Rég blogoltam már.
Ennek legfőbb oka, hogy különösebb említésre méltó dolog nem történt a kisautó életében. Teszi a dolgát mindenhova elvisz egyetlen szó nélkül. Legutóbb hétfőn azaz 15-én teljesítettem vele egy Kiskunmajsa - Bugyi (közbeiktatva Dabas) - Kiskunmajsa távot. Örültem, mert egyrészt minden gond nélkül elvitt, meg haza is hozott, és mindamellett, hogy hazafelé nem egyszer nekieresztettem 90-100-al, mégis 237 km teljesítésére kb 11 liter benzint kért. Tehát 4,6 literre kijött a fogyasztás.
Másik ami miatt blogolok az a tegnapi szerelős nap. Történt ugyanis, hogy már régóta tervezgettük Henrikkel illetve Licskóval a két környékembeli polskissal, hogy kéne egy talit összehozni, mert a januári 126-os nap óta nem taliztunk. Pont kapóra is jött, hogy mind Szabinak, mind Henriknek volt mit csinálni az autóján, és mivel Szabinak váltóbeállítási gondjai voltak, így felajánlottam, hogy legyen nálunk, mivel itt van akna a garázsban. Kb. fél 10 felé meg is érkeztek, majd kis autómustra, illetve Szabi leszakadt első spoiler darabkájának az összeszedése után, nekifogtunk. Pontosabban Szabi alámászott az autójának, és első körben megpróbált utánajárni, miért nem mutat semmit a műszerfalon a tank mutatója. Lekerült így az üzemanyagtartály is, hátha ott a hiba, de nem műkdött így sem. Így inkább nekifogott azon probléma megszüntetéséhez, hogy nem volt neki hátramenet. Addig mi megnéztük Henrik pókján, hogy vajon mitől áll a karbitálcán, és alatta is a benzin, és miért eszik - elmondása szerint - 7-8 litert 100-on. Persze miután szétszedtem a karbit egyből előtűnt a hiba okozója, azaz, hogy fejjel lefelé fordítva a tetejét nem hogy a 8mm nem volt meg, de mondhatni majdnem 0 volt az úszószint. De megfordítva sem volt meg a 16mm. Így először megpróbáltam beállítani a szintet, de miután Szabi előszedte a karbigyűjteményét az autójából, inkább úgy döntöttünk, hogy ha már ott van vagy 10-12 karburátor plusz egy csomó alkatrészei, inkább összelegózunk egy másikat. Csak akkor volt gond, mikor rájöttünk a különböző típusjelűek nem kompatibilisek egymással feltétlenül. Ezért végülis egy 28IMB-s jelzésűre szavaztam, és azzal lett összerakva. Természetesen előtte kompresszorral átfújattuk az összes járatot benne. Majd az autóra visszaoperálást követően következett a próba. Ebben már Szabi is segítkezett aki azért keni-vágja a témát. Eleinte nagyon egyenetlenül járt a motor, illetve egy-egy gázfröccs után rendesen durrogott a szívó oldalon. Azért nagy nehezen sikerült elérni, hogy rendesen járjon a moci. Csak az a bibi, hogy úgy jár csak rendesen, ha kicsit ki van tekerve a levegő csavarja. Ezzel meg az a bibi, hogy eltekeredik menet közben.
Aztán Szabi egy váltótartóbak cserével illetve rugalmas összekötő cserével, majd az összekötő rendes meghúzásával elérte, hogy megjött a hátramenete. Ezalatt Henrik megcsinálta nekem, vagyis Mesin, hogy ne kopogjon a motortartó rugó hideg motornál. Kiderült, hogy nem volt rendesen a helyén az fém csövecske benne, és az kopogott. Összerakta rendesen, és lám, csendesen jár a moci. Ekkorra már kezdett esteledni. De azért a végén még mentünk egy kört a városban, pár ember meg is nézte a 3 autós konvojt. Sőt, még rendőri kíséretet is kaptunk. Aztán végezetül búcsúzkodás és mindenki ment haza.
Mindent összevetve jó kis nap volt, tele ökörködéssel. Köszönet illeti ezért a srácokat, illetve köszönet Döminek is az msn-es segítségért. Linkelek egy kis videót a motorállításról

Nos, igaz, hogy már előttem hárman is írtak a tegnapi( szombati) napról, de azért bátorkodom az én verziómat is előadni.
Szóval, a történet nálunk pénteken kezdődött, amikor is, Anita, én és Mesi nekivágtunk a már jól megszokott útvonalon Talgósarjánnak. Este háromnegyed 8 felé oda is értünk. Kb 9 fele összefutottam Grosso bácsival, aki épp Tipóval volt, így volt lehetőségem megcsodálni is, illetve egy kör erejéig kipróbálni is, hogy milyen egy olasz de nem farmotoros autót vezetni... Annyi biztos, hogy megy a gépezet. Bár egy polski után minden autó jól megy. Mindegy is. Lényeg, hogy Grosso másnapra összetrombitált egy kistalit a Tesco-parkolóba, ahova is én érkeztem meg a leghamarabb, majd R. Istvánék is befutottak, és legvégül Grosso is. Kis fotózkodás, egymás autóinak mustrálása illetve beszélgetés után Grossoék mentek ki Tibeeékhez, én meg vissza édsanyámékhoz, majd később aztán kimentünk Kercsegre, ami egy nagyon szép hely... Főleg nekem, aki az alföldön kevés hegyet-völgyet lát.
Később aztán csatlakozott Lali is, utána Grosso, és legvégül Tibee is megérkezett a kerékpárján. Aztán következett egy jó kis nyársalás, szalonna, kolbász sütés, "zsírégetés Norbi módra", móka, kacagás, egyszóval nagyon jól elvoltunk. Estefelé induláskor történt még egy kis probléma Benővel, aminek következtében rögtönöztünk egy "hogyan emeld le a polskit a fatuskóról"  mozgalmat. Talán nem lett olyan veszélyes a baleset nyomai.

Most pedig következzen a köszönöm rovat( Lali, ha esetleg jogdíjas a cím, akkor jelezd. )
Elsőkörben köszönet a kisautónak, hogy a hétvégén jól teljesített, és minden probléma nélkül el, illetve hazajuttatott. Na jó leszámítva, hogy már megint "megjött" neki.:( Legalábbis az olajfolt erről árulkodik.
Továbbá köszönet illeti Grossot a Tipo próbakörért, a tali leszervezéséért (KÖSZÍÍ KISFIAM! ) illetve Lalinak és Tibee-nek(és persze "kisfiamnak" ) a nagyon jó kis szombat délutánért.
Plusz, Lalinak a Benő emelési lehetőségért (na jó, ez erős volt.... remélem, azért nem olyan veszélyes sebet kapott a kisautó)
Legközelebb(hogy az mikor van, nem tudni) ugyanitt, vagy akár máshol is, folyt köv.