Pár gondolat a Peugeot-ról is. Miután az autó napi használatú, munkába járós, és családi autó is egyben, így szaporodnak benne a km-ek rendesen. A megvételkori állást nézve már 30.000 km-t beletekertem októbertől idáig. Természetesen mivel ennyit van használva, mindig megajándékoz valami kis aprósággal, ami miatt lehet javítani. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem olyan szintűekre, hogy hol ez zörög benne, hol az kopog, vagy nem világít. Mondhatni apróságok, de szinte folyamatosan. Ami aranyos tud lenni, az az idág 3 darab elfogyasztott turbónyomás-szabályzó szelep volt. Azt, valahogy eszi az autó. Még télen volt egy fékjavítás rajta, mivel a bal hátsó keréknél egyszerűen eldurrant a fékcső, és mire hazaértem munkából, már alig fogott a fék. Persze, mivel a légtelenítése nem csak annyi, hogy fogom és körbelégtelenítem a 4 keréknél, hanem az ABS-ből, és fékerő elosztóból is ki kellett szedni a levegőt, így ezt a műveletet csak kompresszoros szívatással, meg diag programban való ABS-szivattyú megjáratásával együtt tudtuk lelégteleníteni. Persze, mire végeztünk, elszállt a menet a féknyergen a légtelenítő szemnél, úgyhogy szabadott volt másik féknyerget beszerezni.
Ezt követően a következő nagyobb feladat a vezérlés és olajcsere volt. Az olajcsere sima ügy volt, a vezérlés cserétől féltünk, mivel még sem én sem após nem csinálta. Legalábbis Peugeot-on nem. Persze, elvihettük volna szerelőhöz, de attól mi még nem fogjuk megtanulni, úgyhogy beszereztem egy többszáz oldalas részletes, rajzokkal, ábrákkal, szájbarágós magyarázatokkal teli javítási kézikönyvet, megvettem az új vezérműszíjat, vízpumpát, és egyik hétvégén nekiálltunk. Azt mondják a francia autókat utálatos szerelni, nos ezt szerencsére pofon egyszerű volt. Nem volt benne szívatós rész. Persze a szíj levétele előtt összejelöltünk mindent mindennel, hogy véletlenül se tudjuk rosszul felrakni az újat. Mondhatni hamar meg is volt a csere. Rá is fért már, mert egyrészt a feszítőgörgőnek csúnya morgó hangja volt, másrészt a szíjon az egyik fog tövében volt már egy repedés. A vízpumpa szerintem bírta volna még, de így volt a legtisztább, hogy azt is kapott másikat.
Ellenben ezeket, és az apró zavaró dolgokat leszámítva semmi komoly gond nincs a kocsival. Minden gond nélkül falja a km-eket.

Jó ideje már, hogy nem írtam a kisautóról. Ennek legfőképp az az oka, hogy mióta van másik autó is a családban, már sokkal-sokkal kevesebbet megy, javarészt a városban, vagy a környékén csak. A közelgő nyári találkozó kapcsán viszont végre újra hosszabb útra is ment. Mivel tudtam, hogy már a tavalyi talin is elég vacak volt a motor menettulajdonsága, ezért biztosan befigyelt egy nagyobbacska szervíz indulás előtt. Még tavaly cseréltem rajta hengerfejet, mivel az eredetileg rajta lévőn már csomó furatban meg van szakadva a menet. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak úgy "plug and play" módon cseréltem ki egy másikra, azaz nem néztem meg, hogy milyen állapotban is van. Ennek az lett az eredménye, hogy az autó egyszerűen 80-nál többet nem ment. Ezt tudva, illetve a tavalyi talin folyamatosan olajfolyással való küzdés miatt - ami nem szűnt meg utána sem - döntöttem úgy, hogy akkor ismét hengerfejcsere következik. Míg én nekiálltam bontani a motort, addig apósom, a csere hengerfejet elkezdte felújítani. Kiszedte a szelepeket, szépen becsiszolta, illetve síkolva is lett a hengerfejből, mivel nem volt épp túl egyenletes a felülete. Ha, már szét lett kapva a motor, akkor kipucoltam a centrifugál olajszűrőt is. Volt benne vastagon olajsár. És persze, ha már ott jártunk, és már kezdett hangja lenni, cseréltük a vezérműláncot is. Közben elkészült a hengerfej is, vettem új furulyagumi szettet, mert ott is eresztett szépen a rendszer, aztán elkezdtem összerakni. Persze azért szívás nélkül nem úsztam meg. Ugyanis, ebben a hengerfejben a kipuffogó könyök már tőcsavarral volt rögzítve, mivel az eredeti menete már rég kikopott, így fel lett fúrva nagyobb méretre. Persze a belső oldal csonkjának rögzítésekor szépen ledaráltam a menetet az anyával a tőcsavarról. Mehettem venni bele 10-es csavart.
Azért csak összeállt a technika. Igyekeztem gondosan odafigyelni, hogy olajfolyásmentesen legyen összerakva minden. Nem szerettem volna megint húzni magam után a füstöt, mint tavaly. Ezt úgy néz ki sikerült is elérni, és amellett, hogy száraz maradt a motor, még lett eredménye a hengerfej síkolásának, mert a sok csiszolás hatására leszedett 1-2 mm miatt érezhetően visszaköltözött az erő a kisautóba.

A talira 4-en mentünk: én, Anita, és a két gyerkőc. Először féltem, hogy ránk és a két gyerekre való cuccokkal, babakocsival, mindennel hogyan fogunk elférni egy kispolskiban, de szerencsére megoldottuk. A találkozó tetszett nagyon, jó volt újra összefutni a régi polskis cimbikkel. Számomra a legjobban tetsző pontjai a talinak a péntek esti karaoke party, és a szombati felvonulás volt. A kisautó is jól bírta az utat, azon kívül, hogy picit húzni kellett a szelepfedél csavarokon, mert szivárgott az olaj alattuk, mást nem kellett hozzányúlni egész hétvégén. Nagy dícséret jár neki, mert amennyire tartottam tőle, hogy általában nem telik el nyári tali szerelés vagy lerobbanás nélkül, annyira jól viselkedett. Gond nélkül megjártuk vele a Velencei-tavat.