Kis összefoglaló az elmúlt 3 nap eseményeiről:

Kezdeném azzal, hogy végre garázsba került Mesike . Ennek örömére fel is avattam egy kis szereléssel. Ugyanis elértük a hengerfej-tömítés csere utáni 500. km-t, így időszerűvé vált utánahúzni a hengerfejcsavaroknak. Szétszedéssel nem is volt semmi gondom, minden patentul lejött, illetve a csavarokon is sikerült húznom rendesen.  Kiműtöttem a régi termosztátházat, meg a beszorult kis darabját is a belső lyukas csavar környékéről. Gyakorlatilag az első napba ennyi fért bele, mert közben mennem kellett éjszakára dolgozni. Másnap, azaz tegnap következett az összerakás. Kezdtem ugye az "új" termosztátház felrakásával a dolgot. Szerencsére frankón fel is ment a helyére. Egészen a himbasor visszatételéig igazából eseménytelenül telt a Mesi-motor összefelé szerelése, de ott aztán az keményen megszivatott. Ugyanis előzőleg az olajcsővel együtt jött ki, de visszamenni már nem akaródzott normálisan a helyére. Ráadásul el is görbült picit, úgyhogy kis egyengetés következett, illetve megállapítást nyert, hogy a himbasor tőcsavarjai is el voltak ferdülve a függőleges irányból kb 2-3 foknyit. Persze mindkettő tökéletesen ugyanúgy ugyanabba az irányba. Bár arra nem jöttem rá, mi görbítette így meg. Na mindegy is, visszaegyenesítése után nagy nehezen sikerült a himbasort az olajcsővel is a helyére piszkálgatni, így az összeszerelés a szelephézagok beállításával folytatódott. Szerencsére mindegyiket be bírtam elsőre jól lőni, majd a karbi visszatétele, aztán az elosztóház következett. Gyujtás beállítás után, még felraktam a szintén bontóból hozott másik szelepfedelet, és következett a próba. Szegény moci épp hogy be bírt indulni, ugyanis a kb 2 napnyi zenehallgatás jócskán megcsapolta az akksit. De a második próbálkozás jóformán utolsó pillanatában elkapta. Hátra is mentem, és hallgattam a hangját, hogy milyen lett. De végülis nem kellett csalódnom, úgyhogy örülhettem, hogy újra olyan csöndesen jár, mint a tömítéscsere elött. Igaz kipróbálni még nem volt módomban, mert a garázs bejárata elé lett leborítva kb 20 mázsa fa, amit hozattunk, úgyhogy amíg az nem lesz feldarabolva( ami valószínűleg holnap kerül napirendre), addig nem tudok érdemben nyilatkozni a menettulajdonságokról.
A mai napon meg kicsit pingálgattam a kerekeket, ami azt jelenti, hogy lefújtam mind a négy felnit fehérre, és visszakerültek a gyári dísztárcsák, persze azok is újrafújva fekete festékkel.
Illetve felrakosgattam a Tibee-től kapott átlátszó oldalindexeket is. A régiek közül hál' Istennek egyik sem tört el, simán ki bírtam pattintani egy késsel alányúlva. Mindössze annyi probléma merült fel, hogy a jobb oldalon a testkábel csúszósaruja széttört. De ez ugye betudható az idő vasfogának.

59000 km - Furulyagumi, és hengerfejtömítés csere

Az alábbi történések leírása nem a mai naphoz kapcsolódik kizárólag, hanem úgy általánosságban ehhez a hosszú hétvégéhez, de különösen a péntekhez.
No, tehát a történet ott kezdődik, hogy csütörtök kora reggel nekivágtunk a hosszú útnak, ami Dabas érintésével Salgótarjánig várt ránk. Igazából ez a nap az autó szempontjából eseménytelenül telt, szépen, gond nélkül teljesítettük vele a kb. 240km-es távot. Illetve annyit azért mégis megemlítenék, hogy Dabason utána kellett húzni az olajteknő csavarjainak, mert le voltak lazulva(volt amelyik 5 teljes fordulat után szorult vissza fel a helyére), és ugye ennek következtében kissé szórtuk az olajat, amit ugye a megállás utáni kisebb olajtócsa jelzett.
Az igazi feladat viszont másnapra, azaz péntekre volt beütemezve. Délután 1 órára kimentem Tibee-ért Somosra, majd mire visszaértünk anyumékhoz, Gabi703 is megérkezett, és neki is álltunk a Mesi-motor szétszedésének. Hál istennek minden csavart és anyát sikerült beletörés, és menetszakítás nélkül leszedni, így viszonylag hamar eljutottunk a hengerfejig. Közben még el kellett ugranunk vissza Somoskőre egy Tibókék által kedvelt autósboltba kipufftömítésért, mivel mikor lehúztuk a csonkról a csövet, a - valószínűleg még gyári - tömítés a darabjaira hullott. Miután egy óra múlva visszaértünk a tett színhelyére, kezdtünk, illetve kezdett Tibee nekiesni a tömítés, illetve a furulyagumik cseréjének. Hát mit ne mondjak... mindkettő eléggé durva állapotban volt már sajnos... A hengerfejtömítés is már olyan szinten rossz állapotban volt, hogy volt egy pont, ahol már át volt égve, és ott ki is fújt egy kicsit. A furulyagumikról meg már ne is beszéljünk.. azoknak ugyanis, már csak a neve volt az hogy gumi, mivel, olyan kemények voltak, mint a műanyag, illetve gyakorlatilag darabokra is törtek egyből. Annak viszont külön örültem, hogy a hengerfej szép állapotban van. Hál istennek nyoma sincs gátrepedésnek, illetve egyébként is jó egészségnek örvend. A termosztátházam viszont kuka érett, mivel frankón kb. kisujjnyi vastagon el van repedve, úgyhogy majd hamarosan túrok a bontóban egy másikat. Eztuán következett az összerakás, ami szintén relatíve gyorsan ment. Igaz mire végeztünk mindennel, már ránksötétedett.
Hál' Istennek a kisautó egyből be is indult az összerakást követően, illetve szépen is ment. Hazafelé is minden gond nélkül végigjött, és most már csak egy pár csepp olaj jelent meg az aszfalton leállítás után. Lehet, hogy a furulyagumiktól "ömlött" ennyire az olaj?:( Igaz a repedt termosztátház egész végig úgy csörgött, hogy "öröm" volt hallgatni, illetve kicsit hangosak a szelepek, de a rögzítőcsavarok utánahúzásáig még visszamaradt kb 200km-ig majd kibírom valahogy.
Ja és majd elfelejtettem: Mesi kapott Tibee-től egy pár első fehér indexbúrát.. Szerintem sokkal jobban néz ki így vele, mint a rég sárgákkal.
Legvégül, szeretnék még egyszer köszönetet mondani Tibee-nek a szerelésért, az indexbúrákért, Gabi703-nak, hogy megtisztelt a jelenlétével minket, igaz orrmotoros, elsőkerékhajtású, és ráadásul dízel autóval, amit még azzal is tetézett, hogy ráadásul francia volt a járgány...     De sebaj, majd legközelebb hátha már ő is pókkal fog tudni jönni.