Pár gondolat a Peugeot-ról is. Miután az autó napi használatú, munkába járós, és családi autó is egyben, így szaporodnak benne a km-ek rendesen. A megvételkori állást nézve már 30.000 km-t beletekertem októbertől idáig. Természetesen mivel ennyit van használva, mindig megajándékoz valami kis aprósággal, ami miatt lehet javítani. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem olyan szintűekre, hogy hol ez zörög benne, hol az kopog, vagy nem világít. Mondhatni apróságok, de szinte folyamatosan. Ami aranyos tud lenni, az az idág 3 darab elfogyasztott turbónyomás-szabályzó szelep volt. Azt, valahogy eszi az autó. Még télen volt egy fékjavítás rajta, mivel a bal hátsó keréknél egyszerűen eldurrant a fékcső, és mire hazaértem munkából, már alig fogott a fék. Persze, mivel a légtelenítése nem csak annyi, hogy fogom és körbelégtelenítem a 4 keréknél, hanem az ABS-ből, és fékerő elosztóból is ki kellett szedni a levegőt, így ezt a műveletet csak kompresszoros szívatással, meg diag programban való ABS-szivattyú megjáratásával együtt tudtuk lelégteleníteni. Persze, mire végeztünk, elszállt a menet a féknyergen a légtelenítő szemnél, úgyhogy szabadott volt másik féknyerget beszerezni.
Ezt követően a következő nagyobb feladat a vezérlés és olajcsere volt. Az olajcsere sima ügy volt, a vezérlés cserétől féltünk, mivel még sem én sem após nem csinálta. Legalábbis Peugeot-on nem. Persze, elvihettük volna szerelőhöz, de attól mi még nem fogjuk megtanulni, úgyhogy beszereztem egy többszáz oldalas részletes, rajzokkal, ábrákkal, szájbarágós magyarázatokkal teli javítási kézikönyvet, megvettem az új vezérműszíjat, vízpumpát, és egyik hétvégén nekiálltunk. Azt mondják a francia autókat utálatos szerelni, nos ezt szerencsére pofon egyszerű volt. Nem volt benne szívatós rész. Persze a szíj levétele előtt összejelöltünk mindent mindennel, hogy véletlenül se tudjuk rosszul felrakni az újat. Mondhatni hamar meg is volt a csere. Rá is fért már, mert egyrészt a feszítőgörgőnek csúnya morgó hangja volt, másrészt a szíjon az egyik fog tövében volt már egy repedés. A vízpumpa szerintem bírta volna még, de így volt a legtisztább, hogy azt is kapott másikat.
Ellenben ezeket, és az apró zavaró dolgokat leszámítva semmi komoly gond nincs a kocsival. Minden gond nélkül falja a km-eket.

Jó ideje már, hogy nem írtam a kisautóról. Ennek legfőképp az az oka, hogy mióta van másik autó is a családban, már sokkal-sokkal kevesebbet megy, javarészt a városban, vagy a környékén csak. A közelgő nyári találkozó kapcsán viszont végre újra hosszabb útra is ment. Mivel tudtam, hogy már a tavalyi talin is elég vacak volt a motor menettulajdonsága, ezért biztosan befigyelt egy nagyobbacska szervíz indulás előtt. Még tavaly cseréltem rajta hengerfejet, mivel az eredetileg rajta lévőn már csomó furatban meg van szakadva a menet. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak úgy "plug and play" módon cseréltem ki egy másikra, azaz nem néztem meg, hogy milyen állapotban is van. Ennek az lett az eredménye, hogy az autó egyszerűen 80-nál többet nem ment. Ezt tudva, illetve a tavalyi talin folyamatosan olajfolyással való küzdés miatt - ami nem szűnt meg utána sem - döntöttem úgy, hogy akkor ismét hengerfejcsere következik. Míg én nekiálltam bontani a motort, addig apósom, a csere hengerfejet elkezdte felújítani. Kiszedte a szelepeket, szépen becsiszolta, illetve síkolva is lett a hengerfejből, mivel nem volt épp túl egyenletes a felülete. Ha, már szét lett kapva a motor, akkor kipucoltam a centrifugál olajszűrőt is. Volt benne vastagon olajsár. És persze, ha már ott jártunk, és már kezdett hangja lenni, cseréltük a vezérműláncot is. Közben elkészült a hengerfej is, vettem új furulyagumi szettet, mert ott is eresztett szépen a rendszer, aztán elkezdtem összerakni. Persze azért szívás nélkül nem úsztam meg. Ugyanis, ebben a hengerfejben a kipuffogó könyök már tőcsavarral volt rögzítve, mivel az eredeti menete már rég kikopott, így fel lett fúrva nagyobb méretre. Persze a belső oldal csonkjának rögzítésekor szépen ledaráltam a menetet az anyával a tőcsavarról. Mehettem venni bele 10-es csavart.
Azért csak összeállt a technika. Igyekeztem gondosan odafigyelni, hogy olajfolyásmentesen legyen összerakva minden. Nem szerettem volna megint húzni magam után a füstöt, mint tavaly. Ezt úgy néz ki sikerült is elérni, és amellett, hogy száraz maradt a motor, még lett eredménye a hengerfej síkolásának, mert a sok csiszolás hatására leszedett 1-2 mm miatt érezhetően visszaköltözött az erő a kisautóba.

A talira 4-en mentünk: én, Anita, és a két gyerkőc. Először féltem, hogy ránk és a két gyerekre való cuccokkal, babakocsival, mindennel hogyan fogunk elférni egy kispolskiban, de szerencsére megoldottuk. A találkozó tetszett nagyon, jó volt újra összefutni a régi polskis cimbikkel. Számomra a legjobban tetsző pontjai a talinak a péntek esti karaoke party, és a szombati felvonulás volt. A kisautó is jól bírta az utat, azon kívül, hogy picit húzni kellett a szelepfedél csavarokon, mert szivárgott az olaj alattuk, mást nem kellett hozzányúlni egész hétvégén. Nagy dícséret jár neki, mert amennyire tartottam tőle, hogy általában nem telik el nyári tali szerelés vagy lerobbanás nélkül, annyira jól viselkedett. Gond nélkül megjártuk vele a Velencei-tavat.

Sajnos, vagy nem sajnos, de véget ért egy korszak. Abból a szempontból biztosan, hogy –bár lehet nem végleg, de egyelőre- befejeztem a kisbuszozós létformát. Hogy még is mi vezetett ahhoz, hogy márkát, „nemzetiséget”, és kategóriát váltottam, az alább kiderül.

 

Mivel a Vitot mondhatni első sorban melós autónak vettük anno tavaly júliusban, így ez is volt a fő vonal ami miatt egészen mostanáig megtartottuk. Volt vele jó és rossz tapasztalat is, költeni is kellett rá, hol sokat, hol pedig keveset. De, persze ezt egy 16 éves autónál már mondhatni vártam.

A váltás gondolata oda eredeztethető vissza, hogy az alapból 9 fős autóból elkezdtek fogyni az emberek, akiket hordtam munkába. Ez még önmagában nem lett volna hatalmas nagy baj, hiszen az utolsó időkben is meg volt a 7 személy az autóban, csak a gond ott volt, hogy a 7 emberből is nagyon sokszor volt hogy hiányozott 1, 2, vagy 3 személy. Hol ezért, hol azért. Az autó persze attól ugyanúgy megette a maga hét, de inkább nyolc literét. Ebből ugye az lett sokszor, hogy nem, hogy pluszosan, de sokszor nullára, vagy ráfizetéssel zártam a hetet, hónapot.

Kollegámmal egyszer beszélgettünk, és ő tette fel a kérdést, hogy, ha csak ilyen kevesen vagyunk, akkor miért nem veszek egy kisebb autót? Mondjuk egy hét személyest.

Először elvetettem a dolgot, de aztán csak elkezdett motoszkálni a gondolat a fejemben.

Elkezdtem hát nézni kíváncsiságból a Hasznaltauto.hu oldalon található felhozatalt a hét személyes autókból. Mivel egyik kolleganőmnek Opel Zafirája van, ami tetszett is formára, így elsőként ennek a tulajdonságait, népítéleteit kezdtem el bújni. Természetesen az le volt szögezve, hogy csak dízel jöhet szóba. A 2.0 DTI egész jó választásnak is tűnt. Néztem pár Galaxy-t is, illetve Sharan-t is, de vagy az ára volt túl sok, vagy az állapota volt már eleve lelakott képek alapján.

Minden esetre a gondolatból hamar konkrét terv született, miszerint cseréljük le akkor a Vitot.

Mivel a Zafira tetszett mindenkinek a családban, így egy jó ideig nem is néztünk másik autót.

Közben felraktam hirdetni a Vitot is. Azt tudtam, hogy annyit nem kaphatok érte, mint amennyiért én vettem tavaly (1,2 M Ft). Megnézve belőle a kínálatot, a legolcsóbbakat már 700.000-ért meg lehetett kapni. Volt ám fejvakargatás, hogy azért annyira olcsón nem szeretnénk odaadni. Mindegy felraktuk hirdetni, közben nyálazgattam minden nap a Zafirás hirdetéseket a neten. Az autómra először pár komolytalan jelentkező volt, aztán volt, aki eljött megnézni, majd miután mondtatni jól leszarozta az autót, tett egy olyan ajánlatot, amire azt mondtuk, hogy köszönjük, akkor inkább megmarad. Volt olyan verzió is, hogy felvisszük Pestre kereskedésbe, és beszámíttatjuk egy Zafirába. Először még jó is lett volna, mert a telefonban azt mondta a kereskedő, hogy csak egy minimális összeget kellene ráfizetnem, és megoldható a dolog. Nagy lelkesen fel is mentünk Pestre, ahol aztán az ipse a képünkbe nyomta, hogy hát neki csak úgy éri meg a dolog, ha legalább 200.000-ret ráfizetek. Nesze neked minimális összeg… Az már csak tetézte a dolgot, hogy a kinézett autó közel 20 fokos melegben is csak 3. próbálkozásra indult be kín keservesen. Innen eredménytelenül tértünk haza. Teltek a napok, és hívott egy jelentkező, miszerint őt érdekelné az autóm, mikor tudná megnézni? Mondtam neki, hogy mivel épp be volt tervezve egy dabasi rokonlátogatás, így hazafelé elkanyarodtunk Hetényegyházára megmutatni neki az autót. Már akkor körbenézve azt mondta, hogy tetszik neki az autó, és az ára is megfelelő lenne neki pici alkuval. Egy baj volt csak volt egy Megane-ja, amit eladva tudta volna csak megvenni az autót. Így megint várakozni kényszerültem. Nagyjából másfél hét múlva szólt is, hogy azon a hét hétvégén elviszik az autóját, úgyhogy akkor utána szeretne még egy találkát, ahol átnéznék kicsit jobban, és ha okés, akkor meg is veszik.

Közben sorra vitték el a kinézett Zafirákat, aztán egyszer nézegetve a hét személyes autókat feldobott egy Peugeot 307 SW-t. Mivel bennem is bennem volt a mindenki által az emberbe tuszkolt félelem, hogy francia autót ne, így csak kíváncsiságból néztem meg. Aztán megragadott a felszereltsége. Már ránézésre kényelmesebbnek látszott, mint az addig preferált Zafira. Így elkezdtem olvasgatni a népítéleteket róla. És meglepődtem, hogy kevesen írtak durvát róla. Őszintén, rosszabbra számítottam. Több felé is körbekérdeztem, hogy melyiket érné meg megvenni, de annyira vegyes eredményt kaptam, hogy egyszerűen nem volt eldönthető. Napi szinten nézegetve a hirdetéseket, ráakadtam egy gyönyörű óceánkék 307-esre, mely már első látásra megtetszett. A felszereltsége is is kecsegtető volt, plusz a népítéletes tapasztalatokat végigolvasva, egyre inkább érett a gondolat, hogy csak ezt kellene megvenni. A hirdető eredetileg 890 ezerért hirdette meg, tudtam, hogy ennyi pénzem nem lenne az autóra, de kíváncsiságból felhívtam. Telefonban már azt mondta, hogy 850-ért megválna tőle, mivel nagyon meg van szorulva anyagilag, így sürgős lenne az eladása. Ekkor már jobban tetszett a dolog, viszont a mélyebb beszélgetésnél kiderült, hogy bár 7 személyre van vizsgáztatva az autó, de csak 5 ülés van benne. Ez komoly aggodalmat keltett, mert nekem mindenképp szükségem volt a hét ülésre. Miután végigtúrtam a fél netet ülések után és a bontókat is felhívtam a közelben, sajnos az jött ki, hogy 40 ezer alatt nincs darabja az ülésnek. Ezt közöltem is az eladóval, hogy mivel sajnos, ha megvenném az autót még üléseket is kellene bele venni, így semmiképp sem cigánykodásból, de 760 ezertől többet nem tudok adni az autóért. Mivel fent említve meg volt szorulva a srác, rábólintott.

Visszakanyarodva a Vitohoz, október 16-ára meg volt beszélve a találkozó Kecskeméten a leendő vásárlóval. Kipróbálták az autót, körbenézték, és némi hümmögés, és fejvakarás után azt mondták, hogy oké, akkor 850-ért megveszik. Meg is kapták hozzá a garnitúra téligumit, amivel én használtam előzőleg.  Az adásvételi megírása, és az autótól való búcsú után aztán a kispolskival útnak is indultunk Székesfehérvárra, ahol a kék 307-es Peugeot várt. Fehérváron persze sikerült eltévedni párszor, mire megtaláltam az IBM ( Videoton) gyártelepet. Itt körbenéztem az autót, majd adásvételizés, és robogtunk is haza az új szerzeménnyel. Persze hazafelé és eltévedtünk, mivel rákeveredtünk az M7 Fehérvár elkerülőjére, de nagy nehezen kijutottunk a városból, mögöttem anyósékkal és a kispolskival. Szerencsére minden probléma nélkül haza is értünk, igaz a végig 70-es tempó miatt az életem is eluntam hazáig. J

 

Másnap meg is érkezett a kocsihoz az időközben neten 30-ért párban talált bontott ülés is, így már teljes lett a létszám ülések tekintetében.

 

Mivel tudtam előre, hogy vannak hibái, ezért nem ért az sem váratlanul, hogy folyamatosan bejelezte a fedélzeti computer a gázolajszűrő csereérettségét. A hiba melléktényezője az volt, hogy hideg motornál egyszerűen nem engedte 2000-res fordulat fölé a motort, egészen addig, amíg a vízhőfok el nem érte a 75 Celsiust. Utána megjött az erő, és ment mint akit seggbe rúgtak. Persze ilyenkor azért kiírta mindig az Unblock Diesel Filter hibaüzenetet. De ezt a héten sikerült is letudni egy szűrőcserével.

Mivel egy 10 éves autóról van szó, ami ráadásul ez év nyarán lett honosítva németből, várható volt hogy már nem teljesen tökéletes. Kisebb karcok vannak már a festésen, belülről viszont csak az újrabőrözött kormány a kopott váltófogantyú, és a picit megkopott vezetőülés árulkodik arról, hogy ebben bizony nem 180.000 km van, mint amit az óra mutat.

Ezen kívül van még egy hibája a motornak, ami bizonyos időközönként az Antipollution fault hibaüzenettel jelentkezik. Ez viszont a részecskeszűrő hibájából ered.

Ma volt alkalmam elvinni egy Peugeot-os fórumon nagy szakinak számító sráchoz diagnosztikára, így kiderültek miféle huncutságokat rejt a motor. Az már említésre méltó, hogy 41-szer töröltek benne hibakódot, plusz aki csinálta, profi munkát végzett, mert nem lehetett visszanézni a korábbi km-óraállást. Pedig kíváncsi lettem volna azért. J Ahogy várható volt, a részecskeszűrő már eléggé el van tömődve, melyet a rendszer a viszonylag sűrű, pár száz kilóméterenkénti regenerációval próbál tisztítani, több kevesebb sikerrel. Ennek javítása a legsürgetőbb. Aztán ezen kívül egy EGR-mágnesszelep illetve a turbónyomást szabályozó szelep ami cserére érett, mert sajnos a turbó nyomás nem a legjobb. De a srác elmondása alapján ezek még egyszerűen, és viszonylag olcsón javítható dolgok. Úgyhogy meg is beszéltem vele, hogy hamarosan elviszem hozzá a fenti bajokat meggyógyíttatni. De, számítógépre rádugva ezen kívül más komolyabb elváltozást nem mutatott ki a diagnosztika szerencsére.

Hát, most itt tartok az autó fronton.

Tudom, sokan azt mondják, hogy miért kellett franciát venni, de úgy vagyok vele hogy megpróbálkozom. Egyébként is a fent említett emberke azt mondta, hogy dízelben ez a 2.0 HDi a legjobb, legmegbízhatóbb, csak a két gyengéjét, a részecskeszűrőt, és a kettőstömegű lendkereket kell kiiktatni a rendszerből. Szerencsére ez utóbbival már valaki megelőzött, mint az ma kiderült.

 

Az autó leírása:

 

Peugeot 307 SW Premium ( 2003 )

Motor: 2.0 HDi 107 LE

7 személyes

6 légzsák

Gyári 6 hangszórós hangrendszer

Automata esőérzékelő

Automata világításkapcsolás

Ködlámpa elöl hátul

Panorámatető

Elektromos ablak elöl-hátul

Elektromos oldalsó tükrök, automata tükörbefordítással lezárás esetén

Tolatóradar

Alufelni

Kispolski fronton az utóbbi pár hétben végre történt pár izgalmas dolog is.

Az utóbbi időben észre vettem, hogy elkezdett valami csörömpölni a motor felől menet közben. Először csak halkan, aztán fokozatosan erősebben. Akkor még nem tudtam, hogy mi a baj, tippem persze volt, mégpedig a ventilátor házára tippeltem. Először csak azt hittem, a generátort a ventilátorház oldalához fogató tőcsavarról eltűnő anya okozta a bajt. Ezt pótolva egy rövid időre meg is szűnt a probléma. Ám nem csak itt volt gond. Ez akkor vált világossá, amikor újra elkezdett becsörögni. Akkor már gondoltam, hogy nem úszom meg ennyivel. Persze közben megint eltűnt az anya a tőcsavarról, ráadásul a hegesztése is elengedett, így szépen lötyögött a házon. Ekkor már tudtam, hogy vár rám egy jó kis ventilátorház csere.
Persze, csak, hogy szép legyen az élet, emelett küzdöttem még egy jó kis "külső olajzással" is. Ez viszont nagyjából a furulyagumik kicserélése óta kísért, ami előtte kb egy hónappal történt meg. Mivel tudtam, hogy a ventilátorház cseréjét motor kiszedés nélkül nehezebb véghez vinni, ezért, ha már több sebből vérzett a moci, beterveztem azt is, mint javítandó dolog. Egyik héten aztán neki is álltam. Először a donor motorról szereltem le a csere házat, meg a hengerfejet. Ugyanis, az addig fent lévőn már rengeteg furatban meg volt szakadva a menet. Leszedést követően következett egy kis drótkefézés, rozsdamarózás, egyszóval előkészítés festéshez.
Közben volt pár nap szünet a folyamatban, majd a legközelebbi hétvégén nekiálltam kiszedni a motort. Ebben sajnos nem vagyok olyan rutinos, mint akik 10 perc alatt kiszedik a motort a helyéről. Nekem sajnos egyedül 1 óra kellett eme mutatvány véghezvitelére. De, szerencsére kijött. Aztán nekifogtam bontani. Szépen lekerült a ventilátorház, melyen látszott, hogy nem csak a a fölső tartó tőcsavar gatya a generátornál, hanem az alsó is. Csoda, hogy nem hagytam el. (Bár tudom, oldalt még fogja 4 csavar, meg hátul a ventillátor tengelyén lévő anya) Mindegy, szépen lebontottam, aztán következett a hengerfej, mely nem volt különösen nehéz meló, lévén, hogy nem sok csavar rögzítette a fent említett probléma miatt. Aztán, ha már szétszedőset játszottam, akkor leszedésre került az olajteknő is, mert a régi tömítés mentén igen csak szórta el az olajat. Brigéciolban elmostam a teknőt is, majd átöblítés, és szárítás után rá is festés várt. Ezen kívül még leszedésre került a kipuffogó is, mivel csúnyán csámcsogott rajta a rozsda. Vettem hozzá festékboltban 600 fokig hőálló fekete sprayfestéket. Illetve matt fekete, és fehér szintén sprayfestékeket is.
Következő mutatvány a ventiház, az olajteknő, illetve a kipuffogó lefestése volt. Majd másnap, mire mind megszáradt, kezdődött az összerakás. A Ventilátorházzal ellegóztam egy darabig, mire összement úgy, ahogyan kell neki. A többi meló viszont már pofon egyszerű volt. Viszont, ha már meg volt bontva a motor, kicseréltem a kuplungot is kompletten tárcsástól, szerkezetestől, mivel ezt még anno Tibee-től kaptam, és már eléggé le volt harcolva szegény.
Miután visszacsavaroztam rá mindent amit előzőleg leszedtem, következett a motor visszarakása. Erre már volt segítségem is szerencsére öcsém személyében. Kettőnknek nem sok idő alatt sikerült is rádugni a nyelestengelyre, aztán a többi része már simán ment.
Persze mire mindennel végeztem, már kezdett esteledni. Azért még kimentünk kipróbálni, és szerencsére szépen ment az autó, a csörömpölés is megszűnt.
Volt még egy másik probléma, lévén, hogy vészesen közeledett a műszaki lejárásának időpontja. Így elvittük a múlt héten átvizsgáltatni. Kiderült, hogy vannak bajok az autóval, bár nem komolyak. A legnagyobb baj talán az volt, hogy mindkét első gumi kuka lett, mert elkopott a belső fele. Sajnos egy futóműállításnak nézek elébe úgy néz ki. De, mivel ez a vizsgálat kedden volt, a kocsi meg csütörtökre le volt jelentve műszakira, maradt egy napunk intézkedni. Szerdán meló után elvittem a két garázsban talált rossz kereket a gumishoz megcsináltatni, majd este nekifogtunk apósommal a felírt hibák elhárításának. Ilyenek voltak, mint kézifék utánállítás, tolatólámpa működésre bírása, függőcsapszeg zsírzás, és persze a kerekek cseréje.
Szerencsére így csütörtökön már leműszakizott minden gond nélkül, úgyhogy újabb két évig róhatja az utakat. Egyedül azt jegyezném meg, hogy állítólag valami 6 volt a CO-értéke az előírt 2 helyett. Nos ezt úgy orvosolták, hogy fogták, és tökig betekerték a CO-csavart. Bár biztosan az zavarhatta meg őket, hogy a szívató bovdene nem működött tökéletesen, és nem nyomta vissza alapállásba a szívató kart. Én meg csak pislogtam, hogy visszahúzom kézzel a kart, és leáll a motor. Mindegy, kitekertem 1,5 fordulatnyit kb, és most már jó.
Jelen pillanatban még három dologgal küzdök, mert ugye készítem fel az autót a nyári talira: egyik, hogy a motor kiszedése óta nincs töltésvisszajelzőm. Pedig a műszerfalnál 4-6 volt között mozog a feszültség, szóval számomra rejtély eddig. A másik, ami ennek kapcsán derült ki, hogy vehetek új fesszabályzót, mert fordulaton (teljesen felhúzott szívatónál) felment 15.1 V-ig a multiméter "mutatója", és alapjáraton is 13.6 Volton volt az érték. Illetve a harmadik, hogy a sofőr oldali ülés ülésdöntésben szerepet játszó egyik csöve eltört, így lehet azt is meghegeszteni.
Egyszóval van még munka rajta, de másfél hét alatt majdcsak készen leszek mindennel!

 

 

Valahol még szerintem sok emberben élhet az a még rendszerváltás előttre visszanyúló sztereotípia, miszerint egy nyugati autóval soha sincs probléma, csak a kötelező szervízekre kell figyelni, és ezen kívül semmi, ráadásul, ha ez az autó egy Mercedes, na, akkor meg aztán el is felejtheti azt a fogalmat, hogy javítás.
Valami ilyesféle elképzelés keringett bennem ezidáig, bár magam sem tudom, hogy miért, hiszen azért a józan ész azt diktálta, hogy egy 15 éves autótól, ha Mercedes, ha nem, produkálhat már hibát. Sajnos igaz lett. Produkált. Egy szerencsém van, nem egyszerre jött ki minden nyűgje, hanem mindig valami.
Az első nagyobb probléma még szeptemberben ért, mikor egy céges csapatépítő tréningen voltam, ahol is, az autó kinyitásakor kezemben maradt a kulcs, két darabban. Végül is, az eltört kulcsvéget belenyomva a gyújtáskapcsolóba, lehetett vele közlekedni, csak ennek kiszedése és a kulcs cseréje, mivel chipes kulcsról van szó, egy 10-esbe fájt.
Aztán pár hónapig semmi gond, de mivel, hogy menthetetlenül beállt a tél, és a téllel együtt a hideg, hát szerettünk volna fűteni az autóban. Csak akadt egy probléma. Mivel napi használatú, munkába járós autó, ráadásul több embert is hordok vele - ha már egyszer 9 személyes - , így a probléma relatíve sürgető lett. A gyanu a termosztátra terelődött, mivel, nagy hidegekben egyszerűen alig van meleg az autóban, ráadásul a vízhőfok mérője is ilyenkor "fűtés" mellett nem hajlandó 50 foktól föntebb menni, ami azt eredményezi, hogy a motor sem melegszik be, plusz az utastérbe is csak langyos levegőt fúj be a ventillátor. Ennek apropóján elvittük egy olyan helyre, ahol aknáról meg lehet nézni alulról - mivel a garázsunkba két centi híján, de nem fér be a kocsi, pedig akna itthon is van -  hogy mégis mennyire bonyolult cserélni. No, a nagy nézelődésben kiszúrtunk egy másik komolyabb hibát, melyet már közben a szervószivattyú zúgása is jelzett, miszerint dől az olaj a kormányműből. Öröm é bódottá, ahogy Matisz nagypapa mondaná, ezt sürgősen meg kell javítani, mert közben szép lassan a szervóolaj tartályából is elfogyott az éltető nedű. Nekiálltam túrni a netet, hogy mégis mennyibe kerül egy komplett kormánymű, ha esetleg nem csak a tömítések fosták el magukat, hanem a mechanikus részek is. Aztán kis nézelődés, és utánajárás után leesett az állam, mikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy egy darab echte gyári Mercedes kormánymű 670 ezer Forint. Miután felszedtem az állam a padlóról, alternatív megoldás felé kezdtem el nézelődni. Így jutottam el egyik volt kollegámhoz, aki anno a kisautót is lakatolta és fényezte, hogy Pesten tud egy nagyon jó céget, aki frankón felújít bármilyen szar kormányművet. No, egyeztetés után végül is karácsony előtt elvittem hozzájuk az autót, majd ők a haverjával kibontották a helyéről a kormányművet, aztán másnap felküldték Pestre szervízre. Még aznap este vissza is érkezett, így másnap szombaton már össze is rakták. Azt mondták tömítésügyileg nagyon gatya volt, de mechanikailag is volt már neki lógása, szóval ráfért már a javítás. A végösszeg is barátibb lett, mint az újnál, de még így is 100 ezerbe fájt. De, legalább most már jó, és egy év garancia is van rá.
Nos, miután kiköltekeztem magam, következett a már fent említett termosztát cseréje. Egyik vasárnap délben neki is fogtunk, úgy voltunk vele, legkésőbb este 6-7 órára kész lesz. Hát nem lett. Már eleve az baj volt, hogy ezt az alkatrészt anno a motor tervezésénél a motor hátoldalára rakták (Ezúton is csókoltatom a tervezőjét Stuttgartban!   )  Ahhoz, hogy hozzáférjen az ember, egy csomó dolgot le kell bontani. A motortartó baktól kezdve a különböző csövekig. Lényeg a lényeg, hogy csak az, hogy eljussunk a termosztátig, röpke 5 órába telt. Aztán mire a "könnyű hozzáférhetőség" miatt le tudtuk szedni, újabb egy óra elment, és csak utána jött a felismerés, hogy nem is az a fajta termosztát van az autón, mint amit motorkód alapján a boltban megrendeltünk, hogy tuti jó legyen hozzá. Szóval mondhatni feleslegesen lett az egész szétszedve, mert kicserélni akkor így nem tudtuk. Így nem tudtunk mit tenni, összeraktuk vissza úgy ahogy volt. Közben persze a szétszedési próbálkozásnál megsérült a tömítőgumikarika, amit akkor vettünk észre, mikor elkezdtem feltölteni a rendszert hűtővízzel, és alul meg szépen folyt ki. Természetesen ekkorra már pár cső a helyén volt, amit lehetett ismét leszedni, meg a termosztátot is. Kerestünk a műhelyben egy nagyobbacska gumitömítést, amit méretre vágtunk, és azzal raktuk össze. Természetesen az összerakás is lassan haladt, bár azért már kicsit gyorsabban, mint szétfelé. Lényeg, hogy hajnal 1-re készen is voltunk, csak azt nem sikerült elvégezni, amiért megbontottuk, na de majd később. Meg is lett rendelve a csere termosztát, ami valamikor a napokban érkezik. Bár jobb lett volna, ha az eredetivel lehetett volna összerakni, de itt nagy valószínűleg valaki előzőleg már mókolhatott, alakíthatott rajta, és ezért volt egy tök más hozzá, ami miatt a kettő nem csereszabatos.
Egy két hét nyugalom következett az autó életében, majd megérkezett a következő probléma a hét elején. Először csak az tűnt fel belőle, hogy szürkületben, ha irányjelzőztem, és éppen haladt előttem egy autó, akkor felkapcsolt a tompított. Mondom, ezt nem értem, hogy kapcsolhat "erősebbre", amikor világít. Aztán, ahogy indexelve bekanyarodtam a kapubejárónkba, majd visszakattant a kapcsoló jöttem rá, hogy bizony a kapcsoló visszaugrásával kikapcsolt a tompított is. Első körben azt hittem a lámpa körül van valami gebasz. Meg is néztem a csatlakozásokat, ott okésnak tűnt a dolog, viszont világítás, azon belül tompított csak úgy volt, ha először távolságira kapcsoltam, majd vissza tompítottra. Az index használatára ugyanúgy eltűnt megint, illetve a fénykürtölésre is ez volt a reakciója. Akkor már kezdtem gyanakodni, hogy a kapcsoló lesz a rossz. És ezt alátámasztotta az is, hogy ha tengely irányban nyomtam a kart, miközben indexeltem, akkor nem kapcsolt ki. Ismételten öröm é bódottá, főleg azután, hogy megláttam, hogy az eredeti ebből cirka 70 ezret kóstál. Volt persze bontott is 15 ért, de az megint olyan, hogy vagy jót vesz az ember, vagy megszívja azzal is. Illetve ott volt még az utángyártott, mint alternatíva, ami "csak" 30 ezer Ft. Már kezdtem lassan beletörődni, hogy hiába minden meg kell venni, mert természetesen az autónak mennie kell, és úgy meg picit szar volt közlekedni a héten, hogy random módon is, de indexeléskor garantáltan kikapcsolt a tompított. És ez ugye akkor még poénosabb volt, mikor az ember hajnalban sötétbe megy dolgozni, és még esetleg jön is valaki vele szemben, az meg nem érti, hogy nálam miért kapcsol le a világítás, majd refi, és vissza tompítottra. Szóval na, ez nem olyan probléma amivel gond nélkül el lehet járni. Vagyis lehet, csak elég kényelmetlen, és még persze szabálytalan is. Tehát már biztos voltam az újabb 30 ezres kiadásban, mikor is, apósom még utolsó próbaképp leszedte, majd darabokra szedte az egészet. Szétszedés után meg is lett az, hogy mi okozta a hibát, mégpedig a lámpakapcsoló komány felőli végén van egy műanyag elem, amin van 6 darab borda megformázva egymástól eltoltan. Így alaphelyzetben amikor az ember elfordítja a kapcsolót, akkor helyzetjelzőt, vagy tompítottat kapcsol azáltal, hogy ezek a bordák az alattuk elhelyzkedő kis réz lemezeket hozzányomják a kapcsolóház alján lévő megfelelő csatlakozási pontokhoz. Igen ám, de esetemben a tompítotté már annyira el volt kopva a használattól, hogy nem zárt össze az áramkör, vagy csak nagyon ritkán. Ezt úgy tudtuk orvosolni, hogy műanyag flakon kupakjából olvasztottunk rá plusz műanyag réteget, így a megvastagított borda már kellően oda tudta nyomni a lemezt a csatlakozási pontra, ezáltal keresztülfolyt rajta az áram, amit még ott kiszedve egy akkumulátortöltő és egy próbalámpa segítségével ellenőriztünk is. Összerakás után is működött rendesen, bár a biztosítéktáblát át kell majd nézni, mert néha kontakthibára futott vagy a jobb vagy a bal fényszóró. Úgyhogy szerencsére - egyelőre legalábbis - megmenekültem attól, hogy újat kelljen bele venni. Bár nem is értem, hogy mi kerül abba a kapcsolóba 70 ezerbe (a gyári eredetiről beszélek) mikor az egész világításvezérlés mechanikusan történik. Valószínűleg vagy a csillagot kell itt is megfizetni, vagy a "nagy mennyiségú" rézlapot ami benne van.

Szóval zajlik az élet a Merci körül is. Olyan ez is mint egy kispolski, csak nagyban. És az a baj, az ára is "nagyobb", nem csak a mérete. :( Mindig talál az ember valami szerelnivalót rajta. Persze egy 15 éves autónál ez már természetes(?)

Rég írtam már a kisautóról. Igazándiból eseménytelenül telnek a napok vele kapcsolatban. Mióta nem az egyedüli autó a családban, azóta elég keveset megy, azt is minden probléma nélkül. Ellenben, pár hete rászántuk magunkat, és végre véget vetettünk a donor autó értelmetlen ácsorgásának. Így aztán megbeszéltem Henrik haverommal, és nekiálltunk szétbontani. A nagy hőség, illetve később az éppen érkező zivatar végett nem tudtuk egy nap alatt kibelezni teljesen, így a folytatást átraktuk egy héttel későbbre. Egyébként meglepően könnyen sikerült szétkapni, bár itt-ott szó szerint szakadtak el a csavarfejek, annyira el voltak rohadva. De, nem ért váratlanul, számítottam rá, hogy az aljának vége van. Míg az első hétvégén kiszedtük belőle az összes apró cseprő dolgokat, addig a következőn már csak pár apróság, illetve az autó összedarabolása maradt. A sok átrohadt területnek köszönhetően úgy ment át a flex rajta, mint kés a vajon. A még használható alkatrészeket elrakosgattam, a karosszéria viszont három részbe vágva várja, hogy el legyen szállítva, ami hamarosan meg is fog történni.
Legalább lett egy rakás tartalék alkatrészem.

Pár szó a Vitoról: 
Azóta is teszi a dolgát, most már két hét óta munkábajárós autóként, ennek ellenére szerencsére csak pár apró hiba jött elő rajta, mint jobbos tompított eltűnése, majd a fényszóróé is, de ezek pusztán a kontaktos, és eléggé oxidálódott saruknak, és ellenoldali csatlakozójuknak volt köszönhető, így ezeket hamar orvosolni tudtam. Illetve a hátsó ajtó zárját szedtük ma ki és tisztítottuk, majd olajoztuk át, mert az tuti még a gyárban volt utoljára, ergo előfordult párszor, hogy a rázós útszakaszon kirázódott a zár, és csak a gázteleszkópoknak köszönhető, hogy nem nyílt fel az ajtó teljesen menet közben. Ez, ma orvosolva lett.
Ami inkább kicsit macerásabb lehet a későbbiekben, az az, hogy sajnos a klíma szivattyúnál bekapcsolás után km-eken keresztül nyikorog valami. Egy idő után persze elhallgat, de valahol csak idegesít, hogy melyik részének a kezdődő problémája lehet ez a hang. Minden esetre, igaz, hogy már nem sokáig lesz klímahasználós idő, de azért nem ártana még azelőtt megtalálni a kezdődő hibát, hogy esetleg egy szivattyúcsere legyen a vége. Tegnap viszont kaptam keresztapámtól egy garnitúra egy telet futott Debica Quartet Frigo téligumi szettet, úgyhogy már azt sem kell venni így szerencsére.

249.082 km

Pénteken volt egy kis szervízelés a Viton. Konkrétan a beígért olajcsere, és szűrők cseréje történt meg. Igaz, hogy én már csak a végére értem oda, mivel dolgoztam, így a cserét gyakorlatilag teljes egészében após csinálta meg.
Mit ne mondjak, azért drágább rajta az olajcsere, mint egy polskin. No, de számoltam is erre. Konkrétan csak az olajért cirka 17 ezer forintot fizettem, ami a gyári előírás szerinti Castrol Magnatec 10w40-est jelentett. Ebből bele is ment 9,5 liter.  Az olaj már tényleg jócskán csereérett volt. Bár a szűrők is. Olajszűr és légszűrő is cserélve lett.
Ezen kívül még pár apró javítás, pár apróság pótlása, történt meg. Illetve a kontaktos bal tompítottat hozta rendbe após, meg ezen kívül még volt egy biztosítékcsere a műszerfalnak is, mert az nem világított.
Úgyhogy egyenlőre problémamentesen üzemel a gép, remélem ilyen is marad! Mindenesetre szerdán leteszteljük egy hosszabb Kiskunmajsa- Tihany túrán, hogy hogy teljesít.

A mai napon hozzánk került egy Mercedes-Benz Vito 110D típusú személyautó.

Elősztorija annyi igazából, hogy mivel hamarosan bővül a család egy taggal, így a kisautóban már nagyon férnénk el, illetve egy másik apropója is volt a dolognak, mégpedig az, hogy kollegám mesélte a héten, hogy venni akar egy ilyen kategóriájú autót, és mivel több haverja is a Mercedesnel dolgozik, így kitalálta azt, hogy majd akkor ő fogja hordani ezeket az embereket dolgozni.
Ezen illetve a fenti dolog miatt is elgondolkodtunk, hogy ha úgy lenne annyit, amennyi épp nem volt, akkor mi is beruháznánk egy ilyenre. Szó szót követett, majd gyakorlatilag másnap már kint voltunk párom mamájánál, és elmondtuk neki a tervünket. Mivel nem akartunk banki hitelt felvenni az autóra, illetve tudtuk, hogy a mama biztosan kisegít, ha látja hogy értelmes dologra költjük a pénzünket(ami itt egy nagyobb, több személyes autót takart, amiben az egész család ki tud menni hozzá , akkor fog segíteni bennünket benne. Nos, így is lett.
Közben mi ezerrel túrtuk a hasznaltauto.hu-t illetve más egyéb oldalakat Vito után kutatva, mert azt már mindketten eldöntöttük, hogy ez a típus tetszik a kínálatból nekünk. Először majdnem egy sárga színű 1999-es évjáratú mellett tettük le a voksot, csak aztán, mikor megláttam, hogy automata váltós, inkább visszahőköltem. Közben találtunk még egy másikat is amit Esztergomban árultak, de itt a csiptuningolt dieselmotor kiírás vette el a kedvem tőle, mert nem egy versenyautót akartam venni.
Aztán megtaláltuk ezt. A képek és a leírás alapján rögtön megtetszett. Igaz két évvel öregebb, mint amiket korábban néztünk, de annyi baj legyen. Szóval ezt választottuk ki, hogy elmegyünk megnézni Békéscsabára, és, ha tetszik, akkor elhozzuk.  Péntekre meg volt a pénz rá, már csak annyi volt a probléma, hogy az autó ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból. Éppen ezért az eredetileg tervezett vasárnapi megnézés és elhozatal helyett nyitva tartó Okmányiroda hiányában hétfőre azaz mára napoltuk az elmenetelt.
Ma reggel így el is indultunk egyik ismerősünkkel, nagyjából 2 órás autózás után megérkeztünk az autókereskedésbe. Körbemustrálgattuk az autót, majd a kereskedő elmondta az autó történetét, elmentünk kipróbálni, és mivel úgy láttuk, hogy okés a dolog, így elindítottuk az ügyet. Megírtuk az adásvételit, megkötöttük a biztosítást rá, közben az autóra intéződött az eredetvizsga, illetve az átírás az Okmányirodában. Ez utóbbi nagyjából három órahosszás várakozás után lett meg, gyakorlatilag dél volt mikor a kereskedő átadta az új nevemre kiállított forgalmit, illetve az egyéb papírjait, illetve kezembe nyomta a kulcsot. Mi pedig elköszönés után útnak is indultunk hazafelé Majsára. Az első benzinkúton tankoltam bele 5000-ért, kétszer is megnézve, hogy gázolaj legyen, ne benzin. Eleinte jócskán szokni kellett, hogy szélesebb, és hosszabb az autó egy kispolskinál, illetve a váltóját is szokni kellett, úgyhogy párszor frankón le is fullasztottam. Szerencsére mostanra már belejöttem a kezelésébe. Hazafelé azért jó szolgálatot tett a klíma benne, legalább nem sültünk meg.
Egy gyors kitérővel Anita mamájához, nagyjából délután 3-ra itthon voltunk. Fura, hogy az autóban nincs napi km-számláló, így számolgatni kell, hogy mennyi ment bele, de cirka 150 km-t beleraktunk hazáig, az úton minden rendben volt vele.

Pár szó az autóról:
- Évjárata 1997 decemberi
- Jelenleg 249.082 km van benne, átvenni 248.033 km-el vettük át.
- 8+1 személyes
- Klímás
- Vonóhorog van rajta
- 98 LE-s 2300 cm³-es turbódízel motor hajtja 5 fokozatú manuális váltón keresztül.

Nagyjából ennyi a főbb dolgai. Természetesen, mivel már 15 éves, így tudvalevő volt, hogy nem egy hibátlan autót veszek, ezt már tudtam akkor is, amikor ezt választottuk ki. Vannak rajta apróbb javítani valók, de ezek tényleg mind olyanok, amikre nem kell nagyobb pénzmagot áldozni. Természetesen hamarosan át fog esni egy olajcserén is,  illetve mivel van autószerelő a családban, így az apróbb hibáit el tudjuk hárítani házon belül is. Én meg úgyis ügyelni fogok arra, hogy lehetőleg minél kíméletesebben legyen használva, nem pedig kitaposva a szemét, hogy lehetőleg sok km-t meg tudjuk vele tenni problémamentesen.

Illetve az anyagiakról essék pár szó: Az autót 1.199.000 Ft-ért hirdették meg a hasznaltauto.hu oldalon. Ebből végül is csak 50 ezret engedett el a kereskedő sajnos, így a teljes költség cakk-pakk átírással eredetvizsgával, biztosításkötéssel együtt 1.223.700 Ft-ban állt meg.

Azt azért ki szeretném hangsúlyozni, hogy a kisautó attól függetlenül megmarad a családban forgalomban. Eladni ezek után sem áll tervemben, és nem is akarnám semmiképp! Csak, most már mondjuk úgy, hogy nyugdíjazva lesz, ami annyit takar, hogy kevesebbet lesz használva, mint ezidáig, hogy ez volt az egyetlen autó a családban.

Nos, egyenlőre ennyit az autóról, majd még jelentkezem új bloggal, ha lesznek történések vele.

Mondhatni rendhagyó unalmas blog következik. Jobbára csak magamnak jegyzek fel pár dolgot, a későbbi visszakereshetőség miatt.
Kisautó falja a km-eket, bár azt nem mondom, hogy minden gond nélkül, mert azért mindig előhoz valami huncutságot. A szívás sorozatot ott indítottam el, amikor használtam az általam "vicces benzinnek" nevezett üzemanyaggal. Ami nem, hogy a motornak nem tett jót, ergo folyamatosan rángatott, 70 volt a vége, de még a fogyasztásnak is odapörkölt. Úgyhogy erre maximálisan igaz volt az olcsó húsnak híg a leve című mondás. Ez mellett persze az IGC- alapú gyújtást sem tudom használni, mert valamiért azzal is rángat, elképzelhető, hogy nem szeretheti az olajfolyást a jeladó, amit valahonnan a környékről kap. Így, per pillanat járok a gyári gyújtással. Aztán ott volt az is, hogy az utóbbi időben észrevettem, hogy valami nem százas az elektromos rendszer körül, mert többnyire a világításom is olyan volt, mint a szentjános bogár fénye. A műszerfaléval együtt. Aztán későbbiekben erre jött a nehezen indítózás. Gondoltam rá kell tölteni az aksira. Fel is raktam tölteni egy egész éjszakára, ahol is másnap reggel már gyanús volt picit, hogy alig csökkent az amper felvétele a töltő mutatója szerint. Mindegy is, valamit számított neki, mert utána az aznapi autóhasználatkor működött minden normálisan. Rákövetkező nap már megint előjöttek a tünetek, olyan, mint ablaktörlő vánszorogva működése, vagy fékezéskor irányjelző működésének leállása. És, aztán a történet a rákövetkező nap fejeződött be, mikor indítani akartam, és ráadott gyújtásnál alig parázslott a két visszajelző lámpa. Ekkor felraktam ismét töltőre az akósit, de az ki-be kapcsolt a maximum és a 0 értékek között. Úgyhogy nagy valószínűleg ennyit bírt az addig benne lévő jászakkus aksi. Bár, 3 évet így is kibírt. Mondjuk, tény, hogy azért többet is ki kellett volna neki. De, mivel karácsonykor kelleni fog az autó ismét, így be kellett ruházni egy újra, ami nem más lett, mint egy 44Ah-s Banner gondozásmentes aksi.
Remélem többet kihúzunk együtt, mint az elődjével.