Tata halá', tata bőtön, Talgósarján!

Na, jó ez szar volt.
Szóval, tehát akkor ismét elérkezett az idő, hogy meglátogassuk Salgótarjánban éldegélő rokonaim. A történet igazából csütörtökön indult, amikor is, délután 3-kor nekiindultunk, hogy Pest érintésével elérjünk Tarjániába. Aztán Dabasnál felborultak a terveink. Történt ugyanis, hogy már induláskor észrevettem, hogy mintha kissé szelephangja lenne a kisautónak. Aztán Dabas határában egyszer csak elkezdett lassulni az autó, majd rángatni, és szépen megállt. Kiszálltam megnézni, hogy most meg mi a fityfene lett vele. Először végigpásztáztam a gyújtást. Közben egy szemből jövő kispolskis srác megállt segíteni. Végignéztük, hogy van-e szikra... Volt. Benzint is kapott. Egyedül a mexhézagom tűnt el, de ezt orvosolva, sem indult be. Illetve, ha be is indult, egyhengerezett, illetve úgy járt, mint egy traktor, meg durrogott is. Akkor jutott eszembe, hogy rá kéne néznem a szelephézagokra is. Levettem a fedelet, és megláttam a szörnyűséget. Ugyanis a belső kipuff-szelepnél vagy 5-10cm-es rés tátongott. Illetve az ellen oldalon le volt ugorva a szelepemelőről a himbatengely. 11-es villáskulcs hiányában nem tudtam meglazítani a rögzítőcsavart, így telefonáltam apámnak(aki történetesen pont Dabason lakik), hogy segítsen már ki egy ilyen kulccsal. Jött is, de mivel már esteledett így mondta, hogy egy éjszakát töltsünk náluk, meg közben megcsináljuk az autót is. Így is lett. Náluk pikk pakk megoldottuk a problémát, majd másnap reggel folytattuk utunkat Pestre, ahol is KG-val volt találkánk, mert venni szerettem volna tőle egy pár automata biztonságiövet. A boltolás után indultunk tovább Salgótarján felé. Itt említeném meg, hogy befelé Pestre hamarabb beértünk végig a Soroksárin, meg a rakparton, mint kifelé a Megyeri úttól a 3-as útig. De nagy nehezen sikerült kikeveredni, és innen már haladósabb volt. Fél egyre végülis célba is értünk. Másnap, azaz szombaton délelött, illetve reggel nekiálltunk Tibee-vel a belső főtengőszimering cserének, mert már igencsak időszerű volt a csere. Aztán közben megállapítottuk, hogy a kuplungom sincs abszolute a helyzet magaslatán. Így az is cserés lett. Aztán beszereltük még az új öveket is, majd még egy gyors windóztelepítés Tibee gépén, és robogtam is tovább az "újjá varázsolt" autóval. Komolyan mondom, Tibee-nek arany keze van az alapján, amit a kisautóval művelt. Másnap még kimentünk Szlovákiába Fülekre, ha már úgyis ott voltunk a határ mellett. Aztán délután elindultunk hazafelé. Itt még összefutottunk Grossoval is, aki majd kiesett a Tipóból, úgy integetett. Sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni hosszabb időre, de majd legközelebb.
Végülis összegezve a kisautó a csütörtöki incidenst leszámítva szépen teljesített, és végül kb 700km-t maga tudtunk magunk mögött a hétvége alatt.
Legvégül pedig szeretnék köszönetet mondani Tibee-nek a szerelésért, KG-nak az övekért, és az ismeretlen polskisnak a segítségnyújtásért.