Jó ideje már, hogy nem írtam a kisautóról. Ennek legfőképp az az oka, hogy mióta van másik autó is a családban, már sokkal-sokkal kevesebbet megy, javarészt a városban, vagy a környékén csak. A közelgő nyári találkozó kapcsán viszont végre újra hosszabb útra is ment. Mivel tudtam, hogy már a tavalyi talin is elég vacak volt a motor menettulajdonsága, ezért biztosan befigyelt egy nagyobbacska szervíz indulás előtt. Még tavaly cseréltem rajta hengerfejet, mivel az eredetileg rajta lévőn már csomó furatban meg van szakadva a menet. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak úgy "plug and play" módon cseréltem ki egy másikra, azaz nem néztem meg, hogy milyen állapotban is van. Ennek az lett az eredménye, hogy az autó egyszerűen 80-nál többet nem ment. Ezt tudva, illetve a tavalyi talin folyamatosan olajfolyással való küzdés miatt - ami nem szűnt meg utána sem - döntöttem úgy, hogy akkor ismét hengerfejcsere következik. Míg én nekiálltam bontani a motort, addig apósom, a csere hengerfejet elkezdte felújítani. Kiszedte a szelepeket, szépen becsiszolta, illetve síkolva is lett a hengerfejből, mivel nem volt épp túl egyenletes a felülete. Ha, már szét lett kapva a motor, akkor kipucoltam a centrifugál olajszűrőt is. Volt benne vastagon olajsár. És persze, ha már ott jártunk, és már kezdett hangja lenni, cseréltük a vezérműláncot is. Közben elkészült a hengerfej is, vettem új furulyagumi szettet, mert ott is eresztett szépen a rendszer, aztán elkezdtem összerakni. Persze azért szívás nélkül nem úsztam meg. Ugyanis, ebben a hengerfejben a kipuffogó könyök már tőcsavarral volt rögzítve, mivel az eredeti menete már rég kikopott, így fel lett fúrva nagyobb méretre. Persze a belső oldal csonkjának rögzítésekor szépen ledaráltam a menetet az anyával a tőcsavarról. Mehettem venni bele 10-es csavart.
Azért csak összeállt a technika. Igyekeztem gondosan odafigyelni, hogy olajfolyásmentesen legyen összerakva minden. Nem szerettem volna megint húzni magam után a füstöt, mint tavaly. Ezt úgy néz ki sikerült is elérni, és amellett, hogy száraz maradt a motor, még lett eredménye a hengerfej síkolásának, mert a sok csiszolás hatására leszedett 1-2 mm miatt érezhetően visszaköltözött az erő a kisautóba.
A talira 4-en mentünk: én, Anita, és a két gyerkőc. Először féltem, hogy ránk és a két gyerekre való cuccokkal, babakocsival, mindennel hogyan fogunk elférni egy kispolskiban, de szerencsére megoldottuk. A találkozó tetszett nagyon, jó volt újra összefutni a régi polskis cimbikkel. Számomra a legjobban tetsző pontjai a talinak a péntek esti karaoke party, és a szombati felvonulás volt. A kisautó is jól bírta az utat, azon kívül, hogy picit húzni kellett a szelepfedél csavarokon, mert szivárgott az olaj alattuk, mást nem kellett hozzányúlni egész hétvégén. Nagy dícséret jár neki, mert amennyire tartottam tőle, hogy általában nem telik el nyári tali szerelés vagy lerobbanás nélkül, annyira jól viselkedett. Gond nélkül megjártuk vele a Velencei-tavat.
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!