Tegnapi nap olyan autót láttam, hogy erről muszáj blogolni!

Történt ugyanis, hogy tegnap ellátogattunk Salgótarjánba. Ha már ott voltunk, nem hagyhattam ki, hogy megnézzem Misit. Egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni..... Iszonyat jól néz ki. A képek tényleg nem adják vissza azt a látványt.
Mondjuk más apropója is volt, hogy Tibee-t meglátogattam. Ugyanis Mesin nem volt épp a helyzet magaslatán a fék. Konkrétan a két elsőkre gondolok. De Tibók kezelésbe vette, miután nem sikerült beröffenteni az udvarban ácsorgó 850-est. Ja azt mellékesen megsúgom Tibók bá', hogy a fék sajnos hazafelé egyre romlott... És mostanra szépen visszaállt jóformán arra az állapotra miszerint 2-3-at pumpálok mire egyszer normálisan fog. Na jó, azért valamivel jobb, mint tegnap délelött volt, de érezhetően romlott hazafelé.
Mindent összevetve jó volt a minitali így hármasban azaz Tibók Én és persze Gabeee, aki vééégre legalább Fiattal képviseltette magát. Még ha az egy kicsit modernebb is volt, mint Mesi. Ja igen, és találkozhattam egy Lajoska nevezetű kispolszkissal is.
Ja és Tibóknak köszi a B oszlopba való pantentekért!

59000 km - Furulyagumi, és hengerfejtömítés csere

Az alábbi történések leírása nem a mai naphoz kapcsolódik kizárólag, hanem úgy általánosságban ehhez a hosszú hétvégéhez, de különösen a péntekhez.
No, tehát a történet ott kezdődik, hogy csütörtök kora reggel nekivágtunk a hosszú útnak, ami Dabas érintésével Salgótarjánig várt ránk. Igazából ez a nap az autó szempontjából eseménytelenül telt, szépen, gond nélkül teljesítettük vele a kb. 240km-es távot. Illetve annyit azért mégis megemlítenék, hogy Dabason utána kellett húzni az olajteknő csavarjainak, mert le voltak lazulva(volt amelyik 5 teljes fordulat után szorult vissza fel a helyére), és ugye ennek következtében kissé szórtuk az olajat, amit ugye a megállás utáni kisebb olajtócsa jelzett.
Az igazi feladat viszont másnapra, azaz péntekre volt beütemezve. Délután 1 órára kimentem Tibee-ért Somosra, majd mire visszaértünk anyumékhoz, Gabi703 is megérkezett, és neki is álltunk a Mesi-motor szétszedésének. Hál istennek minden csavart és anyát sikerült beletörés, és menetszakítás nélkül leszedni, így viszonylag hamar eljutottunk a hengerfejig. Közben még el kellett ugranunk vissza Somoskőre egy Tibókék által kedvelt autósboltba kipufftömítésért, mivel mikor lehúztuk a csonkról a csövet, a - valószínűleg még gyári - tömítés a darabjaira hullott. Miután egy óra múlva visszaértünk a tett színhelyére, kezdtünk, illetve kezdett Tibee nekiesni a tömítés, illetve a furulyagumik cseréjének. Hát mit ne mondjak... mindkettő eléggé durva állapotban volt már sajnos... A hengerfejtömítés is már olyan szinten rossz állapotban volt, hogy volt egy pont, ahol már át volt égve, és ott ki is fújt egy kicsit. A furulyagumikról meg már ne is beszéljünk.. azoknak ugyanis, már csak a neve volt az hogy gumi, mivel, olyan kemények voltak, mint a műanyag, illetve gyakorlatilag darabokra is törtek egyből. Annak viszont külön örültem, hogy a hengerfej szép állapotban van. Hál istennek nyoma sincs gátrepedésnek, illetve egyébként is jó egészségnek örvend. A termosztátházam viszont kuka érett, mivel frankón kb. kisujjnyi vastagon el van repedve, úgyhogy majd hamarosan túrok a bontóban egy másikat. Eztuán következett az összerakás, ami szintén relatíve gyorsan ment. Igaz mire végeztünk mindennel, már ránksötétedett.
Hál' Istennek a kisautó egyből be is indult az összerakást követően, illetve szépen is ment. Hazafelé is minden gond nélkül végigjött, és most már csak egy pár csepp olaj jelent meg az aszfalton leállítás után. Lehet, hogy a furulyagumiktól "ömlött" ennyire az olaj?:( Igaz a repedt termosztátház egész végig úgy csörgött, hogy "öröm" volt hallgatni, illetve kicsit hangosak a szelepek, de a rögzítőcsavarok utánahúzásáig még visszamaradt kb 200km-ig majd kibírom valahogy.
Ja és majd elfelejtettem: Mesi kapott Tibee-től egy pár első fehér indexbúrát.. Szerintem sokkal jobban néz ki így vele, mint a rég sárgákkal.
Legvégül, szeretnék még egyszer köszönetet mondani Tibee-nek a szerelésért, az indexbúrákért, Gabi703-nak, hogy megtisztelt a jelenlétével minket, igaz orrmotoros, elsőkerékhajtású, és ráadásul dízel autóval, amit még azzal is tetézett, hogy ráadásul francia volt a járgány...     De sebaj, majd legközelebb hátha már ő is pókkal fog tudni jönni.

Végre újra itthon. Avagy mondhatnám úgy is, hogy megjártuk Salgótarjánt (újra).
A hosszú hétvége eseményei röviden:
Szombaton délután 2 óra felé elhagytuk Majsa city-t, és nekivágtunk a naaagy, naaagy(nem, nem ragadt be az "a" billentyűm. -a szerk.) ismeretlennek. No igaz, nem volt azért annyira ismeretlen, mármint ami az utat illeti, az ismeretlen szóval itt arra szerettem volna utalni, hogy ismeretlen volt még a jővő azon része, miszerint Mesi mennyire fogja szeretni az elöttünk álló 235km egyhuzamban való teljesítését. Meg kell mondjam, szépen végigjött, mindössze egyszer, Hatvan határában, egy felüljáróra felfelé menet rángatódzott kissé (valószínű így tisztelgett a legelső Tarjánból hazafelé vezető úton Hatvanban való lerobbanásunk emléke elött. - a szerk.), de felérve az imént említett felüljárón, ez meg is szünt. Innentől már "sima" volt az út Győzikeszitiig Negyed hétre el is értünk anyumékhoz, majd rácsörögtem Tibee-ékre, akik már épp úton voltak Mátranovákról Norbitól. Amint megérkeztek, szinte azonnal neki is kezdtek a csapágycserének. A bal hátsóval kezdtek... kissé nehezen akart lejönni a régi, de a sok "mindenfékes"(értsd lábfék kézifék működtetése egyszerre.. nem, nem, motorfék az nem volt. ) illetve a kaputámasztóvassal erőkart meghosszabbítós szerelési hozzáállással, sikerült megindulásra késztetni a csavart. A második kerék az már valamiért könnyebben eset volt, mivel valószínűleg látta, hogy Tibee-ék mindenre elszántak voltak, és inkább önként megadta magát. Lényeg a lényeg, hogy mire készen lettek vele, már jócskán beesteledett. Természetesen azért nem maradhatott el, hogy ne próbáljuk ki munkánk eredményét Az eredmény: nagyon szépen csendesen gurult az autó. Azért kimentünk még a tanpályára kicsit "nagyarcoskodni" és ha már tanpálya, akkor Lajoska felvetésére megejtettem egy fékpróbát is. Eredmény: mi ketten elöl(mármint Lali meg én) fel voltunk készülve egy esetleges erős fékhatásra, Tibók viszont abszolúte. Illetve sajnos a rögzítetlen hátsó üléstámlám és a hangfal sem, így ennek az lett a következménye, hogy satufék után Tibók erőteljesen előrelendült, az üléstámla a hangfallal együtt meg persze követte. Miután megállapítottuk, hogy a fék "kurvajó", elindultunk vissza. A másnap, a vasárnap a helyi látványosságok azaz a várak látogatásával telt. Mesi hál istennek gyönyörűen felment a somoskői várhoz azon az emelkedőn, ahol egy évvel korábban csak nagy kínkeservek között. Jó igaz akkor kb 400kg többletsúllyal egyesben üveghangon, most meg én egyedül másodikban, simán Itten jól körbefotóztam az ótót, me mé ne alapon. Aztán a várlátogatás után átgurultunk a "szomszédos" salgói várba. Itt visszaindulásnál dagadt a májam egy kicsit(na nem a sok piától ) ugyanis már éppen indulni készültünk, de még kicsit távolabb voltam az autótól, mikor egy idős házaspár mustrálni kezdték Mesit, és a hölgy megjegyezte a férjének, hogy "én még ilyen szép  állapotban lévő kispolszkit nem láttam!" Szóval örültem. A vártól lefelé menet kihasználtam a "powered by lejtő" erejét, úgyhogy a vártól egészen le a faluig alapjáraton gurultam le olyan 50-60-as tempóval. Gondolom aki elolvasta közben a feliratot is hátul, ahogy elgurul mellette egy kispolszki alapjáraton, biztos mosolygott. Szombat délután még összefutottam Grosso kollegával is, aki megállapította, hogy a lada fordulatmérőm úgy csal, ahogy nem szégyenli. , ezért megígérte nekem, hogy szerez Skoda mérőt Mesihez.
A hétfői napon igazából semmi extra nem történt. Elindultunk haza olyan fél 11 felé, és fél 3 felé itthon is voltunk. Mesi itt is nagyon szépen végigjött, persze közben entomológust játszott. Tehát útközben összegyűjtötte a környék összes bogarát. Ez a tevékenysége fölöttébb kellemes volt, pláne nem működő ablakmosóval.