Nos nem is írtam az autóról április vége óta. Pedig azért közben történtek dolgok.

Ugyebár az előző posztban említett majdnem kigyulladós eset után állapotfelmérés után kiderült, hogy a keletkezett túláram szépen elintézte a tekercselést a generátorban. Diódasor csodával határos módon túlélte, bár eleinte úgy tűnt, hogy nem. Előkotortuk hát a még Grosso-tól vett azóta már diódahidas generátort, és annak a jó tekercses részével raktuk össze emezt. Aztán felrakás után volt egy nagy csomó szívás a ventivel, mert valahol mindig beleért a házba, de töltés az bivalyerősen megvan. Közben, mivel nagyon nem akartam tudni zöld ágra vergődeni az IGC-60-as gyújtásrendszerrel, lebeszéltünk egy időpontot kalAndor kollégával, miszerint eljön és megnézi, hol a hiba. Így is tett, aztán pár perc nézegetés után meglátta, hogy egy vezeték rossz helyre van bekötve a sorkapocsban. Ezt korrigálta, ám szikra még mindig nem volt. Nagyjából 20 perc méricskélés, próbálgatás után eszébe jutott hogy rá kéne nézni a Hall-jeladóhoz tartozó nyáklapra is. Nos, ott tűnt elő a második hiba. Meg volt szakadva a nyomtatott áramkör egy helyen. Ezt áthidalva, majd összeszerelve egyből megjött a szikra is. Úgyhogy a több hónapos szívás végre véget ért. Köszönet érte itt is kalAndornak. Nos, már töltés is volt, működött az új gyújtásrendszerről is az autó, csak eközben lejárt a műszaki. Így, bár hiába szerettem volna, de csak legfeljebb az udvarban tudtam kipróbálni, hogy hogy is megy ezzel a gyújtással. Bár itt azt még azért hozzátenném, hogy az etanolhoz optimális gyújtásgörbe eltalálása is igénybe vett némi időt, de sikerült összehozni, hogy jó legyen. Azaz csak lett volna, bár ez nem az ő számlájára írandó, hanem arra, hogy közben megtörtént egy hengerfej utánhúzási művelet is. Amivel előjött a már annyiszor előjövő gondom. Első körben majdnem sikerült beletörni a hengerfejbe a karbit lefogató egyik tőcsavart, de óvatosan ki lett műtve, majd cserélve. Aztán összerakás után megint elment vadászni az alapjárat, mert miért is ne ment volna. Akármikor leszedem a karburátort, annak mindig az az eredménye, hogy alapjárat nincs. És ilyenkor kezdődik a másik karburátorokkal való rápróbálós, játszadozós kaland, amiknél rendszerint hol az jön ki, hogy gyönyörűen jár alapjáraton, de gázadásra befullad, hol az, hogy se alapjárat, se gázadásra nem reagál, egyszóval a lehetőségek széles skálája tárul az ember elé ilyenkor. Valami csoda folytán, vagy csak mert megszánt az autó, de egyszer csak beállt a dolog, újra lett rajta alapjárat rendesen. Közben mivel eltelt egy hónap, kezdett már hiányozni a kisautó, így lassan de annál bizonytalanabbul nekikezdtünk felkészülni a műszakira. Először is kijutott Mesike a vizsgaállomásra előzetes átvizsgálásra, ahol feljegyezték neki, hogy mind a 4 fékkel baj van, plusz két első helyzetjelző meg egy hátsó rendszámvilágítás, illetve egy bal első fékcsőrögzítő hiánya választja el a sikeres műszaki vizsgától. No, hazaérve fék átvizsgálásakor tapasztalhattuk, hogy mind a négy munkahenger ereszti az olajat, plusz az elejénél a próbapad által kimért nagyon rossz értékekből gyanítottuk, hogy ott az pofákkal is gondok lehetnek.  Éppen ezért el is mentem a helyi autósboltba venni egy garnitúra fékpofát(ebből LPR) márkájút sikerült csak kapni, illetve első hátsó fékmunkahengereket.Az alkatrészek cseréje, majd többszöri légtelenítés után sem akart felkeményedni a fékpedál. Úgyhogy a két első új pofa vissza ki lett  véve, és ott derült ki, hogy az önbeállóknak annyi. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy egy métert nem volt használva. Na, itt volt öröm és bódottá' illetve "durva"anyázás, amiért nem lehet normális alkatrészeket kapni, ráadásul egy fékrendszerről beszélünk, amin akárhogy is nézzük emberéletek múl(hat)nak. Minden esetre Vadmacs tanácsára megpróbálkoztam a Bárdinál kapható Seicentóhoz árult MAFF hátsó fékpofákkal. Eddig azt kell mondjam, meggyőzött. Azokkal összerakva egyből lett fék. Igaz nem a legjobb, mivel a hátuljában még rosszak voltak, mondván, hogy a kézifék mechanika úgyis rátart annyit, amennyit az önbeállónak is tartania kéne, ha maximálisan jól működne. Végül is a hibák orvoslása után megpróbálkoztunk a műszakival. Jelentem, sikerrel vette az akadályt a kicsi kocsi. Igaz, kicsit tartottam a fék miatt az egésztől. Nos, miután újra legálisan róhattuk az utakat, tesztelgethettem az új gyújtásrendszert a régi benzin üzemre vissza állás után. Húzni jól húz, csak valamiért pici durrogás hallható bizonyos fordulati tartományokban. Nos ez a tegnapi napra már oly mértékben megnőtt, hogy volt mikor szó szerint elkezdett egyhengerezni, vagy egyenesen nagy gázadásra lefulladni. Plusz még emellett valami csörgött a motortérben eléggé. Ezt is tegnap találtam meg, ami nem más, mint a motortartó rugó. Ugyanis a drága megette a menetet, és laza az egész felfogatás ott, mint a rigalánc. Mindezeket a tali előtt bő egy héttel. Úgyhogy még nekem is van mit javítani rajta addig. Legfőképp a gyújtással kell bíbelődenem, illetve cserélni a motortartó csavarját, vagy adott esetben az anya részét is.

Az úgy kezdődött, hogy egyre közeledett a műszaki lejárásának időpontja, ami egészen pontosan április 23-án vált esedékessé. Éppen ezért pár nappal a lejárat előtt kivittem a kisautót a vizsgaállomásra, hogy átvizsgálják mit kell rajta rendberakni a sikeres vizsga érdekében. A próbapadon kiderült, hogy a fék kicsit jobbra húz. Illetve felírták még a hátsó ködlámpa nem működésének hibáját, a rendszámtábla megvilágítás sem működött, állítani kellett a kormányművön is, plusz két első gumifékcsövet kellett cserélni. Így nekiálltunk a felírt hibák elhárításának apósommal. Kezdtük a hátsó ködlámpával, ami egyrész be sem volt kötve a műszerfalra, másrészt meg megtaláltuk a hozzá tartozó zöld vezetéket, de bele kellett kötni a világításba, és lám jó lett. Következett a renszámtáblamegvilágítás, ezt is kipipáltuk Ezután jött a kormánymű, amit ha már úgyis volt új, inkább kicseréltük, mintsem a régin állítottunk. Továbbá kicseréltük még a két első gumifékcsövet, meg meghúztuk a főfékhengeren az egyik csőnél a csavart, mert szivárgott az olaj, illetve leszedtük az első betéteket, és kicsit megpróbáltuk összébbkalapálni az önbeállókat.
Ezen kívül megejtettem egy kis "tuningot" is, ami annyit tesz, hogy én is "szitává" fúrtam a légszűrőház alját, amit muszáj voltam kipróbálni. Eredmény az, hogy érezhető a változás. Igaz nem gyorsul sokkal jobban, de egy-egy fokozat alsóbb tartományából kigyorsítva érezhetőbben hamarabb veszi fel a fordulatot. Szóval működik.
Mai napon megejtettük a műszaki-vizsgát és a zöldkártya csináltatást is. Ki vittem fél 11-re az autót az állomásra, ahol megkérdezték, hogy meg akarom-e várni, vagy visszamegyek, mivel kb 1 óra felé került volna sorra. Tehát inkább nem vártam meg. Mindenesetre mire fél 4 felé visszaértem, már ott várt a "kész" autók között és végre sikeresen túl volt a vizsgán. Mondjuk megjegyzem érdekesen parkolják le az ember kocsiját ott, ugyanis abalk lehúzva kocsikulcs benne, meg csomó minden más dolgom is.  Szóval lazán kiemelhettek volna onnan bármit...:( No mindegy is, lényeg, hogy 2 évig nem kell jönnöm vissza. Vagyis 1 év múlva zöldkártyázni. Apropó zöldkártya. Itt nem tudom mit tekergetnek el, de észrevettem, hogy sokkal lomhább lett az autó, mint zöldkártyázás elött...:S:(:(
Összegezve örülök, hogy megkapta a vizsgáját és újra az utakat róhatja, pedig az első fékektől tartottam. Illetve, hogy kevesebbe került a vizsga, mint gondoltam. Ugyanis cakom-pakk zöldkártyával együtt 22.000-ből kijött a vizsga. Még annyi, hogy a kormányművet szoknom kell, mert sokkal hirtelenebben reagál a mozdulatokra, mint a régi. Hiába, az már tényleg minimum javítanivaló volt.