Nagy nap ez a mai. Egyrészt mert nemzeti ünnep, de számomra nem ezért érdekes. Mesike ugyanis éppen 4 éve van nálunk. Ennek örömére kapott egy kis ajándékot tőlem. Meg én is tőle.

A dolog ott indult, hogy lebeszéltem cimbivel, aki egyébként tavaly a lakatolás fényezést is csinálta, hogy segítene-e nekem a vásárolt dolgot beépíteni. Ez nem más, mint egy napfénytető. Nos, ma én is, ő is ráért. Így Mesikét tegnap összeraktam az IGC-szerelés miatti félig szétszedett állapotból, aztán ma nekiindultam. Először át a szomszéd faluba tankolni, de most már tisztán etanolt. Innen hazafelé nagyobb gázadásra elkezdett becsörögni, plusz kicsit olajszag volt menet közben. Mindegy is, hazamentem és ránéztem a hibákra. Az előgyújtás, szépen el volt vagy 40-50 fokig mászva. Már majdnem a motortartó rugóval egy vonalban volt a jelölés mikor kattant a trafó, ami ugye nálam jelzi, hogy épp ott áll. Csoda, hogy még ment így a motor egyáltalán. Mindegy, beállítottam 20 fokra, aztán kicsit húztam a szelepfedelen, és így már jó lett. Tehát irány Sándorfalva. Kisautó egyből megérezte, a szervízt, mert szépen húzott gázadásra, és nem is csörgött be már. Egyedül annyi az érdekesség, hogy most már nekem is van egy kis nyomatéklyuk gázadáskor. Tavaly még nem volt tiszta etanollal ilyen. Legalábbis emlékeim szerint.
No, lényeg, hogy szépen odaértem haverhoz, aztán nekiláttunk a műveletnek. Kicsi méricske, kicsi körberajzolás, aztán megint méricske, majd mikor minden frankón állt, nekiállt kivágni. Itt bevallom kicsit olyan szar érzés fogott el, mint ha bontanák szegényt, rossz volt látni, ahogy vágja a kijelölés mentén a tetőt. De, aztán ez az érzés ahogy jött, úgy ment is, mikor kezdett alakot ölteni, a lyuk. Végül is kisebb igazítgatások után beraktuk a keretet próbára. Aztán, körbenézés után, hogy mindenütt jól áll-e, kivettük, és alaposan körbekentük FBS-el. Majd tesa ragszalaggal körberagasztottuk azt a területet, ahova számoltuk, hogy ki fog nyomódni a paszta feleslege, és jött a keret visszarakása. Ezután az alsó rögzítőkeretet is felcsavaroztuk belül körben, ami hatására, szépen ki is nyomta körben a fölös pasztát. Következett az üveg belerakása, belecsavarozása, és a főpróba. Mennyire vízálló? Nos, első próbára két helyen utat talált magának a víz. Kicsit állítottunk rajta, na most meg az ellentétes oldalán a jobb első sarkon folyt befelé. Még egy kis állítgatás következett, aztán egyszer csak sikerült úgy eltalálni, hogy sehol nem jutott be a víz. Igaz a zárszerkezet úgy nézem nem az igazi. Elzárva valahogy nem húzza koppig le az üveget. Ráadásul ami megint csak furcsa, hogy zárt üzemmódnál nem kattan a zárszerkezet záró része, ami egyébként nyitáskor több fokozatnál is megvan, ahogy beakad épp. De, kicsit megfeszítve behúzza teljesen az üveget. Végül is egyenlőre így marad, aztán majd tesztelek. Hazafelé kinyitott üveggel jöttem végig, nem kicsit megbámulták az autót.
IGC projektről röviden annyit, hogy addig szünetel amíg Andor nem fog legközelebb jönni erre felénk, és össze nem tudunk hozni egy találkozót, hogy megcsinálja.