Felébredés a téli álomból.
A kisautóról már nagyon rég írtam bejegyzést, így ezt most pótolnám. Valamikor még tavaly augusztus táján írtam vele kapcsolatban bolgot. Miután már nem az egyedüli autó a családban, így ritkultak azok a helyzetek, amikor őt vettem elő. Szeptember hónapban, mivel Anitának be kellett feküdnie már 2-án a kórházba az egyre közeledő szülés időpontja végett, így a kisautóval jártunk át hozzá látogatóba majdnem minden nap, mivel egyrészt a Vito ilyenkor épp munkásautó volt, másrészt meg kevesbből megjártuk vele az utat. Már itt, az átjárások alkalmával észrevettem, hogy egyre nehezebben veszi a harmadik fokozatot. Sokszor, csak dupla kuplungolásra, illetve a végén már csak úgy, hogy 2-es, 4-es, és úgy vissza 3-as. Éppen ezért tudtam, hogy itt hamarosan váltószerelés lesz. Erre még rátetézett az, hogy valami iszonyat büdös olajszag (erős váltóolajszag) jutott be folyamatosan az utastérbe, annyira, hogy alig lehetett megmaradni. Minden esetre, még 16-án hajnalban, mikor telefonált Anita, hogy idő van, még lefutottam vele a Kiskunmajsa - Kiskunhalas távot, valószínű rekordot döntve, mert nem egész 15 perc alatt már a kórház szülészetén voltam. 
A szülésznő meg is kérdezte, hogy "Maga mivel jött? Repülővel?" Mondom, nem kispolskival. Erre elkerekedett a szeme. Szerencsére a család legkisebb tagja egészségesen megérkezett, úgyhogy pár óra ottlét után eljöttem haza. Hazafelé, már lassan, óvatosan mentem. Kisautónak aztán hosszú időre ez is lett az utolsó útja, mivel a váltóhiba mellett néha csinált olyat, hogy nehezen akart indítani, aztán következő nap már reggel már se kép se hang. Felraktam töltőre az akksit, egy egész nap töltés után másnap reggelre megint csontra le volt merülve. Úgyhogy megdöglött az akksi is. Így lett az, hogy az autó innentől kezdve a garázsban állva vészelte át a telet is. Egésze szenteste napjáig hozzá sem nyúltunk, akkor is csak annyira, hogy kiszedtük belőle a motort váltóval együtt. Majd megint pár hét szünet következett, kapott egy adag alvázvédőt végig az aljára, illetve a lengőkarokra. Vettünk akciósan Tescoba 55 Ah-s akkumulátort bele, majd január végén nekiálltunk összerakni. Két okból is döntöttem úgy, hogy elég volt a téli álomból: egyik, hogy már nagyon polskizhatnékom volt, másik, meg, mennem kellett fel Pestre vele, és mivel a Vitot nem akartam ez miatt kivenni a munkásjárat státuszából, ezért szépen összeraktuk. Eredetileg úgy volt, hogy a 126-os napra elkészülök vele, és az lesz az első útja az állás után. Ez így is lett, csak szombat délután összerakás közben szépen eltört a benzincső a tanknál. Ráadásul mindkettő. Így a 126-os napról le kellett mondjak. Ezt pár nap múlva pótoltuk, így végre összeállt jóra. Furcsa volt közel négy hónap kihagyás után újra vezetni. Bár első körben megszivattam magam, mert lazára húztam a gázbowden rögzítőjét, és padlógázon 70 volt a végsebessége az autónak, mikor hazaértem, ezt korrigáltam.
A pesti út reggelén azért mókázott még a kisautó, mivel előző nap sikerült nagyon feszesre húzni a gázbowden rögzítését, így az lett, hogy alapjáratom kb 1500-on volt, így ezen állítottam, mondom most már oké lesz. Aztán kicsit később, mikor menni akartam volna vele bevásárolni, nem indult. Na, gondoltam, szuper lesz, ha le kell fújni a pesti utat is. Aztán indítózás közben a fellazított elosztóházat addig-addig tekergettem, míg egyszer elkapta. Megpróbáltam fülre belőni a gyújtást, ahol a legegyenletesebben járt. Műszerrel már nem volt időm rámérni, mert már majdnem késésben voltunk. Ez végül is, csak az úton derült ki, hogy nem lett jó a beállítás, mert egy-egy fokozatból intenzívebb kigyorsításkor becsörgött a motor. Szerencsére ettől függetlenül sikerült vele felérni Pestre, majd három nappal később hazafelé már furcsa mód megszűnt a csörgés. Gondolom szépen elállítódott felfelé menet a gyújtás, csak most ennek jó hatása volt. Amit viszont észrevettem, hogy a furulyagumiknál szépen folyik az olaj. Persze, hogy ennek az után kellett kijönnie, hogy visszakerült a motor a helyére. Míg kint állt heteket kiszerelve, addig semmi nyoma nem volt neki.
Úgyhogy majd lesz megint egy kör a motorral szerelés terén, de hát a kispolski már csak ilyen.
A szülésznő meg is kérdezte, hogy "Maga mivel jött? Repülővel?" Mondom, nem kispolskival. Erre elkerekedett a szeme. Szerencsére a család legkisebb tagja egészségesen megérkezett, úgyhogy pár óra ottlét után eljöttem haza. Hazafelé, már lassan, óvatosan mentem. Kisautónak aztán hosszú időre ez is lett az utolsó útja, mivel a váltóhiba mellett néha csinált olyat, hogy nehezen akart indítani, aztán következő nap már reggel már se kép se hang. Felraktam töltőre az akksit, egy egész nap töltés után másnap reggelre megint csontra le volt merülve. Úgyhogy megdöglött az akksi is. Így lett az, hogy az autó innentől kezdve a garázsban állva vészelte át a telet is. Egésze szenteste napjáig hozzá sem nyúltunk, akkor is csak annyira, hogy kiszedtük belőle a motort váltóval együtt. Majd megint pár hét szünet következett, kapott egy adag alvázvédőt végig az aljára, illetve a lengőkarokra. Vettünk akciósan Tescoba 55 Ah-s akkumulátort bele, majd január végén nekiálltunk összerakni. Két okból is döntöttem úgy, hogy elég volt a téli álomból: egyik, hogy már nagyon polskizhatnékom volt, másik, meg, mennem kellett fel Pestre vele, és mivel a Vitot nem akartam ez miatt kivenni a munkásjárat státuszából, ezért szépen összeraktuk. Eredetileg úgy volt, hogy a 126-os napra elkészülök vele, és az lesz az első útja az állás után. Ez így is lett, csak szombat délután összerakás közben szépen eltört a benzincső a tanknál. Ráadásul mindkettő. Így a 126-os napról le kellett mondjak. Ezt pár nap múlva pótoltuk, így végre összeállt jóra. Furcsa volt közel négy hónap kihagyás után újra vezetni. Bár első körben megszivattam magam, mert lazára húztam a gázbowden rögzítőjét, és padlógázon 70 volt a végsebessége az autónak, mikor hazaértem, ezt korrigáltam.A pesti út reggelén azért mókázott még a kisautó, mivel előző nap sikerült nagyon feszesre húzni a gázbowden rögzítését, így az lett, hogy alapjáratom kb 1500-on volt, így ezen állítottam, mondom most már oké lesz. Aztán kicsit később, mikor menni akartam volna vele bevásárolni, nem indult. Na, gondoltam, szuper lesz, ha le kell fújni a pesti utat is. Aztán indítózás közben a fellazított elosztóházat addig-addig tekergettem, míg egyszer elkapta. Megpróbáltam fülre belőni a gyújtást, ahol a legegyenletesebben járt. Műszerrel már nem volt időm rámérni, mert már majdnem késésben voltunk. Ez végül is, csak az úton derült ki, hogy nem lett jó a beállítás, mert egy-egy fokozatból intenzívebb kigyorsításkor becsörgött a motor. Szerencsére ettől függetlenül sikerült vele felérni Pestre, majd három nappal később hazafelé már furcsa mód megszűnt a csörgés. Gondolom szépen elállítódott felfelé menet a gyújtás, csak most ennek jó hatása volt. Amit viszont észrevettem, hogy a furulyagumiknál szépen folyik az olaj. Persze, hogy ennek az után kellett kijönnie, hogy visszakerült a motor a helyére. Míg kint állt heteket kiszerelve, addig semmi nyoma nem volt neki.
Úgyhogy majd lesz megint egy kör a motorral szerelés terén, de hát a kispolski már csak ilyen.
Kommentek
Tibee
Troll.gylac
Sztancsik Viktor
Troll? Hol?Tibee
Én nem is ide írtam, hanem a Norberto blogjába.Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!