UPDATE!
Megérkeztünk. Végre újra itthon.

Régen, majdnem pont két éve volt már az, mikor a kisautóval legutoljára ellátogattunk a Nógrád-megyében élő rokonaimhoz. Mivel most kaptam ki két hét szabadságot, így az elmúlt hétre időzítettük az utazást. Mivel Lili még nem igazán szerette volna az egy seggel 230 km megtételét, így közbeiktattunk köztes célokat is. Így lett az, hogy az utazást 5-én hétfőn kezdtük meg, az uticél Dabas volt, ott is édsapámék. Ide rendben, minden különösebb gond nélkül megérkeztünk, leszámítva azt a kisebb dolgot, hogy szegény Lili gyomra az utazás legvégét már nem bírta cérnával, így aztán megérkezésünk után takarítanom kellett. Kisautóval semmi gond nem volt, leszámítva, hogy valami csörömpölt mindig 80 felett, de ennek a végkifejletéről később, illetve, hogy eléggé szórta az olajat.
Ha, már itt voltam elugrottam egyik helybéli polskis haverhoz, és megmutatta nekem a lengyelországi utazásuk képeit. Még így képről is szép lehetett Torun és környéke.
Utunkat másnap azaz kedden két óra felé folytattuk Salgótarján felé. Indulás előtt elkértem apumtól a GPS-t kipróbálásra. Az út Lili nyűglődését leszámítva eseménytelen volt itt is. Kisautó a fentebb leírt csörgést leszámítva szépen tette a dolgát, illetve az olajfolyás még mindig megvolt sajnos. Fél öt felé oda is értünk. Lecuccoltunk édsanyáméknál, és nagyjából ennyi volt az aznapi esemény. Másnap délelőtt Anitával Lilivel illetve az öcsémmel nekivágtunk Tarjánnak, illetve utána Szlovákiának. Mivel öcsémnek volt pár elintéznivalója itt-ott Tarjánban, illetve Somoskőújfaluban az önkormányzatnál, így elvittem őt oda is. Itt volt egy vicces mondás, ahogy várakoztunk a somosi önkormányzat előtt, ami egyben iskola is. Pár gyerek az ablakon kihajolva bámulta a kisautóm, közben megérkezett valami tanárnő aki a következőt mondta nekik, amin aztán borultunk a nevetéstől: "Kipotyogtok az ablakon, és nem marad gyerek az osztályban." Jelzem, kb 3 gyerekről volt szó, aki ott kint lógtak az ablakban. Nyilván nem lehet valami zsúfolt osztály, ha hárman kiesnek az ablakon, és senki nem marad az osztályban.
No, mindegy is, innen Szlovákia felé vettük az irányt, de a határ előtt még megálltam, hogy Anitáék kiszálljanak, mert Lilinek még semmi olyan okmánya nincs amivel igazolni tudnánk őt, így Anitáék megvártak a határátkelő előtt lévő sportpálya és játszótéren, míg mi az öcsémmel átugrottunk DVD-lemezekért az onnan 6 km-re lévő faluba. Először itt vettem észre a kisautón, hogy még két személlyel is nagyon nehezen veszi az emelkedőket, tehát várt rám egy gyújtásállítás.
Éppen ezért na meg a fent említett olajfolyás miatt a délutánra betervezett Salgó-vár látogatását már nem kocsival, hanem busz segítségével oldottuk meg. Fent aztán a vár előtti kis településen találkoztam Lajoskával és Tibee-vel, akikkel a nyári találkozó óta nem találkoztam. Együtt felbaktattunk a várba. Két év alatt nem lett könnyebb az útvonal felfelé, ezt tapasztaltunk mindannyian, akik az alföldről érkezve próbálkoztak megmászni a hegyet. Azért, felértünk rendben. Itt kis nézelődés után még átmentünk a tőle nem messze lévő Boszorkány-kőnek nevezett helyre, ami szintén nagyon szép hely.
Hazafelé, mivel éppen pár perc híján, de lekéstük a buszt és mivel Lili is elég nyűgös volt, -- igaz ennek nagy része Lajoska szemüvegének és szakállának szólt, így fejezve ki nem tetszését neki -- Lali felajánlotta, hogy levisz minket a kocsijával, majd a gyereküléssel visszamegy Liliékért. Ezúton is nagy köszönet neki, amiért megtette ezt.
Másnap, csütörtökön az autószerelésé volt a főszerep, mivel egyre gyanúsabb volt, hogy a belső oldali főtengelyszimmering adta fel a harcot, és ezért "evett" cirka 250 km alatt 1 liter olajat meg az autó. Jött is nagyjából 9 felé Tibee, Lali, és Tibee huga. Aztán a mester neki is fogott a javításnak. Azért látszott rajta, hogy Tibók nem először javított már motort. Olyan gyorsan dolgozott, hogy észbe sem kaptam, már készen is volt a cseréjével. Közben, ha már le volt szedve a kuplung, hát szembesültünk is vele, hogy sajnos jócskán a végét járja a szerkezet, meg is volt égve, valószínű csúszhatott is már egy kicsit, szóval nem volt már a legjobb. Éppen ezért Tibee hozott nekem egy használt de tökéletesen jó állapotban lévőt, ami még nem is olyan nagyon rég Misiben teljesített szolgálatot. Ezt felszerelve ment is vissza a helyére a motor. Az első próbánál már éreztem, hogy mekkora a különbség a két kuplung között. Míg a régi nagyjából félúton fogott csak, és abszolúte nem durván, addig emez, már egész bentről elkezd fogni, és van egy pont ahol, ha hirtelen engedtem tovább a pedált, akkor ugrott egyet. Ezt ki is próbáltam élesben, mivel a motortartó csavarnál az anya meg volt szakadva, másik hasonló meg nem lévén nálam kiautóztunk Somoskőig Tibee-ékhez hogy ott majd rakunk az átmenő csavar végére, hogy tartsa. Igen, ám, de mivel totál szokatlan volt az "új" kuplung, így párszor sikerült durván rádobni egy-egy váltás után, aminek aztán meg is lett az az eredménye, hogy a balos menesztőm kilehelte a lelkét. Nyilván már amúgy is meg lehetett kopva rajta a fog, csak most az akaratlan durvább használat miatt végleg bedobta a kulcsot. Így a TibeeFord végén kötélen lógva tettük meg a maradék utat Somoskőig. A csere hamar megvolt, biztos ami biztos alapon kicseréltük a jobbost is vadi újra, hogy nehogy aztán meg az dögöljön meg utána. Majd volt egy kis Lajoska kaviccsal megcsapás próba gyanánt. Annyira jól indult, hogy szegény Lali lába bánta picit a kerék által felvert kavicsok miatt. Ha, már itt voltam, felmentem a kisautóval a Somoskői-vár aljáig. Aki járt már ott az tudja, aki még nem, annak csak annyit, hogy az utca feléig egész haladós a felétől viszont még meredekebb, így épphogy csak ki tudtam menni másodikban a tetőig. Komolyan, ha még pár méterrel hosszabb az emelkedő, megáll az autó másodikban. De, kiment. Itt egy gyors fotózás következett, majd kihasználva a Powered by Lejtő áldásos hatását, legurultam vissza Tibókékig. Aztán már csak egy Benő-mobil megnézés volt vissza, meg megvártam, míg Tibee, és Lali is megy egy kört Mesivel, aztán elköszöntem tőlük, és indultam vissza.
A péntek újra a rokonlátogatásról szólt. Édsanyám és mi becsüccsenve Mesibe Nagyoroszi felé vettük az irányt. Nos, mivel 4-en ültünk az autóba, plusz csomagok, és még ráadásul amit állítottam a gyújtáson előzőleg, nem lett jobb hatással, így meg is lett az eredménye, mert nagyon kínkeservesen szenvedte fel magát az emelkedőkön, néha már be-be rángatva. Éppen ezért gondoltam, hogy majd Szécsényben, ahol úgyis megállunk állítok rajta. Állítottam is egyet, aminek az lett az eredménye, hogy nem indult az autó. Laptop újra elő és akartam volna állítani megint rajta, erre nem lemerült a gép akksija? Úgyhogy még jó, hogy nálam volt a régi gyújtásrendszer cuccai, így pár perc móka, és vacakolás árán visszaépítettem a gyári gyújtásra.
Közben láttam meg, hogy a jobb első kerekem majdnem teljesen lapos. El is gurultunk először a benzinkútig, majd onnan a legközelebbi gumisig, aki hamar meg is javította egy belső cserével.
Innen aztán Nagyorosziig már nem volt gond, ott viszont kis laptopakksi töltés után visszaálltam a másik gyújtásra. Írtam át a görbén, ami olyan jóra sikeredett, hogy ezután már simán ment emelkedőn is felfelé, nem erőlködött, rángatott, mint korábban.
Szombaton délelőtt aztán a csomagolás és visszaindulásé volt a főszerep. Negyed 12-kor indultunk el Dabas felé, de előtte még megálltunk megnézni a Tarnál található Kőrösi Csoma Sándor emlékparkot, egyrészt mert kíváncsiak voltunk rá, másrészt, hogy Lili is addig kicsit kiszellőztesse magát.
Dabasra végül minden probléma nélkül érkeztünk meg. Leszámítva, hogy Lili megint csak nem nagyon szerette a huzamosabb ideig egy helyben ülést.
Dabasról aztán vasárnap délután indultunk tovább Kunszentmiklósra egyik rokonhoz, majd egy kis időt ott töltve már kora este, hazafelé vettük az irányt.
Szegény gyerkőc ezt a 2 órát szenvedte meg a legjobban, gondolom már elege lehetett az állandó autókázásból. Már Kiskunfélegyháza határában jártunk, mikor egyszer csak egy koppanás szerű hangra lettünk figyelmesek, majd rá kis idő múlva még egy koppanás, és a következő pillanatban már jött is elő a fémes csörgő hang a motortérből. Megálltam az egyik pihenőnél, és figyeltem honnan jöhet. Aztán rájöttem, hogy ez bizony a ventilátor házából jön. Valószínűleg valami elengedett odabent, és szépen felkapták a lapátok. Mindenesetre onnantól hazáig folyamatosan olyan hang jött a motorból, mint mikor pattogtatják ki a kukoricát. Szerencsére komolyabb bajt nem idézett elő a dolog, de mindenképp rá kell néznem.
Mindenesetre a nagyjából egy hetes út során 768km-t beletekertem a kisautóba, és a hegyvidékes, több személyes utak során sem lett több 5,8-nál az átlagfogyasztás.
Nem a legjobb, de valószínű idehaza ez csökkenni fog.

No, nagyjából ennyi lenne az elmúlt közel egy hét eseményei. Köszönet itt is Tibee-nek a szerelésért, az alkatrészekért, Lajoskának a fuvarozásért, és az elmaradhatatlan poénjaiért, amivel feldobta a hangulatot mindig.


Update:
Ma, szétkaptam a ventiházat, hogy mégis mi szabadult el benne, hát kiderült, hogy a tengely végén lévő anya volt olyan laza, hogy simán kézzel lehetett már tekerni, meghúztam, és most már újra csendes a járása.