Tevékenységtérkép
2010.08.08. Vasárnap
Elkövetés helyszíne: Bács-Kiskun Megye. Település: Kisszállás city vagy falu /megfelelő aláhúzandó/. Résztvevő autók száma: 2 Résztvevő ( magukat polskiőrültnek valló)személyek száma: 2 Hengerek száma: 2 /vagyis 2x2 néha öt.. izé, tehát 4/ Elkövetés időtartama: reggeltől estig.
Eset leírása (idézet az egyik elkövető vallomásából):
"Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy kellett volna már összehozni régóta egy szerelős talit. Így, hát nem volt mit tenni, a tegnapi napra időzítettük. Előtte gondosan mindent elterveztünk, megterveztük az utat, és azt is, hogy mit és hogyan kellene elkövetni. Tecciktudni van az a kisfityós egyén, az a Henrik álnéven tevékenykedő személy. -akinek személyiségi jogokra hivatkozva nem írhatjuk le a teljes nevét, csak annyit, hogy A.V.H.- Nos, kérem szépen, ez a fent nevezett egyén kitalálta, hogy kellene valamit kezdeni az ő gépjárműjével, ami nem más, mint egy Polski Fiat 126p személygépjármű, mivel a helyi alvilág, és a helyi cicababák előtt rendkivüli módon ciki, hogy nem akar menni az az autó, úgy ahogyan annak mennie kellene. Éppen ezért rávett engemet, hogy ha törik, ha szakad csináljak vele valamit, mert ezt már nem bírja épp ésszel, hogy rajta röhög a fél falu, amiért olyan csiga lassú a fent nevezett gépjárműje, hogy még egy Aixam is legyorsulja, akár tolatva is. Tehát, reggel 9-kor már várt a Kisszállásra bevezető úton, aztán mikor odaértünk hozzájuk, kis bodzapálinkázás után nemsokára neki is láttam a feladatnak. Először szemet szúrt, ráadott gyújtásnál, hogy kb 20 foknál kattan a trafó. Szóval nagyon csúnyán el volt menve az előgyújtás. No, akkor ezen változtatni kellett. Aztán ott volt az a tény, hogy alapjárat, csak szivatóval volt hajlandó lenni, tehát befigyelt egy karburátor leszedés is. Aztán, ha már leszedtem a szelepfedelet, a karbilefogató anya fellazításához, ránéztem a szelephézagokra is. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag 0 volt mindenütt. Kezdtem a karburátorral, szétszedtem, aztán konstatáltam, hogy bizony több sebből vérzik eme alkatrész. Kezdve az alapjárati fúvókától amin nem volt tömítőgumigyűrű egészen a pillangószelep tengelyéig, ami úgy kotyogott, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt nálam egy ugyanolyan 28IMB típusú tartalék karburátor, aminek megkapta az alsó felét pillangótengelyestül. kufújkáltam a fúvókákat és a járatokat, aztán ez készen is volt. Addig, gyártódott hozzá egy karbitalp tömítés kartonpapírból, mivel a tömítésszettemből pont az hiányzott már. A porlasztó visszarakása után jött a szelephézag beállítása, amivel elég hamar végeztem is, és végre elsőre jól csináltam, hála Laceeee múltkori útmutatásainak.
Aztán kapott még egy vadi új szelepfedél tömítést és ment ez is vissza a helyére. Közben volt egy finom ebéd húslevessel marhapörivel, és sültcsirkével. Gyújtásállítás után jött a próbaút. Sajnos azonkívül, hogy végre lett alapjárat az autón, semmi sem változott. Ugyanúgy alig akart gyorsulni. Ekkor már 3 óra fele járt az idő, de A.V.H. kitalálta, hogy akkor szedjük szét a motort. Mondom, szedjük. Relatíve gyorsan kijött a helyéről a moci, majd egy raklapon az udvaron nekiálltuk lebontani. Igazából azonkívül, hogy a hengerfejtömítés, meg a furulyagumik nem voltak már százasak, nem találtunk különösebb indokot a lusta motorra. Mindenesetre levettük a hengereket is, meg úgy majdnem egészében szét lett bontva a moci, csak a főtengely, vezérlés meg a dugók hajtókarostul maradtak benne. No, mindenesetre elkezdtük vissza összerakni. És mivel már esteledett és, le is fáradtunk már először fordítva az oldalsó kiálló részével befele raktuk fel az egyik hengert. Miután rájöttünk, hogy ez így nem jó, vissza le, és már jó helyzetben következett a gyűrűk visszaügyeskedése dugóstól a hengerbe. Az elsővel meg is voltunk, aztán a második is elég könnyen összejött, de miután felraktuk, észrevettük, hogy a henger alján lévő réz karika nincs felrakva. Fákk és egyéb növények párszori elmondása után levettük újra, fel a lehagyott alkatrészt, majd újra össze. És itt jött az, ahol azt mondtuk, hogy ennyi mára. Ugyanis az olajlehúzó gyűrűt sikerült eltörni. Meg nekem is mennem kellett volna már hazának, mert sötétedett is már, aztán lámpafénynél a helyi szúnyogok társaságában nem lett volna jó szerelni. Úgyhogy itt én el is köszöntem a kiccsaládtól, és elhagytam a helyszínt. Viszont "könnyebb" lettem egy szelepfedél tömítéssel, egy fél karbival, egy garnitúra (na jó csak 9) furulyagumival, és egy garnitúra gyűrűvel, ja és egy hengerfej tömítéssel. úgyhogy az autóm úgy ment hazafele, minta villám. Na nem olyan cikcakkosan, hanem olyan gyorsan. És még mondja valaki, hogy nem számít minden gramm. 
Összességében egy jó kis szerelős nap volt.
Ez minden amit el tudok mondani az esetről."
"Kérem kapcsojja ki!"
Eset leírása (idézet az egyik elkövető vallomásából):
"Kérem tisztelettel, az úgy történt, hogy kellett volna már összehozni régóta egy szerelős talit. Így, hát nem volt mit tenni, a tegnapi napra időzítettük. Előtte gondosan mindent elterveztünk, megterveztük az utat, és azt is, hogy mit és hogyan kellene elkövetni. Tecciktudni van az a kisfityós egyén, az a Henrik álnéven tevékenykedő személy. -akinek személyiségi jogokra hivatkozva nem írhatjuk le a teljes nevét, csak annyit, hogy A.V.H.- Nos, kérem szépen, ez a fent nevezett egyén kitalálta, hogy kellene valamit kezdeni az ő gépjárműjével, ami nem más, mint egy Polski Fiat 126p személygépjármű, mivel a helyi alvilág, és a helyi cicababák előtt rendkivüli módon ciki, hogy nem akar menni az az autó, úgy ahogyan annak mennie kellene. Éppen ezért rávett engemet, hogy ha törik, ha szakad csináljak vele valamit, mert ezt már nem bírja épp ésszel, hogy rajta röhög a fél falu, amiért olyan csiga lassú a fent nevezett gépjárműje, hogy még egy Aixam is legyorsulja, akár tolatva is. Tehát, reggel 9-kor már várt a Kisszállásra bevezető úton, aztán mikor odaértünk hozzájuk, kis bodzapálinkázás után nemsokára neki is láttam a feladatnak. Először szemet szúrt, ráadott gyújtásnál, hogy kb 20 foknál kattan a trafó. Szóval nagyon csúnyán el volt menve az előgyújtás. No, akkor ezen változtatni kellett. Aztán ott volt az a tény, hogy alapjárat, csak szivatóval volt hajlandó lenni, tehát befigyelt egy karburátor leszedés is. Aztán, ha már leszedtem a szelepfedelet, a karbilefogató anya fellazításához, ránéztem a szelephézagokra is. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag 0 volt mindenütt. Kezdtem a karburátorral, szétszedtem, aztán konstatáltam, hogy bizony több sebből vérzik eme alkatrész. Kezdve az alapjárati fúvókától amin nem volt tömítőgumigyűrű egészen a pillangószelep tengelyéig, ami úgy kotyogott, hogy öröm volt nézni. Szerencsére volt nálam egy ugyanolyan 28IMB típusú tartalék karburátor, aminek megkapta az alsó felét pillangótengelyestül. kufújkáltam a fúvókákat és a járatokat, aztán ez készen is volt. Addig, gyártódott hozzá egy karbitalp tömítés kartonpapírból, mivel a tömítésszettemből pont az hiányzott már. A porlasztó visszarakása után jött a szelephézag beállítása, amivel elég hamar végeztem is, és végre elsőre jól csináltam, hála Laceeee múltkori útmutatásainak.
Aztán kapott még egy vadi új szelepfedél tömítést és ment ez is vissza a helyére. Közben volt egy finom ebéd húslevessel marhapörivel, és sültcsirkével. Gyújtásállítás után jött a próbaút. Sajnos azonkívül, hogy végre lett alapjárat az autón, semmi sem változott. Ugyanúgy alig akart gyorsulni. Ekkor már 3 óra fele járt az idő, de A.V.H. kitalálta, hogy akkor szedjük szét a motort. Mondom, szedjük. Relatíve gyorsan kijött a helyéről a moci, majd egy raklapon az udvaron nekiálltuk lebontani. Igazából azonkívül, hogy a hengerfejtömítés, meg a furulyagumik nem voltak már százasak, nem találtunk különösebb indokot a lusta motorra. Mindenesetre levettük a hengereket is, meg úgy majdnem egészében szét lett bontva a moci, csak a főtengely, vezérlés meg a dugók hajtókarostul maradtak benne. No, mindenesetre elkezdtük vissza összerakni. És mivel már esteledett és, le is fáradtunk már először fordítva az oldalsó kiálló részével befele raktuk fel az egyik hengert. Miután rájöttünk, hogy ez így nem jó, vissza le, és már jó helyzetben következett a gyűrűk visszaügyeskedése dugóstól a hengerbe. Az elsővel meg is voltunk, aztán a második is elég könnyen összejött, de miután felraktuk, észrevettük, hogy a henger alján lévő réz karika nincs felrakva. Fákk és egyéb növények párszori elmondása után levettük újra, fel a lehagyott alkatrészt, majd újra össze. És itt jött az, ahol azt mondtuk, hogy ennyi mára. Ugyanis az olajlehúzó gyűrűt sikerült eltörni. Meg nekem is mennem kellett volna már hazának, mert sötétedett is már, aztán lámpafénynél a helyi szúnyogok társaságában nem lett volna jó szerelni. Úgyhogy itt én el is köszöntem a kiccsaládtól, és elhagytam a helyszínt. Viszont "könnyebb" lettem egy szelepfedél tömítéssel, egy fél karbival, egy garnitúra (na jó csak 9) furulyagumival, és egy garnitúra gyűrűvel, ja és egy hengerfej tömítéssel. úgyhogy az autóm úgy ment hazafele, minta villám. Na nem olyan cikcakkosan, hanem olyan gyorsan. És még mondja valaki, hogy nem számít minden gramm. Összességében egy jó kis szerelős nap volt. Ez minden amit el tudok mondani az esetről."
"Kérem kapcsojja ki!"