Blogoljunk, mert blogolni jó.

Nos, már rég írtam ide bejegyzést, és mivel apropója is van, most bepótolom. A kisautóm egész eddig hibátlanul működött. Most viszont előállt egy problémával, amire egyenlőre nem találtuk meg még a magyarázatot sajnos. A gond a következő. Ma a garázsba beállva, savszagot éreztünk apóssal. Ő mondta is egyből, hogy itt valami gubanc van, tuti túltölt a generátorom. Rámértünk multiméterrel és valóban, fordulaton 17,6 V-ot mutatott a mérő. Ezután kicseréltük a fesszabályzót a másik pókunkban lévővel, de azzal is dettó ugyanezek az értékek jöttek elő. Egyedül akkor csökkent, ha álló motornál rákapcsoltunk egy fogyasztót(jelen esetben a tompítottat). Úgyhogy jelen pillanatban ott tartunk, hogy holnap lesz véve másik fesszabályzó(hátha mindkettő rossz) és, ha azzal sem változik semmi, akkor valószínűleg generátor csere.
Esetleg valaki, ha tud rá mondani ötletet, hogy még mi lehet a gond ilyenkor, azt megköszönném.

Tata halá', tata bőtön, Talgósarján!

Na, jó ez szar volt.
Szóval, tehát akkor ismét elérkezett az idő, hogy meglátogassuk Salgótarjánban éldegélő rokonaim. A történet igazából csütörtökön indult, amikor is, délután 3-kor nekiindultunk, hogy Pest érintésével elérjünk Tarjániába. Aztán Dabasnál felborultak a terveink. Történt ugyanis, hogy már induláskor észrevettem, hogy mintha kissé szelephangja lenne a kisautónak. Aztán Dabas határában egyszer csak elkezdett lassulni az autó, majd rángatni, és szépen megállt. Kiszálltam megnézni, hogy most meg mi a fityfene lett vele. Először végigpásztáztam a gyújtást. Közben egy szemből jövő kispolskis srác megállt segíteni. Végignéztük, hogy van-e szikra... Volt. Benzint is kapott. Egyedül a mexhézagom tűnt el, de ezt orvosolva, sem indult be. Illetve, ha be is indult, egyhengerezett, illetve úgy járt, mint egy traktor, meg durrogott is. Akkor jutott eszembe, hogy rá kéne néznem a szelephézagokra is. Levettem a fedelet, és megláttam a szörnyűséget. Ugyanis a belső kipuff-szelepnél vagy 5-10cm-es rés tátongott. Illetve az ellen oldalon le volt ugorva a szelepemelőről a himbatengely. 11-es villáskulcs hiányában nem tudtam meglazítani a rögzítőcsavart, így telefonáltam apámnak(aki történetesen pont Dabason lakik), hogy segítsen már ki egy ilyen kulccsal. Jött is, de mivel már esteledett így mondta, hogy egy éjszakát töltsünk náluk, meg közben megcsináljuk az autót is. Így is lett. Náluk pikk pakk megoldottuk a problémát, majd másnap reggel folytattuk utunkat Pestre, ahol is KG-val volt találkánk, mert venni szerettem volna tőle egy pár automata biztonságiövet. A boltolás után indultunk tovább Salgótarján felé. Itt említeném meg, hogy befelé Pestre hamarabb beértünk végig a Soroksárin, meg a rakparton, mint kifelé a Megyeri úttól a 3-as útig. De nagy nehezen sikerült kikeveredni, és innen már haladósabb volt. Fél egyre végülis célba is értünk. Másnap, azaz szombaton délelött, illetve reggel nekiálltunk Tibee-vel a belső főtengőszimering cserének, mert már igencsak időszerű volt a csere. Aztán közben megállapítottuk, hogy a kuplungom sincs abszolute a helyzet magaslatán. Így az is cserés lett. Aztán beszereltük még az új öveket is, majd még egy gyors windóztelepítés Tibee gépén, és robogtam is tovább az "újjá varázsolt" autóval. Komolyan mondom, Tibee-nek arany keze van az alapján, amit a kisautóval művelt. Másnap még kimentünk Szlovákiába Fülekre, ha már úgyis ott voltunk a határ mellett. Aztán délután elindultunk hazafelé. Itt még összefutottunk Grossoval is, aki majd kiesett a Tipóból, úgy integetett. Sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni hosszabb időre, de majd legközelebb.
Végülis összegezve a kisautó a csütörtöki incidenst leszámítva szépen teljesített, és végül kb 700km-t maga tudtunk magunk mögött a hétvége alatt.
Legvégül pedig szeretnék köszönetet mondani Tibee-nek a szerelésért, KG-nak az övekért, és az ismeretlen polskisnak a segítségnyújtásért.

V. Országos(vagyis inkább nemzetközi) Fiat 126 találkozó Velencei- tó.

 Hol is kezdjem a mesémet? Mert van ám egy két elmondani való dolog. Kezdem az elején. Na szóval, vagyis  so well (csak, hogy tartsuk magunkat a nemzetközi találkozó után a nemzetközi beszámolóhoz ) az úgy kezdődött, hogy pénteken negyed kettő felé elindultunk a messzi-messzi Velencei-tó felé. Az út viszonylag eseménytelenül telt. Mesi ment rendesen, csak néha-néha tudatta egy-egy rángatás keretén belül velünk esetleges nemtetszését annak, hogy messzebbre kell mennie, mint 40 km. Persze előző nap azért még keményen megszivatott egy felvállasodott tűszelep miatti alapjárat eltűnéssel. De ezt péntek reggel, egy csere karbival orvosoltam. Szóval kb. fél 5 felé oda is értünk a tetthelyre, ami nem másutt volt, mint Agárdon a Park Campingben. Ezután még raverrel elszaladtunk Fehérvárra a buszpályaudvarra egy csajért és egy srácért CsuTee kérésére. Még épp vissza is értünk a közgyűlés kezdésére. A közgyűlésen szavazgattunk, választgattunk, lett új górénk Marczin Robi személyében, meg ilyenek. Aztán következett az autó következő meglepetése, mikor is, az esti bevásárlás után elkezdett nehezen indulni, majd két nagy rántás után megállt. Szerencsére mögöttünk jöttek épp Áronék, így elhúztak minket vissza a kempingbe. Majd a sátorállítás, után Tibee nekifogott megnézni mi a baj. Ki is derült nem olyan túl sok időn belül, hogy a karbiban az úszó búvár kundott játszott. Tehát nem maradt más, mint az, hogy két karbiból összedobtunk egy működőt. Közben még szelephézagnézegetés illetve állítás következett, majd fél 12 kor elégedetten konstatáltuk, hogy Tibee ismét jó munkát végzett, így Mesi újra vidáman pöfékelt. Eztán még Tibókkal csobbantunk egyet a tóban, majd mivel már láttuk a készülődő vihar villámlásait messziről, így jobbank láttuk kimenni. Bár reménykedtem benne, de a vihar sajna nem került el minket. Jött is erős, szinte viharos széllökésekkel, majd később esővel, dörgéssel, villámlással. Ennek következményeként nem is sokat aludtunk, de legalább megáztunk kicsit, mert a Ricsitől köcsönkapott sátor nem nagyon állta a sarat. Igaz valószínűleg a helytelen rögzítés miatt. Másnap reggel, mivel nem mentünk tájékozódni, így a kempingben ütöttük el a nap egy részét. Délután 2 órától vonultunk át Gárdonyba a szabadstrandra, ahol megvoltak a szokásos autós játékok, szépségverseny, majd a végén a felvonulás.  Itt egy játékban vettem csak részt, ami a vakvezetés volt, Tibee koordinálásával. Mondhatni elég frankó volt, csak a végére rendesen elvesztettem már a tájékozódási képességemet. A felvonulás közben, pontosabban a vége felé beütött a második probléma, ugyanis a Vitorlás kemping elött egyszerűen megállt az autó. Próbáltam indítani, de semmi. Épp ezért inkább szóltam Ricsinek, hogy jöjjenek, és segítsenek ki. Így másodszorra is vontatás lett a vége. Igaz komolyabb dologra gondoltunk, de kiderült, hogy csak a trafóról "ugrott" le a + kábel, és égett "szénné" a saru. De ezt egy cserével megoldottuk és már pöfögött is. Este az eredményhirdetésnél örülhettem, mert szereztem egy 2. helyet a pénteki totón. Igaz mellettem még vagy hatan. Szóval díj az nem járt érte sajnos. Továbbá este a tombolán 5 jegyből 3 nyert, így tettem szert egy polski fiat emblémára, egy testkábelre, és egy kis polski fiat makettre. Ez utóbbinak örültem a legjobban.
Vasárnap sátorbontás után fél 10 környékén átvonultunk az ügyességi versenyek helyszínére a pákozdi ipari parkba. Itt már csak, mint néző voltam, mert túl sok kedvem nem volt a versenyzéshez. Éppen ezért fél 1 felé úgy gondoltuk Anitával, hogy itt az ideje elindulni hazafelé, mert kezdtük unni magunkat. 3 óra után egy kicsivel sikerült is megérkezni haza. Az úton csak egy dolog a megemlíthető, mégpedig az, hogy Tibee a hétvége során olyan pöpecre belőtte az autót mind gyújtás, mind benzin ügyileg, hogy szemmel láthatóan kevesebbet evett hazafelé az autó, mint egész idáig, mióta nálunk van. Bár fogyasztást számolni, még nem számoltam, de annyi látszott, hogy míg korábban 180km-nél már féltanknál járt a mutató, addig ez most 228-nál volt. Tehát ennyivel "tovább" bírta.
Most pedig következzen a köszönöm rovat (by Lajoska. )
Nagy köszönettel tartozom, tartozunk Ricsiéknek a sátorért, hisz nélkülük, csak max az autóban aludhattunk volna, illetve itt kérnék elnézést a szombati vontatáskor az esetleg nagyobb rántásokért.
Továbbá hatalmas köszönet Tibee-nek a pénteki, illetve a szombati szerelésekért, illetve, hogy nagyon tutira összehangolta az autót motor ügyileg!
Köszönöm Laceeeenak a meggyet, a barackot meg a mazsolát, illetve a segítséget a diagnózis felállításában.
Illetve nem utolsó sorban Lajoskának a sátorállításban nyújtott segítségét.

Képek Picasan, azaz itt:
http://picasaweb.google.hu/asmodeus001/5FIAT126TalalkozoVelenceiTo#

Sajnos nem lettek jó minőségűek. Hiába, kölcsön fotómasina volt, és marhára nem sikerült a megfelelő képbeállítást megtalálnom ezek szerint.:(

Az úgy kezdődött, hogy egyre közeledett a műszaki lejárásának időpontja, ami egészen pontosan április 23-án vált esedékessé. Éppen ezért pár nappal a lejárat előtt kivittem a kisautót a vizsgaállomásra, hogy átvizsgálják mit kell rajta rendberakni a sikeres vizsga érdekében. A próbapadon kiderült, hogy a fék kicsit jobbra húz. Illetve felírták még a hátsó ködlámpa nem működésének hibáját, a rendszámtábla megvilágítás sem működött, állítani kellett a kormányművön is, plusz két első gumifékcsövet kellett cserélni. Így nekiálltunk a felírt hibák elhárításának apósommal. Kezdtük a hátsó ködlámpával, ami egyrész be sem volt kötve a műszerfalra, másrészt meg megtaláltuk a hozzá tartozó zöld vezetéket, de bele kellett kötni a világításba, és lám jó lett. Következett a renszámtáblamegvilágítás, ezt is kipipáltuk Ezután jött a kormánymű, amit ha már úgyis volt új, inkább kicseréltük, mintsem a régin állítottunk. Továbbá kicseréltük még a két első gumifékcsövet, meg meghúztuk a főfékhengeren az egyik csőnél a csavart, mert szivárgott az olaj, illetve leszedtük az első betéteket, és kicsit megpróbáltuk összébbkalapálni az önbeállókat.
Ezen kívül megejtettem egy kis "tuningot" is, ami annyit tesz, hogy én is "szitává" fúrtam a légszűrőház alját, amit muszáj voltam kipróbálni. Eredmény az, hogy érezhető a változás. Igaz nem gyorsul sokkal jobban, de egy-egy fokozat alsóbb tartományából kigyorsítva érezhetőbben hamarabb veszi fel a fordulatot. Szóval működik.
Mai napon megejtettük a műszaki-vizsgát és a zöldkártya csináltatást is. Ki vittem fél 11-re az autót az állomásra, ahol megkérdezték, hogy meg akarom-e várni, vagy visszamegyek, mivel kb 1 óra felé került volna sorra. Tehát inkább nem vártam meg. Mindenesetre mire fél 4 felé visszaértem, már ott várt a "kész" autók között és végre sikeresen túl volt a vizsgán. Mondjuk megjegyzem érdekesen parkolják le az ember kocsiját ott, ugyanis abalk lehúzva kocsikulcs benne, meg csomó minden más dolgom is.  Szóval lazán kiemelhettek volna onnan bármit...:( No mindegy is, lényeg, hogy 2 évig nem kell jönnöm vissza. Vagyis 1 év múlva zöldkártyázni. Apropó zöldkártya. Itt nem tudom mit tekergetnek el, de észrevettem, hogy sokkal lomhább lett az autó, mint zöldkártyázás elött...:S:(:(
Összegezve örülök, hogy megkapta a vizsgáját és újra az utakat róhatja, pedig az első fékektől tartottam. Illetve, hogy kevesebbe került a vizsga, mint gondoltam. Ugyanis cakom-pakk zöldkártyával együtt 22.000-ből kijött a vizsga. Még annyi, hogy a kormányművet szoknom kell, mert sokkal hirtelenebben reagál a mozdulatokra, mint a régi. Hiába, az már tényleg minimum javítanivaló volt.

Nos, igaz, hogy már előttem hárman is írtak a tegnapi( szombati) napról, de azért bátorkodom az én verziómat is előadni.
Szóval, a történet nálunk pénteken kezdődött, amikor is, Anita, én és Mesi nekivágtunk a már jól megszokott útvonalon Talgósarjánnak. Este háromnegyed 8 felé oda is értünk. Kb 9 fele összefutottam Grosso bácsival, aki épp Tipóval volt, így volt lehetőségem megcsodálni is, illetve egy kör erejéig kipróbálni is, hogy milyen egy olasz de nem farmotoros autót vezetni... Annyi biztos, hogy megy a gépezet. Bár egy polski után minden autó jól megy. Mindegy is. Lényeg, hogy Grosso másnapra összetrombitált egy kistalit a Tesco-parkolóba, ahova is én érkeztem meg a leghamarabb, majd R. Istvánék is befutottak, és legvégül Grosso is. Kis fotózkodás, egymás autóinak mustrálása illetve beszélgetés után Grossoék mentek ki Tibeeékhez, én meg vissza édsanyámékhoz, majd később aztán kimentünk Kercsegre, ami egy nagyon szép hely... Főleg nekem, aki az alföldön kevés hegyet-völgyet lát.
Később aztán csatlakozott Lali is, utána Grosso, és legvégül Tibee is megérkezett a kerékpárján. Aztán következett egy jó kis nyársalás, szalonna, kolbász sütés, "zsírégetés Norbi módra", móka, kacagás, egyszóval nagyon jól elvoltunk. Estefelé induláskor történt még egy kis probléma Benővel, aminek következtében rögtönöztünk egy "hogyan emeld le a polskit a fatuskóról"  mozgalmat. Talán nem lett olyan veszélyes a baleset nyomai.

Most pedig következzen a köszönöm rovat( Lali, ha esetleg jogdíjas a cím, akkor jelezd. )
Elsőkörben köszönet a kisautónak, hogy a hétvégén jól teljesített, és minden probléma nélkül el, illetve hazajuttatott. Na jó leszámítva, hogy már megint "megjött" neki.:( Legalábbis az olajfolt erről árulkodik.
Továbbá köszönet illeti Grossot a Tipo próbakörért, a tali leszervezéséért (KÖSZÍÍ KISFIAM! ) illetve Lalinak és Tibee-nek(és persze "kisfiamnak" ) a nagyon jó kis szombat délutánért.
Plusz, Lalinak a Benő emelési lehetőségért (na jó, ez erős volt.... remélem, azért nem olyan veszélyes sebet kapott a kisautó)
Legközelebb(hogy az mikor van, nem tudni) ugyanitt, vagy akár máshol is, folyt köv.

A mai napon úgy gondolta a kisautó, hogy ideje lenne tovább folytatni az én okításomat.
Ugyanis olyat mutatott, amit eddig nem hogy nem láttam, de még senkitől nem is hallottam, hogy járt volna így.:S
A probléma egész pontosan tegnap kezdődött, mikor Kiskunhalason jártunk. Egész pontosan akkor, mikor kiértem a városból, és felgyorsítottam a jól megszokott 80-85Km/h-s tempójára. Ugyanis pár másodperc múlva ilyen fémes súrlódó, doboló hangot lehetett hallani a jobb hátsó kerék felől. Gyorsan félre is húzódtam, majd kiszálltam megnézni, látszik-e valami, hogy mi okozza ezt a hangot. De nem látszott. Így lassan ugyan, de hazaértünk. Ugyanis 50 fölött fokozatosan jött elő a hang. Mai nap alá is néztem az autónak és mikor megláttam, hogy honnan jött a hang, leesett az állam. Ugyanis a jobbos hardyn volt egy szép kis bemarás körbe. Na, mondom ilyet se tapasztaltam még. Aztán apósommal jobban megvizslattuk és kiderült, hogy az egyik rögzítőcsavar a négyből, szépen kitekeredett és kiesett a helyéről, és valahogyan beesett(?) a lengőkar meg a hardy közé, és odaszorult, aztán már marta is bele a csíkot a csavar.:( Nagy nehezen kiműtöttük onnan, majd egy kis menetjevítást követően ment vissza a helyére.Ezután következett a főfékhenger cseréje. Ami igazából nem volt nehéz művelet. Hál istennek könnyen le is jött a régi, meg hamar fel is ment az új. Illetve a légtelenítés után végre elmondhatom, hogy újra fog a fék, mint a barom. Végül még megnéztük mitől mászik el nekem mindig a gyújtás a helyéről. Kivettük az elosztóházat, és alaposan átvizslattuk. A tengely nem lógott egyik irányba sem, a rugók és a röpsúlyok is jók voltak, viszont azt észrevettük, hogy alul a fogaskeréknél lévő rögzítőstift furata a tetején lévő bevágással nagyon érdekes szögben állt. Apósom szerint lehet hogy nem lett normálisan meegmunkálva anno, és valahogy elfordult. Összehasonlítottuk egy másik tengellyel, és ahhoz képest tényleg érdekes szögben állt a kettő. Mindenesetre kicseréltük a másik tengelyre és összeraktuk. Most majd kíváncsi leszek az eredményre, hogy tényleg az volt-e a ludas.

Kis összefoglalás következik az elmúlt pár nap eseményeiről. Miután sajnos per pillanat munka nélkül vagyok, így van elég szabad időm. Éppen ezért mivel, pár hete csúfosan megadta magát a balos menesztőm, és a cserekor megláttam, hogy mennyire ramaty állapotban van a féltengely végén a ricni is, elhatároztam, hogy, mivel az időm úgyis engedi, rendbeteszem. Először úgy gondoltam, hogy csak simán diffit cserélek féltengelyestül, aztán inkább mégis vettem egy komplett váltót 3500-ért Szekeres Marcitól. Itt hazaúton már nagyon morogott a rossz rész, főleg indulásoknál, meg visszaváltáskor. Másnap megtisztogattam a vett váltót, aztán elkezdtem szétbontani az autót. Délutánra le is jött a moci váltóstul. Aztán jött egy kis szívás estére, ugyanis miközben csavartam le a jobb fölső hátfal felfogató csavarról az anyát, az jól kettétört. Mondom Fákk és egyéb növények!! Mindegy, lényeg, hogy kint volt a cuccos. Másnap leszereltem a mociról a váltót, illetve az önindítót. Aztán közben apósom is megérkezett, és felajánlottam hogy segít a szerelésben. Kiderítettük, hogy a vett váltó sajnos koránt sincs olyan jó állapotban, mint gondoltam, ami annyit jelentett, hogy az egyes fokozat kerekéről hiányzott egy két fog.:( Először ezért úgy terveztük, hogy a két váltóból összedobunk egy jót, aztán végül is csak annyiban maradtunk, hogy mindössze difficsere lesz, féltengelyekkel, illetve az én eddig fent lévő váltómból átszereltük a tányérkereket, a vett váltó diffijére, mert ugye azzal volt már összekopva a hozzá kapcsolódó fogaskerék. Míg apósom végigjátszotta eme műveletet, én elhatároztam, hogy kidzsuvázom már a motorteret, ha már úgyis van hely hozzáférni. Aztán következő nap kezdtük összerakni vissza cuccokat. Ja, közben lett a letört csavar helyére egy másik heggesztve a hátfalnál, illetve voltunk autósboltban, aztán elhoztunk egy komplett önindítót potom 4000-ért(Végkiárusítás rulez. ) Így legalább az a hiba is letudva, hogy néha nem indított a régi önindító, csak sivított. Aztán majd ha lesz rá keret, persze fel lesz újítva.(igaz ahogy mondta a néni a boltban, egy vadi új bendix is négyezer valamennyi mostanság, szóval nem olcsó) Közben picit megpucoltam a motort is, illetve körbekentem tömítőpasztával a szelepfedélnél azokat a részeket, ahol jöhet olaj(Ugyanis legutóbb valami eszméleteln módon elkezdte okádni ki az olajat. A folyásnyomokból annyit kiderítettem, hogy a szelepfedél tetejéről valahonnan). Tehát, ha minden jó, akkor már csak az olajbeöntő kupaknál fog tudni folyni, de remélem, hogy nem teszi... aztán persze raktuk összefele a váltóval a mocit. Vagyis pontosabban először a váltó lett felrakva, majd utána kis szenvedés árán a motor is a váltóra. Felkerült az önindító is, majd szívtunk egy kört azzal a nagyon utálatos motortartó rugóval, meg a hozzá tartozó csavarral, de nagy nehezen megadta magát. Igaz gyanítjuk, hogy nem kapott bele egyenesen, szóval szerintünk kicsit átszabta a menetet. Lényeg, hogy megszorult rendesen. Aztán mondom próba, hogy milyen lett. Hát indítanám az autót, de az autó csak nem akar indulni. Azt megállapítottuk a sok inditás után terjengő benzinszagból, hogy benzint kap, tehát akkor marad az, hogy szikra nincs. És valóban. Másnap ugyanis megvizslattam, és a gyertyákig semmi nem jutott el.  Fura volt, hogy még a trafó sem kattant mikor 10 fokra forgattam a tárcsát. De se a duplatrafó, sem a rotoros. Na mondom itt valami nagyon nem faja. Aztán Höss Károly felhomályosított. Kiderült, hogy azért nincs szikra, mert én közben átraktam az E-gyuszit a jobb oldalt felül található műanyag elem(ahol a levegő áramlik) rögzítő csavarjára. Na most ehhez egy lemezből készült "pántot" használtam, ami ugyebár hozzáért a hűtőbordához is, amire, mint kiderült valami rá van kötve a panelon. Na és ezért nem indult be. Visszaszereltem az előző helyére, és láss csodát, egyből beindult. Még közben gyors gázbowden-szerelés, mivel eltűnt a zéger-gyűrű, ami megakadályozza, hogy a bowdenházzal együtt mozogjon minden. Iletve szívtam egy kicsit a szívató-bowdennel is, mert a drága nem akart megfelelően üzemelni, plusz, átraktam a biztosító szöget a legutolsó lyukba az önindító bowdenjénél, mert olyan feszes, volt hogy alig lehetett felhúzni. És a végére, ha már minden kész van, gondoltam nem árt kicsit lemosni is az autót. Illetve felkerült egy új matrica is hátra a szélvédőre, mert a régi már lejött itt-ott.
Ezután következett a próba. Komolyan mondom, mintha nem Mesit vezettem volna. Más lett az autó(persze nem olyan értelemben. ) Mindenesetre vagy elszoktam már tőle, vagy valahogy kicsit megváltozott a kezelése. Mindegy is.   Annyit viszont negatívumként észrevettem, hogy most kicsit jobban "buszos" hangja van az autónak(Nem, nem a buszos Petyára gondolok ) Valószínű apósnak nem sikerült a hézagolás 100%-osan, ezért 2-3-ban kigyorsításkor jobban szól a diffi, mint ahogy volt régen, de végülis nem vészes. Illetve a motortartó rugónál valami csörömpöl picit, ha olyan tartományban van épp a motor fordulat(ez kb akkor van mikor még hideg a motor és alapjáraton üzemel)

Tegnapi nap olyan autót láttam, hogy erről muszáj blogolni!

Történt ugyanis, hogy tegnap ellátogattunk Salgótarjánba. Ha már ott voltunk, nem hagyhattam ki, hogy megnézzem Misit. Egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni..... Iszonyat jól néz ki. A képek tényleg nem adják vissza azt a látványt.
Mondjuk más apropója is volt, hogy Tibee-t meglátogattam. Ugyanis Mesin nem volt épp a helyzet magaslatán a fék. Konkrétan a két elsőkre gondolok. De Tibók kezelésbe vette, miután nem sikerült beröffenteni az udvarban ácsorgó 850-est. Ja azt mellékesen megsúgom Tibók bá', hogy a fék sajnos hazafelé egyre romlott... És mostanra szépen visszaállt jóformán arra az állapotra miszerint 2-3-at pumpálok mire egyszer normálisan fog. Na jó, azért valamivel jobb, mint tegnap délelött volt, de érezhetően romlott hazafelé.
Mindent összevetve jó volt a minitali így hármasban azaz Tibók Én és persze Gabeee, aki vééégre legalább Fiattal képviseltette magát. Még ha az egy kicsit modernebb is volt, mint Mesi. Ja igen, és találkozhattam egy Lajoska nevezetű kispolszkissal is.
Ja és Tibóknak köszi a B oszlopba való pantentekért!

Nos, akkor következzék az idei első blogbejegyzésem.
Elég hosszú ideje nem írtam már, egyrészt azért mert lusta voltam, másrészt meg meg akartam várni, míg többmindenről tudok írni, hogy ne vágják hozzám, hogy "elfért volna update-ben is!"
Először is december közepén kapott a kisautó átlátszó hátsó lámpabúrákat a hozzájuk tartozó festett izzókkal(ez utóbbiakat asszem újra kellene festenem, mert pl a világítás, inkább rózsaszínnek látszik, mint pirosnak). A lámpabúrákkal egy időben érkezett egy pár bambínó zöld üvegű nyitható hátsó oldalablak. Ezek illetve a búrák Majsára szállításáért köszi Szekeres Marcinak. Az ünnepek az autó szempontjából eseménytelenül teltek. Ellenben az új év első hónapja már tartogatott meglepetéseket. Az események ott kezdődtek, mikor vettem Höss Karcsitól egy Elektronikus gyújtást. Múlt hétvégén, gondoltam le is tesztelem, így Dabasra már ezzel a "rendszerrel" akartam, hogy menjen az autó. Csak az autó nem gondolta így. Ugyanis kb. egy 10 km megtétele után elkezdett rángatni. Kiskunfélegyháza magasságában, már egyre durvult a helyzet, így félreálltam, és visszacseréltem a kondenzátoros rendszerre, meg kitámasztottam a motorháztetőt. Így nem is volt gond olyan 20 km-ig, de aztán megint elkezdte. Persze hál' istennek már nem olyan intenzitással, mint az E-gyuszival. Dabason azért megpróbáltam végére járni a dolognak, de ha visszakötöttem az E-gyuszira, akkor addig gyönyörűen ment, míg fel nem gyorsítottam 80-ra, ott viszont mintha elvágták volna. Elég durván berángatott. Szóval visszakerült a kondis rendszer. Na mindegy is, annyit még megtettem, hogy mexet megcsiszoltam, aztán elugrottam keresztapámékhoz egy Lada trafóért. Hozzáteszem gyönyörűen ment az autó. Aztán elindultunk hazafelé, de Örkény magasságában újra elkezdte a rángatást. Így próba szerencse alapon(mivel már a trafóra kezdtem gyanakodni) átszereltem a Lada trafót. Na így akkor nem rángatott, ha pörgettem... magyarán olyan 85-90 között.
Másnap, január 26-án meló után gyorsan elszaladtam venni új mexet, mert gondoltam az égett be, és azért rángat, de a 126-os nap így is meghiúsult, legalábbis részünkről, mivel 15-20km után megint elég durván berángatott, illetve, ha nyomtam egy padlógázt neki, akkor inkább fulladt, mint gyorsult volna, ezért muszáj volt visszafordulni.:( Persze nem hagyott nyugodni a dolog, így másnap szétkaptam, megnéztem a gyertyákat is, hát korom feketék voltak. Kicseréltem őket, illetve beállítottam a gyújtást, mert elmászott egész az alsó jelölésig. Aztán próba következett. A strandig (kb 4 km) gond nélkül el is jutottam, de ott megint elkezdte a rángatást. Na mondom, akkor go vissza. De nem ért haza a kisautó. Legalábbis a saját motorja segítségével nem. Történt ugyanis, hogy a megfordulás után nagyjából egy km után egyszer csak durrant egy hatalmasat, és megállt a motor. Szerencsére közel a melóhelyemhez robbantunk le, így elszaladtam oda, és megkértem egyik autóval lévő kollegám, hogy húzzon már haza minket. Természetesen kezdtem egyre idegesebb lenni. Aztán persze kiderült, miért csinálta a lerobbanást. Ugyanis az E-gyuszi nem nagyon szerette a vadi új mexel való együttműködést. Legfőképp azért, mert nem csiszoltam le róla azt a zsírréteget vagy mit amit ráraknak a gyárban. Ezért visszaraktam a kondit, meg lekötöttem az E-gyuszit, illetve finom csiszolópapírral megcsiszoltam a mex érintkezőit, és láss csodát, simán bírta a szerdai szegedi utat, ahol is Szekeres Marcitól vettem egy duplatrafót(Bocsi az este 10 utáni zavarásért. ), mert valahogy nem nagyon szeretem a rotoros rendszerű gyújtást.:( Hazafelé is simán jött, bár egyszer kicsit megint berángatott. Pénteken aztán visszakötöttem az E-gyújtást, illetve átszereltem vissza Duplatrafósra a gyújtást, és olyan szépen végigment Kiskunhalasig, hogy csak na. Jó annyit azért hozzátennék, hogy az azért feltűnt, hogy mintha kicsit lustábban gyorsulna.
Ma viszont egy hónapnyi állás után végre elhatároztam, hogy megpróbálkozom a nyitható oldalablakok beépítésével. Konzultálás telón Marcival a régi üveg kiszedéséről és hozzá is fogtam. A bal oldali kéder nagyon hamar engedte magát, így elég hamar ki bírtam szedni az üveget, de a jobbos, az már szó szerint keményebb szitu volt. Így némi sikertelen próba után, úgy döntöttem, hogy tapétavágó segítségével szedem ki. Keresztbe átvágtam a kédert belülről és szépen körültéptem a gumit az ablakkereten. A nyitható ablakokat már nem volt olyan vészes belerakni. Még a C-oszlopba is simán belementek a patentek kézzel.
Szóval még egy lépéssel közelebb került a kisautó az általam megálmodott kinézethez.
A  végére még megnéztem a gyújtást, és hát persze, hogy megint el volt mászva, csak most előgyújtásba volt jobban, mint kéne. Ha valaki esetleg tudna tippet rá, hogy mitől mászkál a gyújtásom, az ossza már meg velem.
Legvégül pedig hatalmas köszönet Grossónak, a sok telefonos, msn-es segítségért a gyújtáshiba feltárásában, továbbá Höss Karcsinak, illetve mindenkinek akit "zargattam" ilyen-olyan ügyből kifolyólag segítségért.