A hétvégén részt vettem egy autós találkozón, ami kicsit kalandosra sikeredett. De kezdjük az elején!

Először is, nem rég beruháztam egy IGC-60 programozható előgyújtás vezérlőre Hall-jeladós gyújtással együtt. A felszerelésnél már adódtak gondok, mert miért is ne. Nálam ez már csak így megy. Pár nap szívás után(mivel a beosztásom miatt nem tudtam egy két nap alatt lezongorázni) sikerült letudni a beépítés részét a dolognak. Ez után jött a meglepi. Elsőnek az, hogy a Windowsom nem ismerte fel az usb-com átalakító kábelt, így aznapra elmaradt a kütyü beprogramozása. Aztán Andor (akitől vettem) jóvoltából lett driver, de Tunyi által írt etanolos gyújtásgörbét nem tudtam rátölteni az eszközre, mert kidobta, hogy hiba az adattáblán. Aztán betöltöttem a programhoz adott Lada gyújtásgörbét, csak átírtam úgy ahogy kellett lennie neki Polskihoz, így már sikerült a rátöltés. Na, következett a próba. Indítózok, de semmi. Lehúztam a gyertyapipát, bele egy másik gyertya, majd újra indít. Szikra nuku. Faja. Kis nézegetés, és tárcsa forgatás után észrevettem, hogy az ékszíjtárcsába tekert mágnesfejű csavar útja nem esik teljesen egy vonalba a jeladóval. Mivel ez volt egy nappal a fent említett tali előtt, így este már nem fogtam bele a hátfal, ékszíj és egyéb finomságok megbontásába, hogy hozzáférjek a jeladóhoz. Éppen ezért maradt a régi rendszer, csak felszerelve maradt az IGC, mondván, hogy majd a Talin lesz idő bíbelődni vele. Nos, nem kellett. Kellett viszont mást.

A találkozóról annyit, hogy ez a www.autobaratok.hu oldal által szervezett rendezvény volt, egybekötve egyik polskis kolléga Joó Tomi szülinapi bulijával, és a helyszín Ráckevén volt.
Tervben úgy volt, hogy fél 9-kor találkozom Stormyval és a ceglédi csapattal Kecskeméten. Sajnos ehelyett fél órával később értem csak oda. Induláskor egy bizonyos fordulat fölé húzatva a motort, elkezdett rángatni. Először azt hittem, hogy csak fogyóban a benya, mivel már nagyon régóta világított a csóróság jelző. Ezért tankoltam bele még Majsán 1500-ért benzint, majd irány a szomszéd falu ami egyébként útba is esett etanollal teletankolni. Egy kis ideig meg is szűnt a rángatás, meg is örültem, hogy csak ez volt a baja. Ám, kb 2 km után megint rákezdett. Mondom faja. Azért nekivágtam az útnak. Sajnos a városból kiérve felgyorsításkor tapasztalnom kellett, hogy 50-től felfelé elkezd rángatni, majd 60 fölött szépen olyan tünetet mutatott, mint mikor leveszik a gyújtást, magyarul lehörgött. Szuper. kb. 60-as végsebességgel Át Kecskemétig. 9-re oda is értem. Itt a megbeszélt helyen a Praktiker parkolóban bíbelődtem egy kicsit a gyújtással, miután kíváncsiságból ránéztem, és elcsodálkoztam nagyon, mivel lehetett olyan 35-40 fokon az előgyújtás.
Míg Stormyék odaértek, állítgattam, volt mikor frankón felvette a fordulatot, ki lehetett forgatni egész sokáig. Közben megláttam, hogy csupa olaj a motortér alsó fele. Egyből lejött, hogy tuti az ac-nál a tartókonzól környékén szórja. Plusz megállapításra került, hogy az ac környékén van a hiba, és ezért nem megy 60-nál többet. Aztán közben már konvojban haladva még Kecskeméten újra előjött a gond. Volt mikor annyira, hogy egészen lelassultam ezzel lemaradva a csapat egy részétől, míg a másik része meg jött mögöttem. Annyi tetszett a városban menet, hogy rengetegen megbámulták a konvojt meg mosolyogva mutogattak, dudáltak nekünk. Látszott rajtuk, hogy tetszik nekik, hogy ennyien összegyűltünk. Közben megálltunk még a Tuskóba venni olajat. Vettem egy 2 literes flakon tuskó gazdaságos 10w 40-est, bár szívem szerint nem raktam volna bele ilyet, de úgy voltam vele, hogy szétszórni megteszi, míg Ráckevére érünk. Az út "viccesen" telt. Életemben nem "sétakocsikáztam" még ennyit, mint akkor. De szerintem a srácok sem akik sorsközösséget vállalva velem jöttek mögöttem előttem ugyanilyen lassan. Pláne, hogy nagyon necces volt a gázadásom mértékének optimális eltalálása, mivel "csúcssebességi tartományba" gyorsulva oda kellett figyelnem nagyon, hogy nem nyomjam meg jobban a pedált, mert akkor hörgött is lefele, viszont, ha visszább engedtem a gázt, akkor meg beleért a rángatási tartományba, ahol meg azért nem ment. Úgyhogy jó játék volt ez.:( Dél felé oda is értünk Ráckevére. Közben Lacházán még összefutottunk Baz-al is. A megbeszélt helyen elég sokan voltak, nem is gondoltam, hogy ennyien megjelennek. Kis beszélgetés, és eligazítás után elindult a konvoj egy felvonulásra. Sajnos a kisautóm nem bírta végig a távot. Pár km megtétele után egyszer csak nagy daráló hang bal hátulról. Addig bírta a végig rángatva közlekedést, és megadta magát. Így vontatás lett a vége. Egy Peugeot-os srác vontatott vissza Ráckevére. Az ügyességi versenyek helyszínén aztán nekiálltunk a javításnak. Először leszedésre került a jeladó tartókonzolja az ac mögül. Majd szerettük volna felrakni a Tomi által vett bakelittalpat, de az az ac anyáinak ráhúzásakor egyszerűen két darabba tört. Szóval ennyit a "jó minőségű" utángyártott vackokról. Így visszakerült a már lecsiszolt gyári, csak a hiányzó mm-eket tömítésekkel pótoltuk ki. Közben itt történ egy apró baleset, ugyanis Stormy rátolatott a leszedett hátfalamra, ripityára törve ezzel a ködlámpámat a lökhárítón, meg lett egy két kisebb sérülés a festésen a hátfal belső felén, ahol a kerék érintkezett vele.
Majd összerakást követően megejtettünk egy menesztőcserét is, amiért külön köszönet Joó Tominak, hogy hozott egyet otthonról, mert senki másnál nem volt a talin. Eztán már szerencsére nem volt gond a kisautóval, húzott is rendesen 60 felett is. A tali további részében voltak ügyességi versenyek, mint pl. szlalom, gyorsulási, polski toló verseny. Estefelé pedig átgurultunk a település művházába, ahol kezdetét vette előbb a díjkiosztó, majd az ünnepelt felköszöntése, megajándékozása, aztán a buli hajnalig. Hajnal fél 4-ig bírtuk is, bár páran már hamarabb kidőltek, és elmentek Tomihoz aludni, ahova mi is csatlakoztunk hajnalban. Itt még volt egy kis alvó ember ébresztgetés, mert miért ne alapon aztán aludt mindenki. Összesen 14-en egy házban. Mi Stormyékkal aludtunk összesen 3 órát, mert meg volt beszélve, hogy 7-kor kelés és indulunk haza. Így aki felébredt, attól elbúcsúzás és indulás haza. Itt én kicsit "eltévedtem" mivel követtem Stormyt akit a GPS rávezérelt az 51-es útra. Ez viszont nagyon nem volt nekem jó, mivel még jelenésem volt apáméknál Dabason, így gyors telefon, hogy nekem nem stimmt az irány majd megfordulás, és innentől egyedül mentem tovább. A délelőttömet Dabason töltöttem, fél 2 felé indultam el hazafelé, előtte még azért beugrottam pár percre Tasihoz, mivel úgy is olyan régen találkoztunk (kb reggel, csak akkor Ő még aludt)
Az út Kecskemétig eseménytelenül telt, leszámítva, hogy megbosszulta magát a 3 óra alvás, kezdtem egyre jobban kókadni, hiába bömbölt nagy hangerőn a zene. Aztán Kecskemét alatt egyfajta "adrenalinbombaként" meghajtottam a kisautót, aminek annyi lett a végeredménye valószínűleg a faja teszkós olaj miatt is, hogy túlmelegedett a motor, pedig óra szerint csak 95-el mentem. Elkezdett becsörögni, és esett vissza a sebesség, plusz láttam a tükörben, hogy jön az olajfüst hátulról. Így megálltam, és cseréltem egy szelepfedéltömítést, illetve vártam vele, hogy visszahűljön. Ez komolyan mondom annyira jól esett, hogy egész felébredtem, mondhatni rendesen jó volt, hogy cserélnem kellett. Felfrissített az biztos. Az út hátralévő része már szerencsére teljesen eseménytelenül telt. Kényelmes 80-as tempóban hazacsorogtam. Negyed 5 volt, mikor beálltam az udvarba.Összegezve a történteket, jó kis talit hoztak össze a srácok. Köszönet illeti őket, főleg Tomit a szerelési segítségért!
Az IGC-vel pedig még lesz egy pár köröm, mert, ha már megvettem, nem hagyom azért sem. Csak most kicsit pihen a projekt pár napot, de amint megjön a kedvem, meg a beosztás is olyan lesz, újra beleásom magam.

Képek a taliról:
https://picasaweb.google.com/asmodeus001/AutobaratokTaliRackeve20110305#

És egy kis ízelítő videó, hogy mi volt ott:

Nos ez a nap is elérkezett. Pár napja lebeszéltük Tasival (alias net_burger), hogy eljönne hozzánk, mivel mikor legutóbb itt járt motort szerelni, pontosabban furulyagumi, és hengerfejtömítés cserére, azóta már belerakott 500 km-t az autóba, tehát itt volt az ideje, hogy utánahúzzunk a hengerfej csavaroknak. Az más kérdés, hogy ez végül nem jött össze sajna, mert történt helyette más, aminek nem kellett volna. Történet ott indult, hogy Henrikék ideértek reggel 8 fele, majd eztán nem sokkal Tasi is küldte az sms-t, hogy Örkényen vannak, tehát már úton. Ez alapján úgy számoltuk, hogy 9- 1/4 10 felé itt lesznek. Ehelyett 11-kor már én hívtam fel őket, hogy merre vannak, történt-e valami gond. Mint kiderült, gond az történt. Ugyanis Majsától kb. 8 km-re Tasinak elment a féke, és elkapott hátulról egy Honda Civic-et. Úgyhogy azért késtek mert még betétlap csere volt, meg ki kellett annyira kalapálni az autó orrát, hogy egyáltalán lehessen vele menni, mert a balos sárvédő beleért a kerékbe. Nagy nehezen azért ideértek. Eközben Mesin már javában folyt a furulyagumi csere, mivel nála is még 2008-ban Tibee cserélt utoljára, és már időszerű volt, nyomta kifelé az olajat ott. Gyors állapotfelmérés után megállapítottuk, Abigél szerencsésen túlélte az ütközést. Vagyis annyira nem veszélyes a dolog. Mindenesetre lökhárító kuka, ezt kapott anyósék bontós autójáról, Balos index is ripityára tört. Pontosabban a burkolata. Mivel ez is volt itthon nekem még Mesiről, ezt is megkapta. Aztán kezdődött a homlokfal kikalapálása. Ezt már a srácok tehát Tasi Joó Tomi meg Henrik csinálta, addig én befejeztem Mesi motorjának összerakását. Közben még leszedtem a karbit és kicseréltem a 28S1A-s fajtára, csak annyi változtatással, hogy raktam bele egy F74-es keverőcsövet bízva abban, hogy ezzel fogja majd jól venni a fordulatot a motor. Összerakva mindent, jött a próba nálam. Itt volt egy kis gond, mert elbújt a szikra egyszer csak. Mókolt vele Tomi egy kicsit, aztán megérkezett. Meg egy nagy durranás is, lángcsóva kíséretében, amit majdnem Tomi nemesebbik fele bánt. Volt is "indiántánc"   A helyzet viszont nem változott. Alapjárat gyönyörű, fordulatot viszont csak úgy veszi, ha lassan adagolom neki. Hirtelen gázadásra inkább fulladt. Karbi vissza le, majd Tamás adott egy 28 IMB-s karbit, amibe átrakva a cuccaim(130-as főfuvi, fúrt szívatófúvóka, f8-as keverőcső) olyat csinált, hogy csak lestünk. Ha betekertem teljesen a co-csavart, felpörgött az alapjárat. Ha meg elkezdtem kifelé tekerni akkor egy pont után esett vissza, majd, ha folytattam tovább, le is állt. Tehát homlokegyenest az ellenkezője, mint ahogy kellett volna viselkednie. Úgyhogy maradtunk annál, hogy visszakerül az én régi karbim. Érdekesmód összerakva, megjött azon is szépen az alapjárat, és a fordulatot is veszi, plusz betekerve a co-csavart, le is állt. Tehát jó lett. Majd még beállítottam szergejen Henrik autóján is a szelephézagokat, mert eléggé nagyok voltak. Közben Tomi meg Tasi a karambolos kisautó fékjének légtelenítésén fáradozott. Ez nem sok sikerrel járt, fék az nem lett sokkal jobb. Fogott, de nem az igazi. Eközben ránk is sötétedett. Annyit még megcsináltunk, hogy felraktuk a másik nem törött lökőst előre meg felkötegeltük a rendszámot, és ennyi volt a mai napra a szerelősdi.
Összességében szerintem nagyon jó kis nap volt a mai, sok röhögéssel, és jókedvvel. Csak az az autótörés nem kellett volna.:( Mindent összegezve köszönet a részvételért, meg a jó hangulatért.

És a végére egy kis videó:

Elkövetés helyszíne: Bács-Kiskun Megye. Település: Kisszállás city vagy falu /megfelelő aláhúzandó/. Résztvevő autók száma: 2 Résztvevő ( magukat polskiőrültnek valló)személyek száma: 2 Hengerek száma: 2   /vagyis 2x2  néha öt.. izé, tehát 4/ Elkövetés időtartama: reggeltől estig.

Eset leírása (idézet az egyik elkövető vallomásából):

"Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy kellett volna már összehozni régóta egy szerelős talit. Így, hát nem volt mit tenni, a tegnapi napra időzítettük. Előtte gondosan mindent elterveztünk, megterveztük az utat, és azt is, hogy mit és hogyan kellene elkövetni. Tecciktudni van az a kisfityós egyén, az a Henrik álnéven tevékenykedő személy. -akinek személyiségi jogokra hivatkozva nem írhatjuk le a teljes nevét, csak annyit, hogy A.V.H.- Nos, kérem szépen, ez a fent nevezett egyén kitalálta, hogy kellene valamit kezdeni az ő gépjárműjével, ami nem más, mint egy Polski Fiat 126p személygépjármű, mivel a helyi alvilág, és a helyi cicababák előtt rendkivüli módon ciki, hogy nem akar menni az az autó, úgy ahogyan annak mennie kellene. Éppen ezért rávett engemet, hogy ha törik, ha szakad csináljak vele valamit, mert ezt már nem bírja épp ésszel, hogy rajta röhög a fél falu, amiért olyan csiga lassú a fent nevezett gépjárműje, hogy még egy Aixam is legyorsulja, akár tolatva is. Tehát, reggel 9-kor már várt a Kisszállásra bevezető úton, aztán mikor odaértünk hozzájuk, kis bodzapálinkázás után nemsokára neki is láttam a feladatnak. Először szemet szúrt, ráadott gyújtásnál, hogy kb 20 foknál kattan a trafó. Szóval nagyon csúnyán el volt menve az előgyújtás. No, akkor ezen változtatni kellett. Aztán ott volt az a tény, hogy alapjárat, csak szivatóval volt hajlandó lenni, tehát befigyelt egy karburátor leszedés is. Aztán, ha már leszedtem a szelepfedelet, a karbilefogató anya fellazításához, ránéztem a szelephézagokra is. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag 0 volt mindenütt. Kezdtem a karburátorral, szétszedtem, aztán konstatáltam, hogy bizony több sebből vérzik eme alkatrész. Kezdve az alapjárati fúvókától amin nem volt tömítőgumigyűrű egészen a pillangószelep tengelyéig, ami úgy kotyogott, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt nálam egy ugyanolyan 28IMB típusú tartalék karburátor, aminek megkapta az alsó felét pillangótengelyestül. kufújkáltam a fúvókákat és a járatokat, aztán ez készen is volt. Addig, gyártódott hozzá egy karbitalp tömítés kartonpapírból, mivel a tömítésszettemből pont az hiányzott már. A porlasztó visszarakása után jött a szelephézag beállítása, amivel elég hamar végeztem is, és végre elsőre jól csináltam, hála Laceeee múltkori útmutatásainak. Aztán kapott még egy vadi új szelepfedél tömítést és ment ez is vissza a helyére. Közben volt egy finom ebéd húslevessel marhapörivel, és sültcsirkével.  Gyújtásállítás után jött a próbaút. Sajnos azonkívül, hogy végre lett alapjárat az autón, semmi sem változott. Ugyanúgy alig akart gyorsulni. Ekkor már 3 óra fele járt az idő, de A.V.H. kitalálta, hogy akkor szedjük szét a motort. Mondom, szedjük. Relatíve gyorsan kijött a helyéről a moci, majd egy raklapon az udvaron nekiálltuk lebontani. Igazából azonkívül, hogy a hengerfejtömítés, meg a furulyagumik nem voltak már százasak, nem találtunk különösebb indokot a lusta motorra. Mindenesetre levettük a hengereket is, meg úgy majdnem egészében szét lett bontva a moci, csak a főtengely, vezérlés meg a dugók hajtókarostul maradtak benne. No, mindenesetre elkezdtük vissza összerakni. És mivel már esteledett és, le is fáradtunk már először fordítva az oldalsó kiálló részével befele raktuk fel az egyik hengert. Miután rájöttünk, hogy ez így nem jó, vissza le, és már jó helyzetben következett a gyűrűk visszaügyeskedése dugóstól a hengerbe. Az elsővel meg is voltunk, aztán a második is elég könnyen összejött, de miután felraktuk, észrevettük, hogy a henger alján lévő réz karika nincs felrakva. Fákk és egyéb növények párszori elmondása után levettük újra, fel a lehagyott alkatrészt, majd újra össze. És itt jött az, ahol azt mondtuk, hogy ennyi mára. Ugyanis az olajlehúzó gyűrűt sikerült eltörni. Meg nekem is mennem kellett volna már hazának, mert sötétedett is már, aztán lámpafénynél a helyi szúnyogok társaságában nem lett volna jó szerelni. Úgyhogy itt én el is köszöntem a kiccsaládtól, és elhagytam a helyszínt. Viszont "könnyebb" lettem egy szelepfedél tömítéssel, egy fél karbival, egy garnitúra (na jó csak 9) furulyagumival, és egy garnitúra gyűrűvel, ja és egy hengerfej tömítéssel. úgyhogy az autóm úgy ment hazafele, minta villám. Na nem olyan cikcakkosan, hanem olyan gyorsan. És még mondja valaki, hogy nem számít minden gramm.   Összességében egy jó kis szerelős nap volt.
Ez minden amit el tudok mondani az esetről."
"Kérem kapcsojja ki!"

Nos, igaz, hogy már előttem hárman is írtak a tegnapi( szombati) napról, de azért bátorkodom az én verziómat is előadni.
Szóval, a történet nálunk pénteken kezdődött, amikor is, Anita, én és Mesi nekivágtunk a már jól megszokott útvonalon Talgósarjánnak. Este háromnegyed 8 felé oda is értünk. Kb 9 fele összefutottam Grosso bácsival, aki épp Tipóval volt, így volt lehetőségem megcsodálni is, illetve egy kör erejéig kipróbálni is, hogy milyen egy olasz de nem farmotoros autót vezetni... Annyi biztos, hogy megy a gépezet. Bár egy polski után minden autó jól megy. Mindegy is. Lényeg, hogy Grosso másnapra összetrombitált egy kistalit a Tesco-parkolóba, ahova is én érkeztem meg a leghamarabb, majd R. Istvánék is befutottak, és legvégül Grosso is. Kis fotózkodás, egymás autóinak mustrálása illetve beszélgetés után Grossoék mentek ki Tibeeékhez, én meg vissza édsanyámékhoz, majd később aztán kimentünk Kercsegre, ami egy nagyon szép hely... Főleg nekem, aki az alföldön kevés hegyet-völgyet lát.
Később aztán csatlakozott Lali is, utána Grosso, és legvégül Tibee is megérkezett a kerékpárján. Aztán következett egy jó kis nyársalás, szalonna, kolbász sütés, "zsírégetés Norbi módra", móka, kacagás, egyszóval nagyon jól elvoltunk. Estefelé induláskor történt még egy kis probléma Benővel, aminek következtében rögtönöztünk egy "hogyan emeld le a polskit a fatuskóról"  mozgalmat. Talán nem lett olyan veszélyes a baleset nyomai.

Most pedig következzen a köszönöm rovat( Lali, ha esetleg jogdíjas a cím, akkor jelezd. )
Elsőkörben köszönet a kisautónak, hogy a hétvégén jól teljesített, és minden probléma nélkül el, illetve hazajuttatott. Na jó leszámítva, hogy már megint "megjött" neki.:( Legalábbis az olajfolt erről árulkodik.
Továbbá köszönet illeti Grossot a Tipo próbakörért, a tali leszervezéséért (KÖSZÍÍ KISFIAM! ) illetve Lalinak és Tibee-nek(és persze "kisfiamnak" ) a nagyon jó kis szombat délutánért.
Plusz, Lalinak a Benő emelési lehetőségért (na jó, ez erős volt.... remélem, azért nem olyan veszélyes sebet kapott a kisautó)
Legközelebb(hogy az mikor van, nem tudni) ugyanitt, vagy akár máshol is, folyt köv.