A hétvégén részt vettem egy autós találkozón, ami kicsit kalandosra sikeredett. De kezdjük az elején!

Először is, nem rég beruháztam egy IGC-60 programozható előgyújtás vezérlőre Hall-jeladós gyújtással együtt. A felszerelésnél már adódtak gondok, mert miért is ne. Nálam ez már csak így megy. Pár nap szívás után(mivel a beosztásom miatt nem tudtam egy két nap alatt lezongorázni) sikerült letudni a beépítés részét a dolognak. Ez után jött a meglepi. Elsőnek az, hogy a Windowsom nem ismerte fel az usb-com átalakító kábelt, így aznapra elmaradt a kütyü beprogramozása. Aztán Andor (akitől vettem) jóvoltából lett driver, de Tunyi által írt etanolos gyújtásgörbét nem tudtam rátölteni az eszközre, mert kidobta, hogy hiba az adattáblán. Aztán betöltöttem a programhoz adott Lada gyújtásgörbét, csak átírtam úgy ahogy kellett lennie neki Polskihoz, így már sikerült a rátöltés. Na, következett a próba. Indítózok, de semmi. Lehúztam a gyertyapipát, bele egy másik gyertya, majd újra indít. Szikra nuku. Faja. Kis nézegetés, és tárcsa forgatás után észrevettem, hogy az ékszíjtárcsába tekert mágnesfejű csavar útja nem esik teljesen egy vonalba a jeladóval. Mivel ez volt egy nappal a fent említett tali előtt, így este már nem fogtam bele a hátfal, ékszíj és egyéb finomságok megbontásába, hogy hozzáférjek a jeladóhoz. Éppen ezért maradt a régi rendszer, csak felszerelve maradt az IGC, mondván, hogy majd a Talin lesz idő bíbelődni vele. Nos, nem kellett. Kellett viszont mást.

A találkozóról annyit, hogy ez a www.autobaratok.hu oldal által szervezett rendezvény volt, egybekötve egyik polskis kolléga Joó Tomi szülinapi bulijával, és a helyszín Ráckevén volt.
Tervben úgy volt, hogy fél 9-kor találkozom Stormyval és a ceglédi csapattal Kecskeméten. Sajnos ehelyett fél órával később értem csak oda. Induláskor egy bizonyos fordulat fölé húzatva a motort, elkezdett rángatni. Először azt hittem, hogy csak fogyóban a benya, mivel már nagyon régóta világított a csóróság jelző. Ezért tankoltam bele még Majsán 1500-ért benzint, majd irány a szomszéd falu ami egyébként útba is esett etanollal teletankolni. Egy kis ideig meg is szűnt a rángatás, meg is örültem, hogy csak ez volt a baja. Ám, kb 2 km után megint rákezdett. Mondom faja. Azért nekivágtam az útnak. Sajnos a városból kiérve felgyorsításkor tapasztalnom kellett, hogy 50-től felfelé elkezd rángatni, majd 60 fölött szépen olyan tünetet mutatott, mint mikor leveszik a gyújtást, magyarul lehörgött. Szuper. kb. 60-as végsebességgel Át Kecskemétig. 9-re oda is értem. Itt a megbeszélt helyen a Praktiker parkolóban bíbelődtem egy kicsit a gyújtással, miután kíváncsiságból ránéztem, és elcsodálkoztam nagyon, mivel lehetett olyan 35-40 fokon az előgyújtás.
Míg Stormyék odaértek, állítgattam, volt mikor frankón felvette a fordulatot, ki lehetett forgatni egész sokáig. Közben megláttam, hogy csupa olaj a motortér alsó fele. Egyből lejött, hogy tuti az ac-nál a tartókonzól környékén szórja. Plusz megállapításra került, hogy az ac környékén van a hiba, és ezért nem megy 60-nál többet. Aztán közben már konvojban haladva még Kecskeméten újra előjött a gond. Volt mikor annyira, hogy egészen lelassultam ezzel lemaradva a csapat egy részétől, míg a másik része meg jött mögöttem. Annyi tetszett a városban menet, hogy rengetegen megbámulták a konvojt meg mosolyogva mutogattak, dudáltak nekünk. Látszott rajtuk, hogy tetszik nekik, hogy ennyien összegyűltünk. Közben megálltunk még a Tuskóba venni olajat. Vettem egy 2 literes flakon tuskó gazdaságos 10w 40-est, bár szívem szerint nem raktam volna bele ilyet, de úgy voltam vele, hogy szétszórni megteszi, míg Ráckevére érünk. Az út "viccesen" telt. Életemben nem "sétakocsikáztam" még ennyit, mint akkor. De szerintem a srácok sem akik sorsközösséget vállalva velem jöttek mögöttem előttem ugyanilyen lassan. Pláne, hogy nagyon necces volt a gázadásom mértékének optimális eltalálása, mivel "csúcssebességi tartományba" gyorsulva oda kellett figyelnem nagyon, hogy nem nyomjam meg jobban a pedált, mert akkor hörgött is lefele, viszont, ha visszább engedtem a gázt, akkor meg beleért a rángatási tartományba, ahol meg azért nem ment. Úgyhogy jó játék volt ez.:( Dél felé oda is értünk Ráckevére. Közben Lacházán még összefutottunk Baz-al is. A megbeszélt helyen elég sokan voltak, nem is gondoltam, hogy ennyien megjelennek. Kis beszélgetés, és eligazítás után elindult a konvoj egy felvonulásra. Sajnos a kisautóm nem bírta végig a távot. Pár km megtétele után egyszer csak nagy daráló hang bal hátulról. Addig bírta a végig rángatva közlekedést, és megadta magát. Így vontatás lett a vége. Egy Peugeot-os srác vontatott vissza Ráckevére. Az ügyességi versenyek helyszínén aztán nekiálltunk a javításnak. Először leszedésre került a jeladó tartókonzolja az ac mögül. Majd szerettük volna felrakni a Tomi által vett bakelittalpat, de az az ac anyáinak ráhúzásakor egyszerűen két darabba tört. Szóval ennyit a "jó minőségű" utángyártott vackokról. Így visszakerült a már lecsiszolt gyári, csak a hiányzó mm-eket tömítésekkel pótoltuk ki. Közben itt történ egy apró baleset, ugyanis Stormy rátolatott a leszedett hátfalamra, ripityára törve ezzel a ködlámpámat a lökhárítón, meg lett egy két kisebb sérülés a festésen a hátfal belső felén, ahol a kerék érintkezett vele.
Majd összerakást követően megejtettünk egy menesztőcserét is, amiért külön köszönet Joó Tominak, hogy hozott egyet otthonról, mert senki másnál nem volt a talin. Eztán már szerencsére nem volt gond a kisautóval, húzott is rendesen 60 felett is. A tali további részében voltak ügyességi versenyek, mint pl. szlalom, gyorsulási, polski toló verseny. Estefelé pedig átgurultunk a település művházába, ahol kezdetét vette előbb a díjkiosztó, majd az ünnepelt felköszöntése, megajándékozása, aztán a buli hajnalig. Hajnal fél 4-ig bírtuk is, bár páran már hamarabb kidőltek, és elmentek Tomihoz aludni, ahova mi is csatlakoztunk hajnalban. Itt még volt egy kis alvó ember ébresztgetés, mert miért ne alapon aztán aludt mindenki. Összesen 14-en egy házban. Mi Stormyékkal aludtunk összesen 3 órát, mert meg volt beszélve, hogy 7-kor kelés és indulunk haza. Így aki felébredt, attól elbúcsúzás és indulás haza. Itt én kicsit "eltévedtem" mivel követtem Stormyt akit a GPS rávezérelt az 51-es útra. Ez viszont nagyon nem volt nekem jó, mivel még jelenésem volt apáméknál Dabason, így gyors telefon, hogy nekem nem stimmt az irány majd megfordulás, és innentől egyedül mentem tovább. A délelőttömet Dabason töltöttem, fél 2 felé indultam el hazafelé, előtte még azért beugrottam pár percre Tasihoz, mivel úgy is olyan régen találkoztunk (kb reggel, csak akkor Ő még aludt)
Az út Kecskemétig eseménytelenül telt, leszámítva, hogy megbosszulta magát a 3 óra alvás, kezdtem egyre jobban kókadni, hiába bömbölt nagy hangerőn a zene. Aztán Kecskemét alatt egyfajta "adrenalinbombaként" meghajtottam a kisautót, aminek annyi lett a végeredménye valószínűleg a faja teszkós olaj miatt is, hogy túlmelegedett a motor, pedig óra szerint csak 95-el mentem. Elkezdett becsörögni, és esett vissza a sebesség, plusz láttam a tükörben, hogy jön az olajfüst hátulról. Így megálltam, és cseréltem egy szelepfedéltömítést, illetve vártam vele, hogy visszahűljön. Ez komolyan mondom annyira jól esett, hogy egész felébredtem, mondhatni rendesen jó volt, hogy cserélnem kellett. Felfrissített az biztos. Az út hátralévő része már szerencsére teljesen eseménytelenül telt. Kényelmes 80-as tempóban hazacsorogtam. Negyed 5 volt, mikor beálltam az udvarba.Összegezve a történteket, jó kis talit hoztak össze a srácok. Köszönet illeti őket, főleg Tomit a szerelési segítségért!
Az IGC-vel pedig még lesz egy pár köröm, mert, ha már megvettem, nem hagyom azért sem. Csak most kicsit pihen a projekt pár napot, de amint megjön a kedvem, meg a beosztás is olyan lesz, újra beleásom magam.

Képek a taliról:
https://picasaweb.google.com/asmodeus001/AutobaratokTaliRackeve20110305#

És egy kis ízelítő videó, hogy mi volt ott:

Túl vagyunk egy motorszerelésen. No, nem az enyémén, Mesi motorja még most is hibátlanul üzemel.

Történetesen Henrik motorjával kezdtünk valamit, mivel produkált egy olyat, hogy meleg motornál elment az olajnyomás. Éppen ezért hozott két motort, egyik a gyári benne lévő, másik meg egy donor motor volt, majd nekikezdtünk megbontani őket. A terv az volt, hogy szétszedjük mindkettőt amennyire szükséges, majd amit kell azt cseréljük a donorból, tehát összerakunk a kettőből egy jót. A gyári motorját megbontva a vezérműtengelyig szembesültünk azzal, hogy maga a tengely vagy fél mm-t kotyog. Megvolt az első hiba ami miatt elmehetett a nyomás. Szerencsére, a másikban szorosan tartott még. A bütykökkel kicsit megszenvedve, de végül is sikerült mindkét mociból kiműteni. Közben ahogy kiszedtük a gyári motorból a tengelyt, láttuk meg, hogy sajna az ellenoldala, tehát a motortömb sincs a helyzet magaslatán, tehát minimum egy perselyezés kellene neki, vagy egy motortömb csere. Mindegy, egyenlőre össze lett rakva a donor veztengelyével ami, bár nem tökéletes de messze nem olyan lötyögős, mint ami benne volt. Talán ha 0,1 mm-t mozog. Magyarán ez sem tökéletes, de jobb,mint volt. Eztán jött az összefelé rakás, ami egészen addig eseménytelen volt, míg a hengerfej csavarok (mivel leszedett hengerfejjel ért ide a motor) meghúzása közben sikeresen elgörbítettük a karbi egyik rögzítő tőcsavarját. Ami nem is lett volna még akkora nagy gond, csak mikor Henrik megpróbálta visszahajlítani, az azzal a lendülettel beletört a blokkba. Úgyhogy előkerült a fúrógép és egy menetfúró is, majd ezekkel eljátszadozva sikerült először kifúrni a beletört tőcsavart, és utána új menetet vágni a helyére. Közben felkerültek a motorra az új tömítések és az új vezérműlánc is, illetve a jobb állapotú olajpumpa a hozzá tartozó vezérműfedéllel.  Úgyhogy kíváncsi leszek rá, hogy helyrejött-e neki így a motor, de bízzunk benne, hogy lesz javulás.
És, hogy Mesiről is írjak valamit, mivel ez az ő blogja:
Róla annyit tudok csak, hogy valamit kezdenem kell az ablaktörlőjével, mert mióta ki lett szedve lakatoláskor, iszonyat lassan töröl, plusz ha lekapcsolom, akkor a szélvédő közepén állnak meg a lapátok, és csak sokszori ki-be kapcsolással állnak csak meg a szélvédő szélénél. Illetve aktuális lesz bekötni a hátsó szélvédő fűtést is, ha már egyszer benne van, illetve az időjárás is indokolttá teszi egyre inkább a használatát. Ezen kívül mióta vegyítve használom az etanolt benzinnel,azóta sokkal könnyebben indul, és megy is normálisan. Legutóbb 10 liter etanolt és 5 liter benzint tankoltam bele. Ezzel ment mint a golyó. Viszont érdekes, hogy tankolás előtt még más arányban volt benne, annyi csak amit én itthon beleöntöttem 1-2 litert, és nem tudom, hogy ezért-e vagy, hogy szar volt az etanol, amit tankoltam, de akkor picikét be-be rángatott menet közben egy ideig, aztán egyik pillanatról a másikra megindult(ugyanannál a gáz állásnál), majd megint rángatás, de ahogy ebben az arányban tankoltam egy másik kúton, megszűnt teljesen a hibajelenség.
Nagyjából ennyi.

Elkövetés helyszíne: Bács-Kiskun Megye. Település: Kisszállás city vagy falu /megfelelő aláhúzandó/. Résztvevő autók száma: 2 Résztvevő ( magukat polskiőrültnek valló)személyek száma: 2 Hengerek száma: 2   /vagyis 2x2  néha öt.. izé, tehát 4/ Elkövetés időtartama: reggeltől estig.

Eset leírása (idézet az egyik elkövető vallomásából):

"Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy kellett volna már összehozni régóta egy szerelős talit. Így, hát nem volt mit tenni, a tegnapi napra időzítettük. Előtte gondosan mindent elterveztünk, megterveztük az utat, és azt is, hogy mit és hogyan kellene elkövetni. Tecciktudni van az a kisfityós egyén, az a Henrik álnéven tevékenykedő személy. -akinek személyiségi jogokra hivatkozva nem írhatjuk le a teljes nevét, csak annyit, hogy A.V.H.- Nos, kérem szépen, ez a fent nevezett egyén kitalálta, hogy kellene valamit kezdeni az ő gépjárműjével, ami nem más, mint egy Polski Fiat 126p személygépjármű, mivel a helyi alvilág, és a helyi cicababák előtt rendkivüli módon ciki, hogy nem akar menni az az autó, úgy ahogyan annak mennie kellene. Éppen ezért rávett engemet, hogy ha törik, ha szakad csináljak vele valamit, mert ezt már nem bírja épp ésszel, hogy rajta röhög a fél falu, amiért olyan csiga lassú a fent nevezett gépjárműje, hogy még egy Aixam is legyorsulja, akár tolatva is. Tehát, reggel 9-kor már várt a Kisszállásra bevezető úton, aztán mikor odaértünk hozzájuk, kis bodzapálinkázás után nemsokára neki is láttam a feladatnak. Először szemet szúrt, ráadott gyújtásnál, hogy kb 20 foknál kattan a trafó. Szóval nagyon csúnyán el volt menve az előgyújtás. No, akkor ezen változtatni kellett. Aztán ott volt az a tény, hogy alapjárat, csak szivatóval volt hajlandó lenni, tehát befigyelt egy karburátor leszedés is. Aztán, ha már leszedtem a szelepfedelet, a karbilefogató anya fellazításához, ránéztem a szelephézagokra is. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag 0 volt mindenütt. Kezdtem a karburátorral, szétszedtem, aztán konstatáltam, hogy bizony több sebből vérzik eme alkatrész. Kezdve az alapjárati fúvókától amin nem volt tömítőgumigyűrű egészen a pillangószelep tengelyéig, ami úgy kotyogott, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt nálam egy ugyanolyan 28IMB típusú tartalék karburátor, aminek megkapta az alsó felét pillangótengelyestül. kufújkáltam a fúvókákat és a járatokat, aztán ez készen is volt. Addig, gyártódott hozzá egy karbitalp tömítés kartonpapírból, mivel a tömítésszettemből pont az hiányzott már. A porlasztó visszarakása után jött a szelephézag beállítása, amivel elég hamar végeztem is, és végre elsőre jól csináltam, hála Laceeee múltkori útmutatásainak. Aztán kapott még egy vadi új szelepfedél tömítést és ment ez is vissza a helyére. Közben volt egy finom ebéd húslevessel marhapörivel, és sültcsirkével.  Gyújtásállítás után jött a próbaút. Sajnos azonkívül, hogy végre lett alapjárat az autón, semmi sem változott. Ugyanúgy alig akart gyorsulni. Ekkor már 3 óra fele járt az idő, de A.V.H. kitalálta, hogy akkor szedjük szét a motort. Mondom, szedjük. Relatíve gyorsan kijött a helyéről a moci, majd egy raklapon az udvaron nekiálltuk lebontani. Igazából azonkívül, hogy a hengerfejtömítés, meg a furulyagumik nem voltak már százasak, nem találtunk különösebb indokot a lusta motorra. Mindenesetre levettük a hengereket is, meg úgy majdnem egészében szét lett bontva a moci, csak a főtengely, vezérlés meg a dugók hajtókarostul maradtak benne. No, mindenesetre elkezdtük vissza összerakni. És mivel már esteledett és, le is fáradtunk már először fordítva az oldalsó kiálló részével befele raktuk fel az egyik hengert. Miután rájöttünk, hogy ez így nem jó, vissza le, és már jó helyzetben következett a gyűrűk visszaügyeskedése dugóstól a hengerbe. Az elsővel meg is voltunk, aztán a második is elég könnyen összejött, de miután felraktuk, észrevettük, hogy a henger alján lévő réz karika nincs felrakva. Fákk és egyéb növények párszori elmondása után levettük újra, fel a lehagyott alkatrészt, majd újra össze. És itt jött az, ahol azt mondtuk, hogy ennyi mára. Ugyanis az olajlehúzó gyűrűt sikerült eltörni. Meg nekem is mennem kellett volna már hazának, mert sötétedett is már, aztán lámpafénynél a helyi szúnyogok társaságában nem lett volna jó szerelni. Úgyhogy itt én el is köszöntem a kiccsaládtól, és elhagytam a helyszínt. Viszont "könnyebb" lettem egy szelepfedél tömítéssel, egy fél karbival, egy garnitúra (na jó csak 9) furulyagumival, és egy garnitúra gyűrűvel, ja és egy hengerfej tömítéssel. úgyhogy az autóm úgy ment hazafele, minta villám. Na nem olyan cikcakkosan, hanem olyan gyorsan. És még mondja valaki, hogy nem számít minden gramm.   Összességében egy jó kis szerelős nap volt.
Ez minden amit el tudok mondani az esetről."
"Kérem kapcsojja ki!"

Rég blogoltam már.
Ennek legfőbb oka, hogy különösebb említésre méltó dolog nem történt a kisautó életében. Teszi a dolgát mindenhova elvisz egyetlen szó nélkül. Legutóbb hétfőn azaz 15-én teljesítettem vele egy Kiskunmajsa - Bugyi (közbeiktatva Dabas) - Kiskunmajsa távot. Örültem, mert egyrészt minden gond nélkül elvitt, meg haza is hozott, és mindamellett, hogy hazafelé nem egyszer nekieresztettem 90-100-al, mégis 237 km teljesítésére kb 11 liter benzint kért. Tehát 4,6 literre kijött a fogyasztás.
Másik ami miatt blogolok az a tegnapi szerelős nap. Történt ugyanis, hogy már régóta tervezgettük Henrikkel illetve Licskóval a két környékembeli polskissal, hogy kéne egy talit összehozni, mert a januári 126-os nap óta nem taliztunk. Pont kapóra is jött, hogy mind Szabinak, mind Henriknek volt mit csinálni az autóján, és mivel Szabinak váltóbeállítási gondjai voltak, így felajánlottam, hogy legyen nálunk, mivel itt van akna a garázsban. Kb. fél 10 felé meg is érkeztek, majd kis autómustra, illetve Szabi leszakadt első spoiler darabkájának az összeszedése után, nekifogtunk. Pontosabban Szabi alámászott az autójának, és első körben megpróbált utánajárni, miért nem mutat semmit a műszerfalon a tank mutatója. Lekerült így az üzemanyagtartály is, hátha ott a hiba, de nem műkdött így sem. Így inkább nekifogott azon probléma megszüntetéséhez, hogy nem volt neki hátramenet. Addig mi megnéztük Henrik pókján, hogy vajon mitől áll a karbitálcán, és alatta is a benzin, és miért eszik - elmondása szerint - 7-8 litert 100-on. Persze miután szétszedtem a karbit egyből előtűnt a hiba okozója, azaz, hogy fejjel lefelé fordítva a tetejét nem hogy a 8mm nem volt meg, de mondhatni majdnem 0 volt az úszószint. De megfordítva sem volt meg a 16mm. Így először megpróbáltam beállítani a szintet, de miután Szabi előszedte a karbigyűjteményét az autójából, inkább úgy döntöttünk, hogy ha már ott van vagy 10-12 karburátor plusz egy csomó alkatrészei, inkább összelegózunk egy másikat. Csak akkor volt gond, mikor rájöttünk a különböző típusjelűek nem kompatibilisek egymással feltétlenül. Ezért végülis egy 28IMB-s jelzésűre szavaztam, és azzal lett összerakva. Természetesen előtte kompresszorral átfújattuk az összes járatot benne. Majd az autóra visszaoperálást követően következett a próba. Ebben már Szabi is segítkezett aki azért keni-vágja a témát. Eleinte nagyon egyenetlenül járt a motor, illetve egy-egy gázfröccs után rendesen durrogott a szívó oldalon. Azért nagy nehezen sikerült elérni, hogy rendesen járjon a moci. Csak az a bibi, hogy úgy jár csak rendesen, ha kicsit ki van tekerve a levegő csavarja. Ezzel meg az a bibi, hogy eltekeredik menet közben.
Aztán Szabi egy váltótartóbak cserével illetve rugalmas összekötő cserével, majd az összekötő rendes meghúzásával elérte, hogy megjött a hátramenete. Ezalatt Henrik megcsinálta nekem, vagyis Mesin, hogy ne kopogjon a motortartó rugó hideg motornál. Kiderült, hogy nem volt rendesen a helyén az fém csövecske benne, és az kopogott. Összerakta rendesen, és lám, csendesen jár a moci. Ekkorra már kezdett esteledni. De azért a végén még mentünk egy kört a városban, pár ember meg is nézte a 3 autós konvojt. Sőt, még rendőri kíséretet is kaptunk. Aztán végezetül búcsúzkodás és mindenki ment haza.
Mindent összevetve jó kis nap volt, tele ökörködéssel. Köszönet illeti ezért a srácokat, illetve köszönet Döminek is az msn-es segítségért. Linkelek egy kis videót a motorállításról

Tegnapi nap olyan autót láttam, hogy erről muszáj blogolni!

Történt ugyanis, hogy tegnap ellátogattunk Salgótarjánba. Ha már ott voltunk, nem hagyhattam ki, hogy megnézzem Misit. Egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni..... Iszonyat jól néz ki. A képek tényleg nem adják vissza azt a látványt.
Mondjuk más apropója is volt, hogy Tibee-t meglátogattam. Ugyanis Mesin nem volt épp a helyzet magaslatán a fék. Konkrétan a két elsőkre gondolok. De Tibók kezelésbe vette, miután nem sikerült beröffenteni az udvarban ácsorgó 850-est. Ja azt mellékesen megsúgom Tibók bá', hogy a fék sajnos hazafelé egyre romlott... És mostanra szépen visszaállt jóformán arra az állapotra miszerint 2-3-at pumpálok mire egyszer normálisan fog. Na jó, azért valamivel jobb, mint tegnap délelött volt, de érezhetően romlott hazafelé.
Mindent összevetve jó volt a minitali így hármasban azaz Tibók Én és persze Gabeee, aki vééégre legalább Fiattal képviseltette magát. Még ha az egy kicsit modernebb is volt, mint Mesi. Ja igen, és találkozhattam egy Lajoska nevezetű kispolszkissal is.
Ja és Tibóknak köszi a B oszlopba való pantentekért!

Végre sikerült! Pontosítva, sikerült megcsinálnom az EL műszerfalam km-számláló működésének hibáját. Aki nem tudná az előzményeket, a számláló azóta mondta be az unalmast, hogy Szekeres Marci megpróbálta megcsinálni a sebbességmérő nem működését.
Délután nagyon agyalgattam rajta, hogy meg kéne már nézni, hogy miért is nem működik a "nagy" km számlálóm, csak a napi. Kicsit elvoltam vele, mire rájöttem, hogy "mi-hogy-merre-hány méter" , de azért csak sikerült. Kezdtem azzal, hogy érdekes módon a "nagy" számláló tekerőfogaskerekei éppen ellentétesen állnak, mint ahogy kellene nekik. Aztán kis segítséggel (Marci msn) sikerült úgy beállítani a tekerőfogakat, hogy ténylegesen tekerje is a számlálókat. Úgyhogy végre nem kattog, és simán működik a számláló, szóval Öjöm Bódottá!