A mai napon beszerelésre került a nyári talin nyert levegőszállító cső (alias szennyvízcső).
A történet, ott indult, hogy ahogy Anita hazaért Mesivel, mondta, hogy valami biztos elszabadult hátul, mert egész úton nagyon csörgött valami. Kinyitotta a motortérajtót, és rámutatott a szépen leesett csőre. Na mondom akkor meg is van mi csörgött.. a motor. Vártam egy kicsit, hogy kihűljön a moci, majd aláfeküdtem meglesni, hogy alul mi a helyzet. Mondanom sem kell, hogy alul is frankón le volt esve a cső. Szegény moci... gondolom, nem nagyon szerethette a forró levegőt. Habár talán alulról szívhatott egy kicsit hűvösebb levegőt. No mindegy, így nem is volt bonyolult leszedni. Mondhatom, már igencsak csereérett volt a cuccos. Az újat felrakni már nem volt olyan egyszerű dolog, mivel kicsit szűkebb volt a gumicsőnek az átmérője attól amire rá kellett volna húzni, így csavarhúzó meg kombinált fogó segítségével nagy nehezen felvarázsoltam.
Felül azért már kicsit egyszerűbb volt a szitu, a könnyebb hozzáférhetőség jegyében. Viszont megállapításra került, hogy a holnapi nap témája a légszűrő cseréje lesz. Ugyanis valami katasztrófa ahogy az már kinéz.. Csoda hogy még egyátalán tud rajta szívni levegőt.:(
Miután végeztem, gyorsan állítottam még a gyujtáson, mert el volt mászva kissé.