A drága kisautóm ma úgy döntött, hogy, ha már nem kapott semmit sem tegnap mikulásra, akkor ő se fogja végezni a dolgát...
Így élhettem át életem első út menti karburátorpucolását. Mondjuk már az elindulás is csak második "nekifutásra" sikerült, ugyanis valahogyan 40 fölé gyorsítva inkább fulladt, mint gyorsult. Így gyors visszafordul, majd otthon a karbi elején található fúvóka kifúj a sok dzsuvától, és láss csodát, megjavult. Igaz, csak ideig-óráig. Ugyanis már útközben meg-meg torpant kissé, aztán egy vasúti átjárónál való várakozás után induláskor lefulladt, oszt ennyi. Sehova tovább. Gyors szikrakeresgélés azzal a címszóval, hogy hátha a ménkű bújt el a rendszerben, de szikra az volt. Így miután az otthon kipucolt fúvókát kitekerve megint megpillantottam, hogy ismét csak egy tűhegynyi lyuk van rajta, következett a karburátor szétdöntése ott a vasúti átjáró közvetlen szomszédságában. Persze rögtönzött helyi látványosság lehettem, mert mindenki úgy megbámult, hogy majd kiestek a kocsiból. De sebaj, biztos nem láttak még út szélén karbit takarítgató egyéneket. Mondjuk még én sem. No mindegy is, lényeg, hogy egy pumpa segítségével átfújkáltam minden likat a karbin (nem, a csavarok furatait azért nem ), és életre kelt a masina. Igaz a szivató az sajnos egyenlőre kézi működtetésű(magyarul akutóból kiszáll, hátra megy, majd kézzel a kis kart visszahúz), de természetesen ez orvosolva lesz. Illetve beépítésre fog kerülni egy benzinszűrő a nyomóágba.

Tegnapi nap Mesi kapott tőlem egy új váltógombot. A régi gyári ugyanis egy: nem tetszett, kettő: nyáron melegben ahogy felmelegedett mindig ragadós lett, és utáltam már, hogy állandóan tiszta ragacs lesz a kezem.:( (Jó tudom, max biztosabban váltok, ha oda van ragadva a kezem a gombhoz... ) három: ez sokkal jobban tetszik. Egyébként meg sokkal jobb is a fogása, mint a réginek.

U.i.: Nem hittem volna, hogy egy megszakítócsere így meg bír szivatni. Pedig ugye ez olyan alap művelet, amit -kis túlzással- még egy 5 éves kisgyerek is el tudna végezni, ha megmutatják neki, hogy kell. Addig mondjuk eljutottam, hogy az alaplapot leszedtem mexestül, de az alaplap tengelyéről az istennek se akar lejönni a cucc...:( Úgyhogy már ott tartok, hogy rendeltem egy alaplapos kiadást ma az autósboltban, ezt meg ha sikerül leműtenem valahogy akkor, csinálok belőlőle tartalék alkatrészt a meglévő új alaplap nélküli megszakítóval.

Kis összefoglaló az elmúlt 3 nap eseményeiről:

Kezdeném azzal, hogy végre garázsba került Mesike . Ennek örömére fel is avattam egy kis szereléssel. Ugyanis elértük a hengerfej-tömítés csere utáni 500. km-t, így időszerűvé vált utánahúzni a hengerfejcsavaroknak. Szétszedéssel nem is volt semmi gondom, minden patentul lejött, illetve a csavarokon is sikerült húznom rendesen.  Kiműtöttem a régi termosztátházat, meg a beszorult kis darabját is a belső lyukas csavar környékéről. Gyakorlatilag az első napba ennyi fért bele, mert közben mennem kellett éjszakára dolgozni. Másnap, azaz tegnap következett az összerakás. Kezdtem ugye az "új" termosztátház felrakásával a dolgot. Szerencsére frankón fel is ment a helyére. Egészen a himbasor visszatételéig igazából eseménytelenül telt a Mesi-motor összefelé szerelése, de ott aztán az keményen megszivatott. Ugyanis előzőleg az olajcsővel együtt jött ki, de visszamenni már nem akaródzott normálisan a helyére. Ráadásul el is görbült picit, úgyhogy kis egyengetés következett, illetve megállapítást nyert, hogy a himbasor tőcsavarjai is el voltak ferdülve a függőleges irányból kb 2-3 foknyit. Persze mindkettő tökéletesen ugyanúgy ugyanabba az irányba. Bár arra nem jöttem rá, mi görbítette így meg. Na mindegy is, visszaegyenesítése után nagy nehezen sikerült a himbasort az olajcsővel is a helyére piszkálgatni, így az összeszerelés a szelephézagok beállításával folytatódott. Szerencsére mindegyiket be bírtam elsőre jól lőni, majd a karbi visszatétele, aztán az elosztóház következett. Gyujtás beállítás után, még felraktam a szintén bontóból hozott másik szelepfedelet, és következett a próba. Szegény moci épp hogy be bírt indulni, ugyanis a kb 2 napnyi zenehallgatás jócskán megcsapolta az akksit. De a második próbálkozás jóformán utolsó pillanatában elkapta. Hátra is mentem, és hallgattam a hangját, hogy milyen lett. De végülis nem kellett csalódnom, úgyhogy örülhettem, hogy újra olyan csöndesen jár, mint a tömítéscsere elött. Igaz kipróbálni még nem volt módomban, mert a garázs bejárata elé lett leborítva kb 20 mázsa fa, amit hozattunk, úgyhogy amíg az nem lesz feldarabolva( ami valószínűleg holnap kerül napirendre), addig nem tudok érdemben nyilatkozni a menettulajdonságokról.
A mai napon meg kicsit pingálgattam a kerekeket, ami azt jelenti, hogy lefújtam mind a négy felnit fehérre, és visszakerültek a gyári dísztárcsák, persze azok is újrafújva fekete festékkel.
Illetve felrakosgattam a Tibee-től kapott átlátszó oldalindexeket is. A régiek közül hál' Istennek egyik sem tört el, simán ki bírtam pattintani egy késsel alányúlva. Mindössze annyi probléma merült fel, hogy a jobb oldalon a testkábel csúszósaruja széttört. De ez ugye betudható az idő vasfogának.

Sikerült ma szereznem bontóból egy egész jó állapotnak örvendő termosztátházat, illetve szelepfedelet. Mindezt egy ezresért, szóval szerintem aránylag olcsó volt. A termosztátházban még benne van a termosztát is, bár nem tudom milyen állapotban lehet. Mindegy is, hétvégén majd kiderül, mert addigra összegyűlik az 500km a Hengerfej-tömítés csere óta, és akkor úgyis szét lesz szedve kissé a moci. Viszont vicces volt a bontós bácsika, aki intézte nekem a cuccokat, mert nem tudta, hogy néz ki a termosztátház... Kérdezte is hogy léghűtéses? Mondom igen. Erre Ő: akkor hova kell termosztátház? Mondom a meleg levegő ezen keresztül áramlik az utastér felé, illetve van egy kis nyitható ajtócska rajta, amit nyitogat a termosztát. Természetesen ettől függetlenül még ugyanúgy meg kellett mutatnom, hogy is néz ki, mert nem nagyon volt vele képben.
Hazaérve belekukkantottam a motortérbe, és örülök, hogy a furulyagumik környékéről hál' istennek semmi olaj nem jön. Nem mondható ez el a szelepfedél tetejéről...:( Ugyanis ott olyan szinten jön az olaj(valószínűleg a kupaknál), hogy a karbi bakelittálcáján áll az olaj, illetve ráfolyt már a ventilátorházra is...:( De ez is cserés lesz hétvégén.

59000 km - Furulyagumi, és hengerfejtömítés csere

Az alábbi történések leírása nem a mai naphoz kapcsolódik kizárólag, hanem úgy általánosságban ehhez a hosszú hétvégéhez, de különösen a péntekhez.
No, tehát a történet ott kezdődik, hogy csütörtök kora reggel nekivágtunk a hosszú útnak, ami Dabas érintésével Salgótarjánig várt ránk. Igazából ez a nap az autó szempontjából eseménytelenül telt, szépen, gond nélkül teljesítettük vele a kb. 240km-es távot. Illetve annyit azért mégis megemlítenék, hogy Dabason utána kellett húzni az olajteknő csavarjainak, mert le voltak lazulva(volt amelyik 5 teljes fordulat után szorult vissza fel a helyére), és ugye ennek következtében kissé szórtuk az olajat, amit ugye a megállás utáni kisebb olajtócsa jelzett.
Az igazi feladat viszont másnapra, azaz péntekre volt beütemezve. Délután 1 órára kimentem Tibee-ért Somosra, majd mire visszaértünk anyumékhoz, Gabi703 is megérkezett, és neki is álltunk a Mesi-motor szétszedésének. Hál istennek minden csavart és anyát sikerült beletörés, és menetszakítás nélkül leszedni, így viszonylag hamar eljutottunk a hengerfejig. Közben még el kellett ugranunk vissza Somoskőre egy Tibókék által kedvelt autósboltba kipufftömítésért, mivel mikor lehúztuk a csonkról a csövet, a - valószínűleg még gyári - tömítés a darabjaira hullott. Miután egy óra múlva visszaértünk a tett színhelyére, kezdtünk, illetve kezdett Tibee nekiesni a tömítés, illetve a furulyagumik cseréjének. Hát mit ne mondjak... mindkettő eléggé durva állapotban volt már sajnos... A hengerfejtömítés is már olyan szinten rossz állapotban volt, hogy volt egy pont, ahol már át volt égve, és ott ki is fújt egy kicsit. A furulyagumikról meg már ne is beszéljünk.. azoknak ugyanis, már csak a neve volt az hogy gumi, mivel, olyan kemények voltak, mint a műanyag, illetve gyakorlatilag darabokra is törtek egyből. Annak viszont külön örültem, hogy a hengerfej szép állapotban van. Hál istennek nyoma sincs gátrepedésnek, illetve egyébként is jó egészségnek örvend. A termosztátházam viszont kuka érett, mivel frankón kb. kisujjnyi vastagon el van repedve, úgyhogy majd hamarosan túrok a bontóban egy másikat. Eztuán következett az összerakás, ami szintén relatíve gyorsan ment. Igaz mire végeztünk mindennel, már ránksötétedett.
Hál' Istennek a kisautó egyből be is indult az összerakást követően, illetve szépen is ment. Hazafelé is minden gond nélkül végigjött, és most már csak egy pár csepp olaj jelent meg az aszfalton leállítás után. Lehet, hogy a furulyagumiktól "ömlött" ennyire az olaj?:( Igaz a repedt termosztátház egész végig úgy csörgött, hogy "öröm" volt hallgatni, illetve kicsit hangosak a szelepek, de a rögzítőcsavarok utánahúzásáig még visszamaradt kb 200km-ig majd kibírom valahogy.
Ja és majd elfelejtettem: Mesi kapott Tibee-től egy pár első fehér indexbúrát.. Szerintem sokkal jobban néz ki így vele, mint a rég sárgákkal.
Legvégül, szeretnék még egyszer köszönetet mondani Tibee-nek a szerelésért, az indexbúrákért, Gabi703-nak, hogy megtisztelt a jelenlétével minket, igaz orrmotoros, elsőkerékhajtású, és ráadásul dízel autóval, amit még azzal is tetézett, hogy ráadásul francia volt a járgány...     De sebaj, majd legközelebb hátha már ő is pókkal fog tudni jönni.

58163Km - Mesi megkapta tőlem az első olajcseréjét... Azt már le sem merem írni, hogy kb 15ezer km megtétele után..:(:( Mindenesetre ilyen többet nem lesz, hogy ilyen sokáig elhalasztom.
A munkát a centrifugálszűrő tisztításával kezdtem. Ez viszonylag könnyen, a hátfal leszedése nélkül megoldódott. Ezután kezdődött csak a neheze.
Ugyanis megpróbáltam az leeresztőcsavart leszedni, de az végképp nem akarta megadni magát a 17-es csillagkulcsnak, se a villásnak, de még a csőfogónak sem. Természetesen a feje azért folyamatosan nyalódott el. Grrr.. Na itt gondoltam egyet, meg párat anyáztam, mondom anyádat szivasd... úgyhogy szépen elkezdtem az mindegyik felfogatócsavart kitekerni az olajteknő szélén. Először félve tekergettem kifelé, mondom nehogy a nyakamba loccsanjon kb 2 liter olaj, de mikor már majdnem az összes csavar le volt lazítva, láttam csak meg, hogy a teknő meg se moccan. No akkor mindegyik csavar ki, majd csavarhúzó a tömítés és a teknő pereme közé szépen bekalapál(még jó hogy vettem olajteknő tömítést is, igy nem bántam ha szakad). Hál istennek nem loccsant a nyakamba egyből, így szépen le tudtam szedni. Mondhatom, már nagyon ráfért a csere. A visszarakás szerencsére már könnyebben ment, persze egy csavart sikerült elvesztenem közben, de pótoltam. Miután mindent visszacsavaroztam a helyére, szépen feltöltöttem olajjal, és következett a próba. Motor beindít majd újabb csalódás következett. Ugyanis az olajnyomás lámpa még mindíg világít. Csak most már olyan összevissza. Ami annyit takar, hogy vagy azt csinálja hogy alapjáraton nem világít, de ha adok neki egy gázfröccsöt akkor olyan 1500-as fordulatnál, elég élesen elkezd világítani, majd a fordulat növelésével kialszik, vagy pedig az van, hogy alapjáratról gázfröccsel kigyullad, majd alapjáraton is világítva marad, és az újabb gázfröccs után alszik ki. Illetve néha van olyan is, hogy kb 3-4000res fordulaton is halványan pislákol.
Szóval lassan kezd a gyanúm az olajgombára terelődni.
Legalábbis remélem, hogy nem komolyabb a probléma.

Update:
Végérejártam az olajnyomás lámpa villogásának. Kiderült, hogy az olajgomba adta be a kulcsot. Ugyanis ahogy kicseréltem a másik pókunkban lévővel, egyből megszűnt  a lámpa világítása.
Továbbá "tuningolgattam" kissé. Ugyanis megcsináltam azt a légszűrőház átfúrásos dolgot. Tesztelni még nem teszteltem, hogy változott-e valami a menettulajdonságban, viszont a "beígért" alapjárati fordulatszám emelkedés elmaradt. Tehát ugyanúgy ketyeg, mint eddig is.

Mesi ma újabb elektronyos alkatrésszel bővült.
Ugyanis gondoltam egyet, és beoperáltam az elfekvőben lévő párátlanító ventilátort. Most már végre nem lesz gondom a párás ablakkal. Már csak kellene hozzá valahonnan szereznem egy négyállású kapcsolót, és akkor még tutibb lenne. Viszont addig marad a legerősebb fokozaton.

Lezajlott a Mórahalomra kihelyezett szegedi kistalálkozó.

A történet nálunk úgy kezdődött, hogy negyed 10 felé elindultunk a tali helyszíne felé, 10-re oda is értünk. Itt várakoztunk egy kicsit, majd megérkeztek Szekeres Marciék. Közben rácsörögtem Hoss Karoly barátunkra is, aki mint elmondta épp akkor indult még csak el Békéscsabáról. Dél felé aztán végre odaért barátnőjével Brigivel együtt. Eleinte az időjárás nem volt annyira szupi, mert kissé borongós volt az idő, meg fujdogált a szél is. Ettől függetlenül megpróbáltuk jól érezni magunkat, ami a csúszdázással sikerült is. Egyre jobban bele is jöttünk a csúszogatásokba, és a végén már elég szépeket csobbantunk a medencébe. Persze azért kipróbáltuk a többi medencét is, mint pl. a hullámmedencét, aholis Briginek sehogy se sikerült hullámokat keltenie, miután az erre szolgáló eszköz épp befejezte működését. Aztán 5 óra felé úgy gondoltuk, hogy  mivel kezdett már-már hűvösebb lenni, ideje lenne takarodót fújni, úgyhogy gyors szárítkozás, átöltözés, miegymás után elindultunk hazafelé.
Lényeg a lényeg, szerintem elmondható, hogy mindenki jól érezte magát. Legalábbis reménykedem benne.

A mai napon beszerelésre került a nyári talin nyert levegőszállító cső (alias szennyvízcső).
A történet, ott indult, hogy ahogy Anita hazaért Mesivel, mondta, hogy valami biztos elszabadult hátul, mert egész úton nagyon csörgött valami. Kinyitotta a motortérajtót, és rámutatott a szépen leesett csőre. Na mondom akkor meg is van mi csörgött.. a motor. Vártam egy kicsit, hogy kihűljön a moci, majd aláfeküdtem meglesni, hogy alul mi a helyzet. Mondanom sem kell, hogy alul is frankón le volt esve a cső. Szegény moci... gondolom, nem nagyon szerethette a forró levegőt. Habár talán alulról szívhatott egy kicsit hűvösebb levegőt. No mindegy, így nem is volt bonyolult leszedni. Mondhatom, már igencsak csereérett volt a cuccos. Az újat felrakni már nem volt olyan egyszerű dolog, mivel kicsit szűkebb volt a gumicsőnek az átmérője attól amire rá kellett volna húzni, így csavarhúzó meg kombinált fogó segítségével nagy nehezen felvarázsoltam.
Felül azért már kicsit egyszerűbb volt a szitu, a könnyebb hozzáférhetőség jegyében. Viszont megállapításra került, hogy a holnapi nap témája a légszűrő cseréje lesz. Ugyanis valami katasztrófa ahogy az már kinéz.. Csoda hogy még egyátalán tud rajta szívni levegőt.:(
Miután végeztem, gyorsan állítottam még a gyujtáson, mert el volt mászva kissé.

Mától a benyabeöntőcső csere a legutálatosabb munkák közé tartozik nálam...

Az egész ott kezdődött, hogy tegnap délután kimentünk megtankolni Emesét. Már a kútról hazafelé jövet fura volt nekem a benzinszag, de úgy voltam vele, hogy biztos csak nagyon tele lett téve és kicsit kifolyhatott vagy ilyesmi. Tehát jóformán ügyet se vetettem rá... Egészen reggelig. Akkor ugyanis, már fölöttébb gyanús volt az udvaron terjengő benzinszag. Megnéztem a töltőnyílás környékét, és mit látok? a betöltővel egy vonalban alul szépen pötty-pötty, csöpögött a benzin. Na mondom fasza. Valamit ott igencsak elvitt ama rézfütyülőjű bagoly. (Ez a valami, mint kiderült, a benzinbeöntő gumicső volt.) De hát idő hiányában (mivel már amúgyis kissé késésben voltam a melóból), nem tudtam vele mit kezdeni. Így hát mire hazaértem, ki is csöpögött, úgy 2 liter körül. Elszaladtam az autósboltba venni egy beöntőcsövet kemény 480Ft-ért, majd gyors egyeztetés következett Laceeee-val msn-en, és nekiestem a melónak.
Kezdtem volna azzal, amit Laceeee tanácsolt, hogy engedek le a kb 20 liter benyából úgy 10-et, hogy ha le kell venni a tankot akkor könnyebb legyen a helyzetem. Na már itt elkezdtem emlegetni a felmenőket. Megpróbáltam az AC-ra menő benzincsövet megszívni, és ott engedni le a benyából, de csak "MEGSZÍVÁS" lett a vége. Ugyanis jöbbára csak "nyeltem" a benyát. (lehet, hogy rossz a technikám?:( )
Így igazából úgy döntöttem, hogy marad az a verzió, hogy emelővel annyira megemeltem az autót, hogy az összes benya a tank jobb felébe follyon át, így a beöntőcső környéke "szabadon" maradt. No innentől kezdődött a meló nehezebbik fele, mert megpróbáltam a tank levétele nélkül megoldani a csőcserét. Egy darabig nézegettük egymást a cső nyakán lévő érdekes bilinccsel(pláne, hogy nem is nagyon láttam, hogy igazából hogy néz ki, mert úgy volt fordítva) Úgyhogy inkább úgy voltam vele, hogy kezdem fölül. Megláttam, hogy ott is ugyanolyan fajta bilincs feszít, mint lent, így elkezdtem tanulmányozni, hogy hogy is nyílik ez. Sikeresen rájöttem. Fölül még egész hamar le is jött, na de alul... Huhh.. hát azt komolyan még az ellenségemnek sem kívánnám. Ennek a nyamvadt csőnek a cseréléséhez minimum nőgyógyászkezemnek kellett volna lennie. Még olyan szar helyen, mint ahol ez van..:( Legtöbbet azzal az idióta bilinccsel szívtam, mivel akármivel próbálkoztam, semmivel sem fértem hozzá, úgy, hogy a két végét össze bírjam nyomni. Ráadásul ugye felfelé állt az egész, hogy még bonyolultabb legyen. Így a fogók helyből kiestek a számításból, mivel egyik sem fért el. Vagy ha elfért, hát nem tudtam szétnyitni.. Szóval néha már-már az idegbaj kerülgetett.:(:( Aztán végülis előkotorásztam a szerszámostáka legmélyéről egy olyan "kulcsot" ami nagyjából középtájban derékszögig elfordítható volt 90 fokig (egyébként ilyen csavarhúzófejek mennek bele a végébe), így egyik kézzel odafogtam, míg a másikkal meg elkezdtem nyomni a belső két dróthoz odanyomott végét... Ezzel jó sokáig játszogatva sikerült egy kb háromnegyed fordulatot csinálni vele a csövön, így már hátrafelé állt, és kikandikált a sárvédődobnál a feje. Innen már fogóval rá bírtam fogni, és sikerült lehúzni a gumicsövet. Felül meg úgy jött le, hogy fogtam, kicsit bevágtam a gumit, és szakítottam tovább.. így nem kellett bajlódni legalább ott.
Megnézve a kiemelt darabot elhiszem, hogy már megérett a cserére, mert iszonyat mód ki volt repedezve az egész végig. Mondjuk Ezt még tuti kb 22 éve a gyárban rakták bele...
Az új darab visszarakása, már jóval könnyebb mutatvány volt, mint leszedni (és még mondják, hogy mindent könnyebb szétszedni mint összerakni... ) Kb 10 perc alatt sikerült is. És most már hál' istennek nem is csöpög a benzin alul a csőnél.

Illetve, ha már ki volt szedve a hátsó ülés, akkor már felraktam a helyére normálisan az üléstámlát, így már végre nem fog a nyakamba ugrani egy erősebb fékezés hatására a hangfal hátulról.

Végre sikerült! Pontosítva, sikerült megcsinálnom az EL műszerfalam km-számláló működésének hibáját. Aki nem tudná az előzményeket, a számláló azóta mondta be az unalmast, hogy Szekeres Marci megpróbálta megcsinálni a sebbességmérő nem működését.
Délután nagyon agyalgattam rajta, hogy meg kéne már nézni, hogy miért is nem működik a "nagy" km számlálóm, csak a napi. Kicsit elvoltam vele, mire rájöttem, hogy "mi-hogy-merre-hány méter" , de azért csak sikerült. Kezdtem azzal, hogy érdekes módon a "nagy" számláló tekerőfogaskerekei éppen ellentétesen állnak, mint ahogy kellene nekik. Aztán kis segítséggel (Marci msn) sikerült úgy beállítani a tekerőfogakat, hogy ténylegesen tekerje is a számlálókat. Úgyhogy végre nem kattog, és simán működik a számláló, szóval Öjöm Bódottá!

Túlvagyunk az idei Országos Kispolszki Találkozón is. Írok róla pár sort.
Naszóval, a történet ott indult, hogy pénteken reggel indultunk el 8 óra felé, fél 10 felé érkeztünk Soltra a Plus parkolójába, ahol már Stormy, illetve egy másik kispókos várt már(a nevét sajnos nem tudom. ) Megvártuk, hogy befusson CsuTee, aztán indultunk is tovább egészen Dunaújvárosig, ahol Gaben csatlakozott hozzánk. Itt megejtettük az első szerelést is Mesin, ugyanis a levegőszállító cső (alias "szennyvízcső" ) leesett a helyéről, és így a motor szépen meleg levegőt szívott be, ami úgy látszódott meg, hogy emelkedőn felfelé nem akart menni, illetve nagyon csörgött. Mindenesetre gyorskötözővel felfogattuk, és folytattuk az utunkat tovább Velencére. Regisztráció után mi átgurultunk Székesfehérvárra a Tuskóba bevásárolni. Mire visszaértünk, már elég szép számban összegyűltek a kempingben. A nap hátralévő részében volt itt minden: alkatrészpaictól kezdve a videóvetítésen át a karaoke partyig, ez utóbbinak elég nagy sikere volt. Szombat reggel hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egye fene, nekivágunk a tájékozódási versenynek. Erről csak annyit, hogy rengeteget autókáztunk, felfedeztük a tó környékén sokmindent, de sajnos kifutottunk az időből, és még csak nem is sikerült megtalálni az összes helyet, de azért jó buli volt. Nekem a legjobban az tetszett itt mikor a Bence hegyről (remélem ez a neve) simán le tudtam gurulni úgy hogy még a motor se járt. A versenyen még sikerült elhagynom a hátsó rendszámtáblámat is. Mindenestre fél négy körül értünk be. Itt még résztvettünk egy kisebb ügyességi versenyen, elég kevés sikerrel, majd úgy döntöttünk, hogy inkább elmegyünk fürdeni. Szal visszaautókáztunk a kempingbe átöltözési célzattal, de aztán itt is maradtunk, pontosabban itt fürödtünk. Igaz a viz rohadt hideg volt, szal nem sokáig maradtunk benne. Ezután következett a szépségverseny, majd utána a felvonulás, ami nekünk rendkívül tetszett. Nagyon jó volt látni ahogy az a sok kispolák vonul, illetve dudálgat. Visszaérve a kempingbe este 11 felé volt még tombolasorsolás, amin 4 tombolával sikerült nyernem egy fékfolyadéktartályt, két gyertyát, egy "levegőszállító" csövet, (ami nagyon jól jött a fent említett eset miatt) egy benzinszűrőt, meg egy frankó hátsó szélvédőre rakható spoilert. Ez utóbbit Grosso is meg Lajoska is eléggé irigyelte tőlem
Vasárnap átvonultunk a Mészeg-hegyre, ahol az ügyességi versenyek zajlottak. Sajnos itt eléggé sikertelenül zártam a napot. A szlalom se sikerült úgy ahogy akartam, illetve a Grossóval már régóta kitűzött gyorsulási verseny is eléggé csúfos véget ért számomra. Bár annak örülök, hogy azért valamennyire a nyomában tudtam maradni. Fél 3 tájban el is indultunk haza, illetve elöbb még megálltunk Gárdonyban fürdeni egyet még. Innen fél 5kor indultunk el, és haza olyan negyed 8 tájban értünk.
Összesítve elmondhatom, hogy nagyon jó kis talit sikerült a rendezőknek összehozniuk.
Köszönet érte!

U.I.: képeket holnap teszek fel jópárat.

Mióta nem volt blog, történt egy két dolog Mesivel. Legfőbb problémám a hátsó világítással adódott, ugyanis állandóan elvitte a rézfaszú bagoly vagy az egyik vagy a másik, vagy mindkét oldalon a helyzetjelzőt/féklámpát. A probléma azóta oldódott meg, hogy az összes vezetéket ráforrasztottam a panelra. Aztán volt, hogy Mesi nem menőset játszott, aminél kiderült, hogy az meg azért volt mert én hülye elfejettem leszigszalagozni a fordulatmérő plusz vezetékét, ami a műszerfal mögé volt eldugva, így az frankón hozzáért a kasztnihoz, így rövidzárlatot okozva pont a balról második biztosítékot lőtte el, ami ugye köze van a gyujtáshoz is. Így természetesen elment minden világítás az autón, illetve ha ráléptünk a fékre vagy ha kiraktuk az indexet, akkor amikor épp világított a lámpa, fullasztotta is volna le a motort. Másik problémám volt, hogy nem volt se sebességmérőm, se km-számlálóm, persze elötte már olyan gond is volt, hogy 60-80 között akadt a mutató.  Először azt hittük, az óra mondta be az unalamast, szét is szedte Szekeres Marci (amit mint később kiderült, nagyon nagyon kár volt, de erről majd később) de ott nem találtunk semmi rendelleneset. Így ma elhatároztam, hogy mivel megállapítottam, a spirál se forog, megnézem a váltónál a kihajtást. Nagy nehezen le bírtam húzni, bár teljesen ledöntött váltónál is belakadt a tankba:( , de lényeg, hogy kijött. Meg is állapítottam, hogy ennek semmi baja. Viszont úgymond abszolúte nem bántam meg, hogy leszedtem, ugyanis, mint azt nyuszy írta nekem, ilyenkor pár deci olajnak kellene kijönni ott a kihajtásnál. Viszont nekem még egy csepp se jött... Mondom ajjaj, ez nagyon nem jó. Szóval egyből töltötem is rá olajat, mert már nagyon kívánta. Visszatérve a kihajtásra kiderült hogy igazából az volt a baj, hogy a spirálban a bowden vége alig ért bele a forgórészbe, szóval azért nem működött. Most már hál istennek ez megoldódott, mér rendesen a sebességmérő, nem is akad, de sajnos a km számlálómmal van valami gixer. Ugyanis a napiszámláló kb 100 méterenként kattan egyet, illetve ugrik is egy kicsit. A másik számláló meg meg se moccan. Szóval valami ott nagyon akad valami. Csak sajnos nem tudk rájönni, hogy mi...

Hosszú-hosszú hallgatás után, végre újra blogolok egyet. Eddig igazából semmi különös nem történt, leszámítva, hogy Mesi "munkásautó" lett. No nem olyan lelakott fajtára kell itt gondolni, csak pusztán annyi történt, hogy mostmár Mesi viszi Anitát(barátnőmet) dolgozni, mivel megszűnt nekik a céges buszjárat. Egyenlőre sajnos nagyon úgy néz ki, hogy Mesi nem különösebben kedveli ezt a helyzetet, mivel Anita épp ma jegyezte meg nekem, hogy "olyan hülye daráló" hangot hallat az önindító, illetve, hogy állítólag miután indítózás után visszanyomja a kart, leáll az autó. Mondtam neki, hogy lehet rövid ideig indít, és nem kapja el rendesen. Mindenesetre azt tényleg észrevettem, hogy mintha csúnyább lenne a hangja az önindítónak.
Viszont nem ez a legfőbb ok, hogy blogbejegyzést írtam. Történt ugyanis, hogy még anno kb egy hónapja érdeklődtem Thonynál, hogy fennál-e még az "ajánlata" (amit még akkor mondott mikor vettem tőle a hangfalat) miszerint tud egyik haverján keresztül olcsóbban fejegységet szerezni. No, és lényeg, az hogy tudott.. méghozzá egy Sony cdx-F5700-at. Igaz kb egy hónapot vártam rá, de mondhatni megérte. Mostmár végre itt van, és nagyon tuti a hangzása! Sokkalta jobb, mint a régi kazettás magnómnak volt.(vajon miért? )
Úgyhogy köszönet érte Thonynak, meg magamnak hogy képes voltam eddig kivárni...

Végre újra itthon. Avagy mondhatnám úgy is, hogy megjártuk Salgótarjánt (újra).
A hosszú hétvége eseményei röviden:
Szombaton délután 2 óra felé elhagytuk Majsa city-t, és nekivágtunk a naaagy, naaagy(nem, nem ragadt be az "a" billentyűm. -a szerk.) ismeretlennek. No igaz, nem volt azért annyira ismeretlen, mármint ami az utat illeti, az ismeretlen szóval itt arra szerettem volna utalni, hogy ismeretlen volt még a jővő azon része, miszerint Mesi mennyire fogja szeretni az elöttünk álló 235km egyhuzamban való teljesítését. Meg kell mondjam, szépen végigjött, mindössze egyszer, Hatvan határában, egy felüljáróra felfelé menet rángatódzott kissé (valószínű így tisztelgett a legelső Tarjánból hazafelé vezető úton Hatvanban való lerobbanásunk emléke elött. - a szerk.), de felérve az imént említett felüljárón, ez meg is szünt. Innentől már "sima" volt az út Győzikeszitiig Negyed hétre el is értünk anyumékhoz, majd rácsörögtem Tibee-ékre, akik már épp úton voltak Mátranovákról Norbitól. Amint megérkeztek, szinte azonnal neki is kezdtek a csapágycserének. A bal hátsóval kezdtek... kissé nehezen akart lejönni a régi, de a sok "mindenfékes"(értsd lábfék kézifék működtetése egyszerre.. nem, nem, motorfék az nem volt. ) illetve a kaputámasztóvassal erőkart meghosszabbítós szerelési hozzáállással, sikerült megindulásra késztetni a csavart. A második kerék az már valamiért könnyebben eset volt, mivel valószínűleg látta, hogy Tibee-ék mindenre elszántak voltak, és inkább önként megadta magát. Lényeg a lényeg, hogy mire készen lettek vele, már jócskán beesteledett. Természetesen azért nem maradhatott el, hogy ne próbáljuk ki munkánk eredményét Az eredmény: nagyon szépen csendesen gurult az autó. Azért kimentünk még a tanpályára kicsit "nagyarcoskodni" és ha már tanpálya, akkor Lajoska felvetésére megejtettem egy fékpróbát is. Eredmény: mi ketten elöl(mármint Lali meg én) fel voltunk készülve egy esetleges erős fékhatásra, Tibók viszont abszolúte. Illetve sajnos a rögzítetlen hátsó üléstámlám és a hangfal sem, így ennek az lett a következménye, hogy satufék után Tibók erőteljesen előrelendült, az üléstámla a hangfallal együtt meg persze követte. Miután megállapítottuk, hogy a fék "kurvajó", elindultunk vissza. A másnap, a vasárnap a helyi látványosságok azaz a várak látogatásával telt. Mesi hál istennek gyönyörűen felment a somoskői várhoz azon az emelkedőn, ahol egy évvel korábban csak nagy kínkeservek között. Jó igaz akkor kb 400kg többletsúllyal egyesben üveghangon, most meg én egyedül másodikban, simán Itten jól körbefotóztam az ótót, me mé ne alapon. Aztán a várlátogatás után átgurultunk a "szomszédos" salgói várba. Itt visszaindulásnál dagadt a májam egy kicsit(na nem a sok piától ) ugyanis már éppen indulni készültünk, de még kicsit távolabb voltam az autótól, mikor egy idős házaspár mustrálni kezdték Mesit, és a hölgy megjegyezte a férjének, hogy "én még ilyen szép  állapotban lévő kispolszkit nem láttam!" Szóval örültem. A vártól lefelé menet kihasználtam a "powered by lejtő" erejét, úgyhogy a vártól egészen le a faluig alapjáraton gurultam le olyan 50-60-as tempóval. Gondolom aki elolvasta közben a feliratot is hátul, ahogy elgurul mellette egy kispolszki alapjáraton, biztos mosolygott. Szombat délután még összefutottam Grosso kollegával is, aki megállapította, hogy a lada fordulatmérőm úgy csal, ahogy nem szégyenli. , ezért megígérte nekem, hogy szerez Skoda mérőt Mesihez.
A hétfői napon igazából semmi extra nem történt. Elindultunk haza olyan fél 11 felé, és fél 3 felé itthon is voltunk. Mesi itt is nagyon szépen végigjött, persze közben entomológust játszott. Tehát útközben összegyűjtötte a környék összes bogarát. Ez a tevékenysége fölöttébb kellemes volt, pláne nem működő ablakmosóval.

No, akkor én is írok egy kicsit erről a tavaszi taliról, amin részt vettünk.
Pénteken háromnegyed négy körül indultunk el Szegedre, fél ötre oda is értünk, ahol azt tapasztaltuk, hogy alig van pár ember... CsuTee-t felhívva kiderült, hogy szinte mindenki vagy bontózik, vagy már elindultak a szállásra. Mindenesetre mi még bevártuk a bontós emberkéket, majd elmentünk Marcihoz az Elegant km-spirálért, aztán épp visszaértünk hatra, és indultunk is a szállásra.Miután jól elfoglaltuk a szállást, elmentünk még vissza a Corába kajáé, aztán mire visszaértünk, annyi volt már az idő, hogy indultunk is az éjszakai fürdőzésre. A fürdő nem volt egy rossz hely, nekem csak az volt a fura, hogy amolyan labirintus szerű volt az egész.. tehát keresgélni kellett a medencéket. Mindenesetre nem volt rossz. Fél 12kor visszaautókáztunk a szállásra, és aztán elkezdődött a "nagy trécselés". Volt téma bőven... meg kannás is..
Szombaton a csapat egyik fele elhúzott Ópusztaszerre a körképet, meg ilyesmiket megnézni. Mi, Lajoskáék, Marczin Robiék, OGYék, illetve 126fan(remélem senkit nem hagytam ki a sorból ) elmentünk a Csongrádi sugárúton lévő polskis boltba. Itt sikerült vennem patenteket a jobbhátsó sárvédőnél lévő díszléchez(mivel majdnem elhagytam) illetve a hátsó jobb bal oldali "takarólemez" lefogatásához. Gyuláék kb egy órát biztos bent "túrkáltak" a boltban. A boltos kissé meg is lepődött, hogy beszabadult ennyi polskis ebbe a picinyke boltba. Miután nagy nehezen mindenki ki bírt jönni a boltból , elindultunk vissza a szállásra, illetve mi még megmutattuk Lajoskáéknak, hogy merre is van a bontó(hozzáteszem szakadó esőben álltak neki), mi meg elmentünk vásárolgatni a praktikerbe egy-két dolgot a házfelújításhoz, persze nem is ez lenne a lényeg itt, hanem hogy vettem kék színű halogén izzókat.
Délután 3-kor elmentünk kajálni a Kiskőrössy-haláscsárdába. Mondjuk mire odaértünk, meg is éheztünk a nagy izgalmakra. Történt ugyanis, hogy Marci volt a felvezetőautó, és hát hogy mondjam... érdekesen tudja a KRESZ-t(piros lámpánál átmenős, jobbról villamos vészesen közel lévős szitu rulez ) No mindegy, hál istennek egy darabban odaértünk. A kaja egész jó volt szerintem. Miután megebédeltünk, visszaautóztunk konvojban a szállásra. Egész úton a tükröt lestem és csodáltam Enikő elejét. Ugyanis Takyék jöttek mögöttünk.
Ezután úgy döntöttünk, hogy akkor meg kéne ejteni a elegant műszerfal bekötését. Közben CsuTee jóvoltából megtudhattam, milyen a BISsel pörögni , nah meg ki is próbálhattam az autót. Nah de visszatérve a műszerfalbekötésre, Szekeres Marci elvállalta a feladatot. kb este 10re végeztünk az összerakásával(addig a többiek, meg elmentek városnéző körútra), habár Marci csak úgymond 99%-osra rakta össze, ugyanis mikor elmentem próbakörre, csodálkoztam, hogy meg se moccan a mutató, se a km-számláló. Szóval agyalgattunk egy kicsit Tibee-ékkel, hogy mi is lehet a gond, aztán megérkezett a felmentő sereg Laceee személyében, aki egy "jól irányzott mozdulattal" belerakta a helyére a váltónál a spirált. És láss csodát beindult a műszer. Miután frankón lemaradtunk a városnézésről, nem maradt más hátra, mint az, hogy újra bevegyük magunkat a "klubhelyiségbe" és megindult a bődületes piálás Nekem különösen a szódaszifonban készített vodkamálnaszörp, hubertusszörp, illetve whiskeyszörp tetszett, illetve ízlett. Arról nem is beszélve, hogy jól "fejbe is vágott" Úgyhogy egy jó pár pohár után már nem nagyon tudtam merre van az egyenes Mondjuk ezzel asszem nem voltam egyedül.
A vasárnapi nap a hazafelé készülődéssel telt, majd fél 10 felé többekkel együtt eljöttünk haza.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jó kis talit sikerült összehozni. Köszönet illeti a szervezésért Ricsiéket
CsuTeenak a próbakörért
Laceeenak, 126 fannak, Tibeeéknek, Marcinak a szerelésért
OGY-nak az ülések és az EL műszerfal lehozataláért(külön jól esett az a suzuki üléses szivatás )

No miután tegnap este fél kilencig szenvedtem a fordulatmérő beszerelésével, így mára maradt a tesztelés. Kíváncsi voltam, hogy 80as (utazó) tempónál mennyit mutat az óra. Állítólag 3000 körül kellene neki mutatni... Namost nekem 80-nál kb olyan 2500-2700 at mutatott, és 90re felgyorsítva mutatott 3000-ret. Nah most ebből két dologra tudok következtetni:
No1.: kb 10km/h-t csal a sebességmérőm, és amit én 80-nak látok az csak 70.
VAGY
No2.: nem lett pontosra bekalibrálva a műszer.
Viszont ez utóbit talán azért utasítanám el, mivel alapjáraton olyan 8-900-on van a mutató. Tehát gondolom én, ebből kiindulva talán jól mér a mérő.

Rakok fel képet, hogy is néz ki... Tudom, tudom kicsit kókányolásnak tűnik a felrögzítése, de sajnos nem volt sokkal jobb ötletem.

Hogy én mennyire utálom ilyenkor, hogy alig van hely az autómban...
Történt ugyanis, hogy elkészültem a fordulatszámmérő behangolásával. Na mondom akkor jön a vezetékelés, és építem be Mesibe. Namármost, a vezetékelés még sima ügy volt, ellenben a rögzítésnél kurvára elakadtam. Most már ott tartok, hogy lassan szálanként fogom tépkedni kifelé a hajam az idegtől...:(:( Mondom ez nem lehet igaz, hogy minden tök tutin ment, erre meg nem tudom beszerelni az autóba.:(
Aki úgy érzi, hogy tudna értelmes ötlettel szolgálni, attól kíváncsian várom! Mondom mi az elképzelésem: magát az órát azt a vezetőoldali ajtó illetve a műszerfal közötti részre szeretném felrakni. Tehát valahol megbontani akár a bőr borítást, és ugy felrakni. Itt próbálkoztam egy ideig, de sehogy se tudok rájönni mivel és hogyan tudnám felrögzíteni ide az órát. Alap ötletem igazából a szellőzőrács feletti rész lett volna, de mivel ott egy nyamvadt csavart se találtam(Grosso kollega szerint ott kell lennie a bőr borítás alatt), így az a hely kiesett, hacsak nem fúrok oda egy lyukat és hajtok bele egy csavart.

Update: Sikerült végre beleeszkábálnom végre a műszert. igaz kicsit "kacifántosan" de megoldottam. frankón műxik is, és nem is annyira durván "jön vissza" a mutató egy-egy gázfröccs után. Szal király! Alapjáraton is fajintosan mutatja a kb 8-900-as alapjáratot.

Voltam ma bontóban, kutakodni zsiguli fordulatmérő után. Mondom az ipsének, hogy zsiguli fordulatmérő kellene... Kérdi, hogy kocka ladához, vagy a másik tipushoz való? Én meg nagy naívan: sztem jó lesz a kockáé...Erre odaad nekem egy komplett műszerfalat. Mondom várjunk ez így nem kerek(vagyis kocka(lada) -a szerki), nekem ez így "sok" lesz. Úgyhogy rátértem, hogy milyen ótóba is kellene tulajdonképpen, aztán adta ezt egészen pontosan két darab Matyié.(No nem Kematyié ) Most már csak azon imádkozom, hogy működjön. Nah meg hogy KeMa barátunk elküldje nekem a behanoglásához szükésges kondikat.

Vettem va.... vagyis, bocs ez Tibee szövege. szóval cuccokat. Habár ha úgy vesszük, akkor vettem vasat is. Ugyanis már tervezgettem, hogy venni kéne tartalékba hardy-t illetve menesztőt, mert azért nem árt, ha felkészül az ember a "legrosszabbra" de legalábbis nem ér váratlanul, ha megadnák magukat a fent említett alkatrészek. Igaz, hogy most csak egy "párost" tudtam venni, mert csak ennyi volt a boltban épp, de holnapra megjön a másik kerékhez is. Továbbá vettem még hengerfejtömítést is, illetve gumiszőnyeget a pókba, mivel kicsit unom már, hogy a gyári kárpitot mindig összesaralom mind én, mind a többi utasom. aztán ezt ugyebár könnyebb tisztítani. Jah a másik, hogy kínált egy komplett kormányművet az eladóhölgy... 17000 ft-helyett 8000-ért odaadná nekem. Csak most arra nem emlékszem, hogy felújított, avagy új kormányműről lenne szó.(hátha a 17 ropis árból tudtok következtetni, az "állapotára" ) De véleményeket várnék, hogy megérné-e szerintetek egy ilyenre beruházni ennyiért?

Megvolt az első kispóktali Kiskunmajsán!
Az egész úgy kezdődött, hogy kb negyed hat felé megérkeztek Hári Antiék két kispókkal. Majd hat elött Hoss Károly is betoppant, végül pedig Ricsiék, és Szekeres Marciék is megjöttek. Ezután átmentünk a Majsagyöngye nevű étterembe pizzázni. Itt nagyon jó kis hangulat alakult ki, igaz az asztalok elrendeződése miatt két részre szakadt a társaság. Mi Ricsiékkel és Marciékkal kerültünk egy asztalhoz. Még annyi hülyéskedést, ami ott ment, rég hallottam. Főleg Marci cinkelése ment a rókával ezerrel. Pizzázás után elbontottunk egy kispókot is. Na jó nem egy igazit(bár Marci folyamatosan kitekintgetett az ablakon a pókjára, hogy megvan-e még, nem bontja el épp valaki. Mivel nem lehetett lezárni az autóját. ) hanem egy tortából készült kispókot, ami nagyon fincsi volt.
Mikor mindenki megette a maga szeletét, átvonultunk a tekepályára. Itt aztán elkeződött a tekézés, sok-sok őrültködéssel fűszerezve. Nekem a legjobban az tetszett, mikor egy pályán egyszerre ketten is gurítottak, és mindkét golyó az oldalsó vájatban ért célba.
Végülis kilenc után, miután elfogyott az összes zseton, szedtük a sátorfánkat, és mindenki elindult haza.
Összességében elmondhatom, hogy szerintem jó kis tali volt. Reménykedek, hogy a résztvevők is jól érezték magukat.. De ezt majd elmondják ők, ha akarják.
Rakok fel egy két képet is, viszont a minőségéért előre is elnézést kérek, mivel telefonnal készültek, és nem voltak a legjobb fényviszonyok sajna.

 Ma végre megérkezett Thony-tól a várva várt csomag. Örültem is neki. Gyorsan szét is kaptam a csomagot, mint foxi a lábtörlőt, és megcsodáltam legújabb szerzeményemet. Nem is bírtam ki, hogy mindjárt ne dobjam bele Emesébe. Pontosabban nem dobtam, hanem raktam, mert azért erre jobban kell vigyázni annál, mintsem hogy széttörjön. Hangzásügyileg nagyon tuti! Még így az ősrégi magnómmal is tud szólni rendesen. Igaz ha a telómról játszom a zenét, akkor le kell halkítani majdnem teljesen a telefon hangerejét, de így akkor nem is recseg még max hangerőn sem. Na jó azt azért aláírom, hogy egy "normális" fejegységgel szebb meg esetleg nagyobb lenne a hangja, de sajna arra egyenlőre nincs keret.:( Nah meg aztán egyenlőre tökéletesen megteszi így is nekem ez a hangerő/hangzás. Egyedül még a kilátást kell megszoknom, hogy eltakarja a fél ablakot kb. Mondta is barátnőm, hogy neki ez miatt nem tetszik a kocsiban. Meg hogy nem lehetne-e esetleg lefaragni a kalaptartóból egy kicsit. Mondtam neki, de, ha átlyukasztom és rárögzítem a szívócsonk tetejére. Vagy a másik eshetőség hogy bekerül a hátsó ülésre. Viszont akkor meg ugye csak két személy utazhatna a kocsiban. Szal végülis megállapodtunk, hogy minden marad így, és majd legfeljebb ő is megpróbálja megszokni. Habár azt mellékesen megjegyezném, hogy neki kicsit bajosabb lesz kilátni hátra tolatáskor, mivel ő alacsonyabb, mint én. Nekem elég volt annyi, hogy kicsit kinyújtózkodtam, és már láttam is ki rendesen.

Ma meg volt az év első kistalija Szöged városában. Igaz, hogy a 18:00 ás időpontot nem sikerült betartanom, mivel elötte szalagavatón voltunk Kiskunfélegyházán, és hát háromnegyed hat körül járt az idő mikor hazaértünk. Szal gyorsan előkerestem Szekeres Marci telszámát, és rácsörögtem, hogy szóljon Ricsinek, hogy késni fogunk kicsit. Az a "kicsit" az kb háromnegyed óra lett. De végülis nem is vártak ránk sokan. Egész pontosan Szekeres kollega és barátnője, illetve Ricsi és barátnője. Miután odaértünk megbótoltuk Marcival a dísztárcsákat, amit ezúton is köszönök neki, majd bementünk kajálni illetve beszélgetni. Későbbiek folyamán megérkezett Ildi is (alias Bense) szal egyel bővült a kör, és folyt tovább a jó hangulatú csevely. Kb háromnegyed 10 felé járt az idő amikor búcsút vettünk egymástól. Elötte azért még csináltunk egy két csoportképet, csakhogy megörökítsük az "útókornak"
Összességében elmondhatjuk hogy nagyon jól éreztük magunkat Anitával. LegalábBIS hazafelé mondta is a kocsiban, hogy ő őszintén szólva rosszabbra, unalmasabbra számolt, de nagyon jól érezte magát végülis. Mindenesetre már tervezzük a következő kistalit, ami várhatóan március környékén lesz. Báár a helyszín még nem eldöntött: vagy Szeged vagy Kiskunmajsa.
Nah lényeg a lényeg, hogy KÖSZI Ricsi ezt a jó kis hangulatú talit!

Komolyan mondom, ez az Emese egy furcsa lény.(úgy látszik minden Emese már csak ilyen. lásd BB bank ) Szóval ugye miután én délelött kiszedtem az önindítót, rábíztam apósra, hogy nézze már át és az esetleges hibá(ka)t javítsa ki. Nah mikor hazaértem látom Emese 90%-ban összerakva, azaz önindító a helyén de lendkerékvédő lemez még nincs felrakva, meg a fűtéscsőból a gumi toldás sincs. De nem is ez a lényeg. Kérdezem tőle, hogy na mi volt a baja? Erre mondja hogy szétszedte az önindítót, és abszolult semmi hibát nem talált benne. Tökéletesek voltak benne a szénkefék is meg a perselyek is. Tehát semmi rendelleneset nem talált rajta. Úgyhogy összerakta, és pöccre indult, rendesen forgatott. Nah mondom szép. Szétszedette magát, meg összerakatta és működik. Azt mondja após, hogy szerinte valami kábel érintkezési hiba lehetett... De mindenesetre elég fura a dolog.

Éééés kiderült. LegalábBIS nagyon valószínű, hogy megvan mi a nehezen indítás oka.
Ugyanis, nem hagyott nyugodni a dolog, főleg hogy többen is mondták, valószínűsíthetően az önindítóban kell kutakodni hiba után. Tehát ma szépen fogtam kipróbáltam a másik pókunk akksijával is az indítózást. Persze elötte le akartam tesztelni, hogy az az akksi hogy indít a "gazdájában". Ami viszont nem ment olyan egyszerűen mivel motortartórugó csavar hiányában elötte ki kellett a motort támasztani alulról. Majd indít és kicsit nehézkesen(ez valszeg a több mint kéthónapos be nem indításnak tudható be) beindult. Majd leállít, és újrapróbál, ekkor simán elsőre elkapta. Nah akkor akksi kiszerel, és átrak Emesébe. Viszont sajnálattal, de azért kissé megkönnyebülve a nagyobb anyagi kiadás megmenekülésétől, ugyanúgy alig akart megnyikkanni. Iszonyat nehezen tekert. Közben persze a töltés meg az olajnyomásjelzőlámpák is alig izzottak. Tehát ebből valszeg az derül ki, hogy valami az önindító táján lesz elszállva. Azért még megnyugtatásképp átraktam Emese akksiját a másik pókba, és ott egyből ugyanúgy indított vele. Így legalább egyrészt megkönnyebültem hogy nem kell kb 13000 Ft-ot kiadni egy új akksiért, másrészt most kicsit parázok, mert sajna fogalmam sincs hogy mi lehet a rossz az öndítóban. Pláne hogy nem is tudom hogy derítsem ki a hiba okát. És akkor még a javításáról még nem is beszéltem. Pedig péntekig meg kellene oldani valahogy, mert akkorra kellene a kocsi, egyrészt félegyházára megyünk át szalagavatóra, másrészt meg ugye ott lesz este szegeden a kistali, amiről megintcsak jó lenne nem lemaradni. Pláne ha már ilyen közel lesz hozzám.

Ma végre autókáztam egy kicsit Emesével. és hát mondhatni vátozatosra sikeredett a kocsikázás. Ugyanis az jó volt benne, hogy jó volt újra vezetni őt(már vagy egy hete nem indítottam be ), másrészt beütött egy kis gond. Vagyis kettő. Az egyik amitől féltem, mégpedig az hogy mikor kiértünk barátnőm mamájához, megláttam azt a szörnyű "ürességet" ami a két hátsó keréken fogadott. Ugyanis útközben Emese lerázta magáról a két hátsó dísztárcsát...:(:( . Ezúton is gratulálok neki eme nemes tettért..:( Pedig mennyit szórakoztam a feszítőhuzallal hogy rendesen rászoruljon. Nah mindegy mostmár tanultam a leckéből és a felcsavarozhatón kívül más szóba sem jöhet. Leszámítva az alufelnit ugye. Báár az nem dísztárcsa. (max egy két dísztárcsa alufelni. De nem akarok nevet említeni) Báár ha most gonosz akarnék lenni, akkor én is mondhatnám hogy csatlakozok az alufelni(dísztárcsa) keresgélő hölgyhöz. Nah de visszatérve az esetemhez, másik "jó" dolog az volt amikor szomorúan konstatáltam, hogy még huszonakárhány km megtétele után is, ha indítózni akarok, az önindító úgy teker mint akinél pillanatokon belül csontra kimerül az akksi.:( Tehát nagyvalószínűséggel ez is tuti cserés lesz. Mármint az akksi) De hogy ne zárjuk szomorúan a történetet, az legalább "felvidított" hogy hazafelé az út szélét bámulva az esetlegesen még épen maradt elhagyott disztárcsákat találtam egy csavarhúzót Gyorsan visszatolalt, majd felvesz, és go tovább, mint aki jólvégezte dolgát.

Ma megleptem Emesét egy pár krómozott rendszámtáblakerettel meg egy garnitúra dísztárcsával. Fel is dobtam őket, bár elmókoltam egy ideig mire leszedtem a hátsó rendszámfoglalatot, meg mire fel tudtam fogatni az elején az újat, de csak kész lett. A dísztárcsák sem akarták egykönnyen megadni magukat. Pontosabban csak akkor nem, amikor rajta volt az a köralakú feszítőhuzal. Azzal kellett játszadoznom, mire nagynehezen fel tudtam pattintani a kerékhez. De megérte vele szenvedni.
Most tök olyan, mintha nem is az én pókom lenne Hiába, furcsák rajta még ezek a kiegészítők. Egyébként a keretet azt úgymond nem csak poénból cseréltem, mivel elöl már eléggé el volt töredezve, és féltem, hogy elhagyom a rendszámomat. Azt meg ugye nem szerettem volna. És úgy voltam vele hogy ha már cserélem, akkor veszek ezt a "fényes" fajtát rá, mert ez nekem jobban bejön. Nah meg igy majd amit leszedtem hátsót azt átmentem a sárga pókunk elejére, mert ott is igen ramaty állapotban van a keret.

Tegnap szereztem Emesébe a hátsó ülés és a motortérfal közé hangszigetelés céljából kb 2,5 cm vastag szivacsot. Úgyhogy ma szépen kiszabtam a kellő méretre, és felraktam. Még jó hogy ragadós volt az egyik fele, így nem kell attól félni hogy lecsúszkál, ha kiveszem az ülést esetleg. Majd miután végeztem kipróbáltam, beindítottam a kocsit, és füleltem hogy ér-e valamit. És azt vettem észre hogy azért mintha kevesebb zaj jönne át. Mondjuk eleinte elnyomta a rázkódás, amikor még nagyon alacsony fordulaton járt a motor. Igaz leginkább majd menet közben fogom megtudni, mennyire jó. Na persze nem mintha amúgy mekkora "hangzavar" lenne odabent menet közben, -mert voltak már egy jópáran akik megdícsérték, hogy szép csöndes, lehet benne beszélgetni rendesen. - csak gondoltam megpróbálom még halkabbá tenni. Bár azon agyalok, hogy lehet ez így csak félig szigetel, mert ugye a kalaptartónál ugyanúgy áthallatszik jobban. Szóval lehetséges oda sem ártana raknom ebből a szivacsból, csak akkor a bólogatós kutyám már végleg folyamatosan beverné az orrát a szélvédőbe. Legalábbis valószínű.
Mindenesetre ezt majd azután döntöm el, ha megtudom, menet közben mennyit halkult a motorzaj.

Elsőkörben BUÉK mindenkinek!

Másodsorban: Megjártuk Salgótarjánt. Hát mit ne mondjak jó kis túra volt, plusz szerelés, szívás, fagyoskodás ezerrel.
Ugye megbeszéltük Tibee-ékkel hogy 30-án kimegyek és generátorosítjuk Emesét. Itt már kezdődött azzal a dolog hogy eléggé későn értünk oda, mivel már reggel szereléssel indult a napom, még elindulás elött.(motoelhagyás rulez ) Így a 8 helyett fél 10 kor tudtunk elindulni. Délután 2 tájban oda is értünk tarjánba. 3 körül ki is értem Tibee-ékhez Somosra. Onnan vissza Tarjánba a tescoba, Norbival "megbótoltam" a generátort. Aztán vissza Somosra. Persze útközben bronzkefe csere szénkefére. Nah lényeg a lényeg, hogy fél 6 felé neki is fogtunk... Még most is hallom Tibee szavát, hogy "egy óra alatt meglesz a csere." Ehelyett csak a leszedés volt vagy 2-3 órahossza, mivel az egyik csavar (az AC-alatt lévő egyik belső) egyszerűen sehogy se akarta magát megadni. Vagyis megadta volna magát, csak nem lehetett semmilyen szerszámmal hozzáférni. Nah de azért a végén csak sikerült lecsavarni. Kb fél 10 felé járhatott már az idő mire lent volt a dinamó. Persze közben Tibeenek szóltak hogy be kell mennie dolgozni, szal gyorsan generátor feldob, - ez már gyorsabban ment - aztán gyorsan bekötöttük, majd innentől Lalival folytattuk Emese összerakását. A hátfal az még könnyen felment de a motortartórugóval sokat szívtunk megintcsak, mivel nem volt kroki emelőm. Vagyis volt csak épp nem volt hajlandó emelni. Így ki volt bakolva a motor, és a gyári emelővel emelgettük, süllyesztettük az autót, így a motort is. Lényeg, hogy sikerült nagy nehezen bejátszani a helyére. Persze jól át is fagytunk a végére. Itt köszönném meg Tibee anyujának a fincsi forró teát! Raktunk még Emesébe halogén izzókat is, amitől mostmár nagyon tuti lett a világításom. Főleg a zöld színű helyzetjelzők tetszenek leginkább! A lámpákért köszi Tibee-nek.
Másnap 31-én tartottunk még egy minitalit. Gyülekező a tuskó parkolójában volt. Majd innen átgurultunk egy kihalt pályaudvarra egy kis "vezetéstechnikai tréningre" Mondhatom jól tolta a hátulját Emese. főleg Norbi irányítása alatt.
Köszi a srácoknak a jóhangulatú taliért!
Annak legfőképp örültem, hogy semmi gond sem volt Emesével egész úton. Viszont szegény most írtózatosan néz ki kívülről:( Rendesen összecsapkodták az autók. Szóval holnap megy mosatásra. De azért rakok föl egy képet róla, hogy mégis hogy néz ki.
Nah röviden (és milyen lenne hosszan ) ennyi történt velünk.