk, hogy 9- 1/4 10 felé itt lesznek. Ehelyett 11-kor már én hívtam fel őket, hogy merre vannak, történt-e valami gond. Mint kiderült, gond az történt. Ugyanis Majsától kb. 8 km-re Tasinak elment a féke, és elkapott hátulról egy Honda Civic-et. Úgyhogy azért késtek mert még betétlap csere volt, meg ki kellett annyira kalapálni az autó orrát, hogy egyáltalán lehessen vele menni, mert a balos sárvédő beleért a kerékbe. Nagy nehezen azért ideértek. Eközben Mesin már javában folyt a furulyagumi csere, mivel nála is még 2008-ban Tibee cserélt utoljára, és már időszerű volt, nyomta kifelé az olajat ott. Gyors állapotfelmérés után megállapítottuk, Abigél szerencsésen túlélte az ütközést. Vagyis annyira nem veszélyes a dolog. Mindenesetre lökhárító kuka, ezt kapott anyósék bontós autójáról, Balos index is ripityára tört. Pontosabban a burkolata. Mivel ez is volt itthon nekem még Mesiről, ezt is megkapta. Aztán kezdődött a homlokfal kikalapálása. Ezt már a srácok tehát Tasi Joó Tomi meg Henrik csinálta, addig én befejeztem Mesi motorjának összerakását. Közben még leszedtem a karbit és kicseréltem a 28S1A-s fajtára, csak annyi változtatással, hogy raktam bele egy F74-es keverőcsövet bízva abban, hogy ezzel fogja majd jól venni a fordulatot a motor. Összerakva mindent, jött a próba nálam. Itt volt egy kis gond, mert elbújt a szikra egyszer csak. Mókolt vele Tomi egy kicsit, aztán megérkezett. Meg egy nagy durranás is, lángcsóva kíséretében, amit majdnem Tomi nemesebbik fele bánt. Volt is "indiántánc"   A helyzet viszont nem változott. Alapjárat gyönyörű, fordulatot viszont csak úgy veszi, ha lassan adagolom neki. Hirtelen gázadásra inkább fulladt. Karbi vissza le, majd Tamás adott egy 28 IMB-s karbit, amibe átrakva a cuccaim(130-as főfuvi, fúrt szívatófúvóka, f8-as keverőcső) olyat csinált, hogy csak lestünk. Ha betekertem teljesen a co-csavart, felpörgött az alapjárat. Ha meg elkezdtem kifelé tekerni akkor egy pont után esett vissza, majd, ha folytattam tovább, le is állt. Tehát homlokegyenest az ellenkezője, mint ahogy kellett volna viselkednie. Úgyhogy maradtunk annál, hogy visszakerül az én régi karbim. Érdekesmód összerakva, megjött azon is szépen az alapjárat, és a fordulatot is veszi, plusz betekerve a co-csavart, le is állt. Tehát jó lett. Majd még beállítottam szergejen Henrik autóján is a szelephézagokat, mert eléggé nagyok voltak. Közben Tomi meg Tasi a karambolos kisautó fékjének légtelenítésén fáradozott. Ez nem sok sikerrel járt, fék az nem lett sokkal jobb. Fogott, de nem az igazi. Eközben ránk is sötétedett. Annyit még megcsináltunk, hogy felraktuk a másik nem törött lökőst előre meg felkötegeltük a rendszámot, és ennyi volt a mai napra a szerelősdi.
Összességében szerintem nagyon jó kis nap volt a mai, sok röhögéssel, és jókedvvel. Csak az az autótörés nem kellett volna.:( Mindent összegezve köszönet a részvételért, meg a jó hangulatért.

És a végére egy kis videó: