Végre újra itthon. Avagy mondhatnám úgy is, hogy megjártuk Salgótarjánt (újra).
A hosszú hétvége eseményei röviden:
Szombaton délután 2 óra felé elhagytuk Majsa city-t, és nekivágtunk a naaagy, naaagy(nem, nem ragadt be az "a" billentyűm. -a szerk.) ismeretlennek. No igaz, nem volt azért annyira ismeretlen, mármint ami az utat illeti, az ismeretlen szóval itt arra szerettem volna utalni, hogy ismeretlen volt még a jővő azon része, miszerint Mesi mennyire fogja szeretni az elöttünk álló 235km egyhuzamban való teljesítését. Meg kell mondjam, szépen végigjött, mindössze egyszer, Hatvan határában, egy felüljáróra felfelé menet rángatódzott kissé (valószínű így tisztelgett a legelső Tarjánból hazafelé vezető úton Hatvanban való lerobbanásunk emléke elött. - a szerk.), de felérve az imént említett felüljárón, ez meg is szünt. Innentől már "sima" volt az út Győzikeszitiig Negyed hétre el is értünk anyumékhoz, majd rácsörögtem Tibee-ékre, akik már épp úton voltak Mátranovákról Norbitól. Amint megérkeztek, szinte azonnal neki is kezdtek a csapágycserének. A bal hátsóval kezdtek... kissé nehezen akart lejönni a régi, de a sok "mindenfékes"(értsd lábfék kézifék működtetése egyszerre.. nem, nem, motorfék az nem volt. ) illetve a kaputámasztóvassal erőkart meghosszabbítós szerelési hozzáállással, sikerült megindulásra késztetni a csavart. A második kerék az már valamiért könnyebben eset volt, mivel valószínűleg látta, hogy Tibee-ék mindenre elszántak voltak, és inkább önként megadta magát. Lényeg a lényeg, hogy mire készen lettek vele, már jócskán beesteledett. Természetesen azért nem maradhatott el, hogy ne próbáljuk ki munkánk eredményét Az eredmény: nagyon szépen csendesen gurult az autó. Azért kimentünk még a tanpályára kicsit "nagyarcoskodni" és ha már tanpálya, akkor Lajoska felvetésére megejtettem egy fékpróbát is. Eredmény: mi ketten elöl(mármint Lali meg én) fel voltunk készülve egy esetleges erős fékhatásra, Tibók viszont abszolúte. Illetve sajnos a rögzítetlen hátsó üléstámlám és a hangfal sem, így ennek az lett a következménye, hogy satufék után Tibók erőteljesen előrelendült, az üléstámla a hangfallal együtt meg persze követte. Miután megállapítottuk, hogy a fék "kurvajó", elindultunk vissza. A másnap, a vasárnap a helyi látványosságok azaz a várak látogatásával telt. Mesi hál istennek gyönyörűen felment a somoskői várhoz azon az emelkedőn, ahol egy évvel korábban csak nagy kínkeservek között. Jó igaz akkor kb 400kg többletsúllyal egyesben üveghangon, most meg én egyedül másodikban, simán Itten jól körbefotóztam az ótót, me mé ne alapon. Aztán a várlátogatás után átgurultunk a "szomszédos" salgói várba. Itt visszaindulásnál dagadt a májam egy kicsit(na nem a sok piától ) ugyanis már éppen indulni készültünk, de még kicsit távolabb voltam az autótól, mikor egy idős házaspár mustrálni kezdték Mesit, és a hölgy megjegyezte a férjének, hogy "én még ilyen szép  állapotban lévő kispolszkit nem láttam!" Szóval örültem. A vártól lefelé menet kihasználtam a "powered by lejtő" erejét, úgyhogy a vártól egészen le a faluig alapjáraton gurultam le olyan 50-60-as tempóval. Gondolom aki elolvasta közben a feliratot is hátul, ahogy elgurul mellette egy kispolszki alapjáraton, biztos mosolygott. Szombat délután még összefutottam Grosso kollegával is, aki megállapította, hogy a lada fordulatmérőm úgy csal, ahogy nem szégyenli. , ezért megígérte nekem, hogy szerez Skoda mérőt Mesihez.
A hétfői napon igazából semmi extra nem történt. Elindultunk haza olyan fél 11 felé, és fél 3 felé itthon is voltunk. Mesi itt is nagyon szépen végigjött, persze közben entomológust játszott. Tehát útközben összegyűjtötte a környék összes bogarát. Ez a tevékenysége fölöttébb kellemes volt, pláne nem működő ablakmosóval.