Jó ideje már, hogy nem írtam a kisautóról. Ennek legfőképp az az oka, hogy mióta van másik autó is a családban, már sokkal-sokkal kevesebbet megy, javarészt a városban, vagy a környékén csak. A közelgő nyári találkozó kapcsán viszont végre újra hosszabb útra is ment. Mivel tudtam, hogy már a tavalyi talin is elég vacak volt a motor menettulajdonsága, ezért biztosan befigyelt egy nagyobbacska szervíz indulás előtt. Még tavaly cseréltem rajta hengerfejet, mivel az eredetileg rajta lévőn már csomó furatban meg van szakadva a menet. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy csak úgy "plug and play" módon cseréltem ki egy másikra, azaz nem néztem meg, hogy milyen állapotban is van. Ennek az lett az eredménye, hogy az autó egyszerűen 80-nál többet nem ment. Ezt tudva, illetve a tavalyi talin folyamatosan olajfolyással való küzdés miatt - ami nem szűnt meg utána sem - döntöttem úgy, hogy akkor ismét hengerfejcsere következik. Míg én nekiálltam bontani a motort, addig apósom, a csere hengerfejet elkezdte felújítani. Kiszedte a szelepeket, szépen becsiszolta, illetve síkolva is lett a hengerfejből, mivel nem volt épp túl egyenletes a felülete. Ha, már szét lett kapva a motor, akkor kipucoltam a centrifugál olajszűrőt is. Volt benne vastagon olajsár. És persze, ha már ott jártunk, és már kezdett hangja lenni, cseréltük a vezérműláncot is. Közben elkészült a hengerfej is, vettem új furulyagumi szettet, mert ott is eresztett szépen a rendszer, aztán elkezdtem összerakni. Persze azért szívás nélkül nem úsztam meg. Ugyanis, ebben a hengerfejben a kipuffogó könyök már tőcsavarral volt rögzítve, mivel az eredeti menete már rég kikopott, így fel lett fúrva nagyobb méretre. Persze a belső oldal csonkjának rögzítésekor szépen ledaráltam a menetet az anyával a tőcsavarról. Mehettem venni bele 10-es csavart.
Azért csak összeállt a technika. Igyekeztem gondosan odafigyelni, hogy olajfolyásmentesen legyen összerakva minden. Nem szerettem volna megint húzni magam után a füstöt, mint tavaly. Ezt úgy néz ki sikerült is elérni, és amellett, hogy száraz maradt a motor, még lett eredménye a hengerfej síkolásának, mert a sok csiszolás hatására leszedett 1-2 mm miatt érezhetően visszaköltözött az erő a kisautóba.

A talira 4-en mentünk: én, Anita, és a két gyerkőc. Először féltem, hogy ránk és a két gyerekre való cuccokkal, babakocsival, mindennel hogyan fogunk elférni egy kispolskiban, de szerencsére megoldottuk. A találkozó tetszett nagyon, jó volt újra összefutni a régi polskis cimbikkel. Számomra a legjobban tetsző pontjai a talinak a péntek esti karaoke party, és a szombati felvonulás volt. A kisautó is jól bírta az utat, azon kívül, hogy picit húzni kellett a szelepfedél csavarokon, mert szivárgott az olaj alattuk, mást nem kellett hozzányúlni egész hétvégén. Nagy dícséret jár neki, mert amennyire tartottam tőle, hogy általában nem telik el nyári tali szerelés vagy lerobbanás nélkül, annyira jól viselkedett. Gond nélkül megjártuk vele a Velencei-tavat.

Kispolski fronton az utóbbi pár hétben végre történt pár izgalmas dolog is.

Az utóbbi időben észre vettem, hogy elkezdett valami csörömpölni a motor felől menet közben. Először csak halkan, aztán fokozatosan erősebben. Akkor még nem tudtam, hogy mi a baj, tippem persze volt, mégpedig a ventilátor házára tippeltem. Először csak azt hittem, a generátort a ventilátorház oldalához fogató tőcsavarról eltűnő anya okozta a bajt. Ezt pótolva egy rövid időre meg is szűnt a probléma. Ám nem csak itt volt gond. Ez akkor vált világossá, amikor újra elkezdett becsörögni. Akkor már gondoltam, hogy nem úszom meg ennyivel. Persze közben megint eltűnt az anya a tőcsavarról, ráadásul a hegesztése is elengedett, így szépen lötyögött a házon. Ekkor már tudtam, hogy vár rám egy jó kis ventilátorház csere.
Persze, csak, hogy szép legyen az élet, emelett küzdöttem még egy jó kis "külső olajzással" is. Ez viszont nagyjából a furulyagumik kicserélése óta kísért, ami előtte kb egy hónappal történt meg. Mivel tudtam, hogy a ventilátorház cseréjét motor kiszedés nélkül nehezebb véghez vinni, ezért, ha már több sebből vérzett a moci, beterveztem azt is, mint javítandó dolog. Egyik héten aztán neki is álltam. Először a donor motorról szereltem le a csere házat, meg a hengerfejet. Ugyanis, az addig fent lévőn már rengeteg furatban meg volt szakadva a menet. Leszedést követően következett egy kis drótkefézés, rozsdamarózás, egyszóval előkészítés festéshez.
Közben volt pár nap szünet a folyamatban, majd a legközelebbi hétvégén nekiálltam kiszedni a motort. Ebben sajnos nem vagyok olyan rutinos, mint akik 10 perc alatt kiszedik a motort a helyéről. Nekem sajnos egyedül 1 óra kellett eme mutatvány véghezvitelére. De, szerencsére kijött. Aztán nekifogtam bontani. Szépen lekerült a ventilátorház, melyen látszott, hogy nem csak a a fölső tartó tőcsavar gatya a generátornál, hanem az alsó is. Csoda, hogy nem hagytam el. (Bár tudom, oldalt még fogja 4 csavar, meg hátul a ventillátor tengelyén lévő anya) Mindegy, szépen lebontottam, aztán következett a hengerfej, mely nem volt különösen nehéz meló, lévén, hogy nem sok csavar rögzítette a fent említett probléma miatt. Aztán, ha már szétszedőset játszottam, akkor leszedésre került az olajteknő is, mert a régi tömítés mentén igen csak szórta el az olajat. Brigéciolban elmostam a teknőt is, majd átöblítés, és szárítás után rá is festés várt. Ezen kívül még leszedésre került a kipuffogó is, mivel csúnyán csámcsogott rajta a rozsda. Vettem hozzá festékboltban 600 fokig hőálló fekete sprayfestéket. Illetve matt fekete, és fehér szintén sprayfestékeket is.
Következő mutatvány a ventiház, az olajteknő, illetve a kipuffogó lefestése volt. Majd másnap, mire mind megszáradt, kezdődött az összerakás. A Ventilátorházzal ellegóztam egy darabig, mire összement úgy, ahogyan kell neki. A többi meló viszont már pofon egyszerű volt. Viszont, ha már meg volt bontva a motor, kicseréltem a kuplungot is kompletten tárcsástól, szerkezetestől, mivel ezt még anno Tibee-től kaptam, és már eléggé le volt harcolva szegény.
Miután visszacsavaroztam rá mindent amit előzőleg leszedtem, következett a motor visszarakása. Erre már volt segítségem is szerencsére öcsém személyében. Kettőnknek nem sok idő alatt sikerült is rádugni a nyelestengelyre, aztán a többi része már simán ment.
Persze mire mindennel végeztem, már kezdett esteledni. Azért még kimentünk kipróbálni, és szerencsére szépen ment az autó, a csörömpölés is megszűnt.
Volt még egy másik probléma, lévén, hogy vészesen közeledett a műszaki lejárásának időpontja. Így elvittük a múlt héten átvizsgáltatni. Kiderült, hogy vannak bajok az autóval, bár nem komolyak. A legnagyobb baj talán az volt, hogy mindkét első gumi kuka lett, mert elkopott a belső fele. Sajnos egy futóműállításnak nézek elébe úgy néz ki. De, mivel ez a vizsgálat kedden volt, a kocsi meg csütörtökre le volt jelentve műszakira, maradt egy napunk intézkedni. Szerdán meló után elvittem a két garázsban talált rossz kereket a gumishoz megcsináltatni, majd este nekifogtunk apósommal a felírt hibák elhárításának. Ilyenek voltak, mint kézifék utánállítás, tolatólámpa működésre bírása, függőcsapszeg zsírzás, és persze a kerekek cseréje.
Szerencsére így csütörtökön már leműszakizott minden gond nélkül, úgyhogy újabb két évig róhatja az utakat. Egyedül azt jegyezném meg, hogy állítólag valami 6 volt a CO-értéke az előírt 2 helyett. Nos ezt úgy orvosolták, hogy fogták, és tökig betekerték a CO-csavart. Bár biztosan az zavarhatta meg őket, hogy a szívató bovdene nem működött tökéletesen, és nem nyomta vissza alapállásba a szívató kart. Én meg csak pislogtam, hogy visszahúzom kézzel a kart, és leáll a motor. Mindegy, kitekertem 1,5 fordulatnyit kb, és most már jó.
Jelen pillanatban még három dologgal küzdök, mert ugye készítem fel az autót a nyári talira: egyik, hogy a motor kiszedése óta nincs töltésvisszajelzőm. Pedig a műszerfalnál 4-6 volt között mozog a feszültség, szóval számomra rejtély eddig. A másik, ami ennek kapcsán derült ki, hogy vehetek új fesszabályzót, mert fordulaton (teljesen felhúzott szívatónál) felment 15.1 V-ig a multiméter "mutatója", és alapjáraton is 13.6 Volton volt az érték. Illetve a harmadik, hogy a sofőr oldali ülés ülésdöntésben szerepet játszó egyik csöve eltört, így lehet azt is meghegeszteni.
Egyszóval van még munka rajta, de másfél hét alatt majdcsak készen leszek mindennel!

 

 

Rég írtam már a kisautóról. Igazándiból eseménytelenül telnek a napok vele kapcsolatban. Mióta nem az egyedüli autó a családban, azóta elég keveset megy, azt is minden probléma nélkül. Ellenben, pár hete rászántuk magunkat, és végre véget vetettünk a donor autó értelmetlen ácsorgásának. Így aztán megbeszéltem Henrik haverommal, és nekiálltunk szétbontani. A nagy hőség, illetve később az éppen érkező zivatar végett nem tudtuk egy nap alatt kibelezni teljesen, így a folytatást átraktuk egy héttel későbbre. Egyébként meglepően könnyen sikerült szétkapni, bár itt-ott szó szerint szakadtak el a csavarfejek, annyira el voltak rohadva. De, nem ért váratlanul, számítottam rá, hogy az aljának vége van. Míg az első hétvégén kiszedtük belőle az összes apró cseprő dolgokat, addig a következőn már csak pár apróság, illetve az autó összedarabolása maradt. A sok átrohadt területnek köszönhetően úgy ment át a flex rajta, mint kés a vajon. A még használható alkatrészeket elrakosgattam, a karosszéria viszont három részbe vágva várja, hogy el legyen szállítva, ami hamarosan meg is fog történni.
Legalább lett egy rakás tartalék alkatrészem.

Pár szó a Vitoról: 
Azóta is teszi a dolgát, most már két hét óta munkábajárós autóként, ennek ellenére szerencsére csak pár apró hiba jött elő rajta, mint jobbos tompított eltűnése, majd a fényszóróé is, de ezek pusztán a kontaktos, és eléggé oxidálódott saruknak, és ellenoldali csatlakozójuknak volt köszönhető, így ezeket hamar orvosolni tudtam. Illetve a hátsó ajtó zárját szedtük ma ki és tisztítottuk, majd olajoztuk át, mert az tuti még a gyárban volt utoljára, ergo előfordult párszor, hogy a rázós útszakaszon kirázódott a zár, és csak a gázteleszkópoknak köszönhető, hogy nem nyílt fel az ajtó teljesen menet közben. Ez, ma orvosolva lett.
Ami inkább kicsit macerásabb lehet a későbbiekben, az az, hogy sajnos a klíma szivattyúnál bekapcsolás után km-eken keresztül nyikorog valami. Egy idő után persze elhallgat, de valahol csak idegesít, hogy melyik részének a kezdődő problémája lehet ez a hang. Minden esetre, igaz, hogy már nem sokáig lesz klímahasználós idő, de azért nem ártana még azelőtt megtalálni a kezdődő hibát, hogy esetleg egy szivattyúcsere legyen a vége. Tegnap viszont kaptam keresztapámtól egy garnitúra egy telet futott Debica Quartet Frigo téligumi szettet, úgyhogy már azt sem kell venni így szerencsére.

Mondhatni rendhagyó unalmas blog következik. Jobbára csak magamnak jegyzek fel pár dolgot, a későbbi visszakereshetőség miatt.
Kisautó falja a km-eket, bár azt nem mondom, hogy minden gond nélkül, mert azért mindig előhoz valami huncutságot. A szívás sorozatot ott indítottam el, amikor használtam az általam "vicces benzinnek" nevezett üzemanyaggal. Ami nem, hogy a motornak nem tett jót, ergo folyamatosan rángatott, 70 volt a vége, de még a fogyasztásnak is odapörkölt. Úgyhogy erre maximálisan igaz volt az olcsó húsnak híg a leve című mondás. Ez mellett persze az IGC- alapú gyújtást sem tudom használni, mert valamiért azzal is rángat, elképzelhető, hogy nem szeretheti az olajfolyást a jeladó, amit valahonnan a környékről kap. Így, per pillanat járok a gyári gyújtással. Aztán ott volt az is, hogy az utóbbi időben észrevettem, hogy valami nem százas az elektromos rendszer körül, mert többnyire a világításom is olyan volt, mint a szentjános bogár fénye. A műszerfaléval együtt. Aztán későbbiekben erre jött a nehezen indítózás. Gondoltam rá kell tölteni az aksira. Fel is raktam tölteni egy egész éjszakára, ahol is másnap reggel már gyanús volt picit, hogy alig csökkent az amper felvétele a töltő mutatója szerint. Mindegy is, valamit számított neki, mert utána az aznapi autóhasználatkor működött minden normálisan. Rákövetkező nap már megint előjöttek a tünetek, olyan, mint ablaktörlő vánszorogva működése, vagy fékezéskor irányjelző működésének leállása. És, aztán a történet a rákövetkező nap fejeződött be, mikor indítani akartam, és ráadott gyújtásnál alig parázslott a két visszajelző lámpa. Ekkor felraktam ismét töltőre az akósit, de az ki-be kapcsolt a maximum és a 0 értékek között. Úgyhogy nagy valószínűleg ennyit bírt az addig benne lévő jászakkus aksi. Bár, 3 évet így is kibírt. Mondjuk, tény, hogy azért többet is ki kellett volna neki. De, mivel karácsonykor kelleni fog az autó ismét, így be kellett ruházni egy újra, ami nem más lett, mint egy 44Ah-s Banner gondozásmentes aksi.
Remélem többet kihúzunk együtt, mint az elődjével.

Hosszú-hosszú hallgatás után, végre újra blogolok egyet. Eddig igazából semmi különös nem történt, leszámítva, hogy Mesi "munkásautó" lett. No nem olyan lelakott fajtára kell itt gondolni, csak pusztán annyi történt, hogy mostmár Mesi viszi Anitát(barátnőmet) dolgozni, mivel megszűnt nekik a céges buszjárat. Egyenlőre sajnos nagyon úgy néz ki, hogy Mesi nem különösebben kedveli ezt a helyzetet, mivel Anita épp ma jegyezte meg nekem, hogy "olyan hülye daráló" hangot hallat az önindító, illetve, hogy állítólag miután indítózás után visszanyomja a kart, leáll az autó. Mondtam neki, hogy lehet rövid ideig indít, és nem kapja el rendesen. Mindenesetre azt tényleg észrevettem, hogy mintha csúnyább lenne a hangja az önindítónak.
Viszont nem ez a legfőbb ok, hogy blogbejegyzést írtam. Történt ugyanis, hogy még anno kb egy hónapja érdeklődtem Thonynál, hogy fennál-e még az "ajánlata" (amit még akkor mondott mikor vettem tőle a hangfalat) miszerint tud egyik haverján keresztül olcsóbban fejegységet szerezni. No, és lényeg, az hogy tudott.. méghozzá egy Sony cdx-F5700-at. Igaz kb egy hónapot vártam rá, de mondhatni megérte. Mostmár végre itt van, és nagyon tuti a hangzása! Sokkalta jobb, mint a régi kazettás magnómnak volt.(vajon miért? )
Úgyhogy köszönet érte Thonynak, meg magamnak hogy képes voltam eddig kivárni...

Hogy én mennyire utálom ilyenkor, hogy alig van hely az autómban...
Történt ugyanis, hogy elkészültem a fordulatszámmérő behangolásával. Na mondom akkor jön a vezetékelés, és építem be Mesibe. Namármost, a vezetékelés még sima ügy volt, ellenben a rögzítésnél kurvára elakadtam. Most már ott tartok, hogy lassan szálanként fogom tépkedni kifelé a hajam az idegtől...:(:( Mondom ez nem lehet igaz, hogy minden tök tutin ment, erre meg nem tudom beszerelni az autóba.:(
Aki úgy érzi, hogy tudna értelmes ötlettel szolgálni, attól kíváncsian várom! Mondom mi az elképzelésem: magát az órát azt a vezetőoldali ajtó illetve a műszerfal közötti részre szeretném felrakni. Tehát valahol megbontani akár a bőr borítást, és ugy felrakni. Itt próbálkoztam egy ideig, de sehogy se tudok rájönni mivel és hogyan tudnám felrögzíteni ide az órát. Alap ötletem igazából a szellőzőrács feletti rész lett volna, de mivel ott egy nyamvadt csavart se találtam(Grosso kollega szerint ott kell lennie a bőr borítás alatt), így az a hely kiesett, hacsak nem fúrok oda egy lyukat és hajtok bele egy csavart.

Update: Sikerült végre beleeszkábálnom végre a műszert. igaz kicsit "kacifántosan" de megoldottam. frankón műxik is, és nem is annyira durván "jön vissza" a mutató egy-egy gázfröccs után. Szal király! Alapjáraton is fajintosan mutatja a kb 8-900-as alapjáratot.

Megvolt az első kispóktali Kiskunmajsán!
Az egész úgy kezdődött, hogy kb negyed hat felé megérkeztek Hári Antiék két kispókkal. Majd hat elött Hoss Károly is betoppant, végül pedig Ricsiék, és Szekeres Marciék is megjöttek. Ezután átmentünk a Majsagyöngye nevű étterembe pizzázni. Itt nagyon jó kis hangulat alakult ki, igaz az asztalok elrendeződése miatt két részre szakadt a társaság. Mi Ricsiékkel és Marciékkal kerültünk egy asztalhoz. Még annyi hülyéskedést, ami ott ment, rég hallottam. Főleg Marci cinkelése ment a rókával ezerrel. Pizzázás után elbontottunk egy kispókot is. Na jó nem egy igazit(bár Marci folyamatosan kitekintgetett az ablakon a pókjára, hogy megvan-e még, nem bontja el épp valaki. Mivel nem lehetett lezárni az autóját. ) hanem egy tortából készült kispókot, ami nagyon fincsi volt.
Mikor mindenki megette a maga szeletét, átvonultunk a tekepályára. Itt aztán elkeződött a tekézés, sok-sok őrültködéssel fűszerezve. Nekem a legjobban az tetszett, mikor egy pályán egyszerre ketten is gurítottak, és mindkét golyó az oldalsó vájatban ért célba.
Végülis kilenc után, miután elfogyott az összes zseton, szedtük a sátorfánkat, és mindenki elindult haza.
Összességében elmondhatom, hogy szerintem jó kis tali volt. Reménykedek, hogy a résztvevők is jól érezték magukat.. De ezt majd elmondják ők, ha akarják.
Rakok fel egy két képet is, viszont a minőségéért előre is elnézést kérek, mivel telefonnal készültek, és nem voltak a legjobb fényviszonyok sajna.

 Ma végre megérkezett Thony-tól a várva várt csomag. Örültem is neki. Gyorsan szét is kaptam a csomagot, mint foxi a lábtörlőt, és megcsodáltam legújabb szerzeményemet. Nem is bírtam ki, hogy mindjárt ne dobjam bele Emesébe. Pontosabban nem dobtam, hanem raktam, mert azért erre jobban kell vigyázni annál, mintsem hogy széttörjön. Hangzásügyileg nagyon tuti! Még így az ősrégi magnómmal is tud szólni rendesen. Igaz ha a telómról játszom a zenét, akkor le kell halkítani majdnem teljesen a telefon hangerejét, de így akkor nem is recseg még max hangerőn sem. Na jó azt azért aláírom, hogy egy "normális" fejegységgel szebb meg esetleg nagyobb lenne a hangja, de sajna arra egyenlőre nincs keret.:( Nah meg aztán egyenlőre tökéletesen megteszi így is nekem ez a hangerő/hangzás. Egyedül még a kilátást kell megszoknom, hogy eltakarja a fél ablakot kb. Mondta is barátnőm, hogy neki ez miatt nem tetszik a kocsiban. Meg hogy nem lehetne-e esetleg lefaragni a kalaptartóból egy kicsit. Mondtam neki, de, ha átlyukasztom és rárögzítem a szívócsonk tetejére. Vagy a másik eshetőség hogy bekerül a hátsó ülésre. Viszont akkor meg ugye csak két személy utazhatna a kocsiban. Szal végülis megállapodtunk, hogy minden marad így, és majd legfeljebb ő is megpróbálja megszokni. Habár azt mellékesen megjegyezném, hogy neki kicsit bajosabb lesz kilátni hátra tolatáskor, mivel ő alacsonyabb, mint én. Nekem elég volt annyi, hogy kicsit kinyújtózkodtam, és már láttam is ki rendesen.

Ma meg volt az év első kistalija Szöged városában. Igaz, hogy a 18:00 ás időpontot nem sikerült betartanom, mivel elötte szalagavatón voltunk Kiskunfélegyházán, és hát háromnegyed hat körül járt az idő mikor hazaértünk. Szal gyorsan előkerestem Szekeres Marci telszámát, és rácsörögtem, hogy szóljon Ricsinek, hogy késni fogunk kicsit. Az a "kicsit" az kb háromnegyed óra lett. De végülis nem is vártak ránk sokan. Egész pontosan Szekeres kollega és barátnője, illetve Ricsi és barátnője. Miután odaértünk megbótoltuk Marcival a dísztárcsákat, amit ezúton is köszönök neki, majd bementünk kajálni illetve beszélgetni. Későbbiek folyamán megérkezett Ildi is (alias Bense) szal egyel bővült a kör, és folyt tovább a jó hangulatú csevely. Kb háromnegyed 10 felé járt az idő amikor búcsút vettünk egymástól. Elötte azért még csináltunk egy két csoportképet, csakhogy megörökítsük az "útókornak"
Összességében elmondhatjuk hogy nagyon jól éreztük magunkat Anitával. LegalábBIS hazafelé mondta is a kocsiban, hogy ő őszintén szólva rosszabbra, unalmasabbra számolt, de nagyon jól érezte magát végülis. Mindenesetre már tervezzük a következő kistalit, ami várhatóan március környékén lesz. Báár a helyszín még nem eldöntött: vagy Szeged vagy Kiskunmajsa.
Nah lényeg a lényeg, hogy KÖSZI Ricsi ezt a jó kis hangulatú talit!

Komolyan mondom, ez az Emese egy furcsa lény.(úgy látszik minden Emese már csak ilyen. lásd BB bank ) Szóval ugye miután én délelött kiszedtem az önindítót, rábíztam apósra, hogy nézze már át és az esetleges hibá(ka)t javítsa ki. Nah mikor hazaértem látom Emese 90%-ban összerakva, azaz önindító a helyén de lendkerékvédő lemez még nincs felrakva, meg a fűtéscsőból a gumi toldás sincs. De nem is ez a lényeg. Kérdezem tőle, hogy na mi volt a baja? Erre mondja hogy szétszedte az önindítót, és abszolult semmi hibát nem talált benne. Tökéletesek voltak benne a szénkefék is meg a perselyek is. Tehát semmi rendelleneset nem talált rajta. Úgyhogy összerakta, és pöccre indult, rendesen forgatott. Nah mondom szép. Szétszedette magát, meg összerakatta és működik. Azt mondja após, hogy szerinte valami kábel érintkezési hiba lehetett... De mindenesetre elég fura a dolog.

Éééés kiderült. LegalábBIS nagyon valószínű, hogy megvan mi a nehezen indítás oka.
Ugyanis, nem hagyott nyugodni a dolog, főleg hogy többen is mondták, valószínűsíthetően az önindítóban kell kutakodni hiba után. Tehát ma szépen fogtam kipróbáltam a másik pókunk akksijával is az indítózást. Persze elötte le akartam tesztelni, hogy az az akksi hogy indít a "gazdájában". Ami viszont nem ment olyan egyszerűen mivel motortartórugó csavar hiányában elötte ki kellett a motort támasztani alulról. Majd indít és kicsit nehézkesen(ez valszeg a több mint kéthónapos be nem indításnak tudható be) beindult. Majd leállít, és újrapróbál, ekkor simán elsőre elkapta. Nah akkor akksi kiszerel, és átrak Emesébe. Viszont sajnálattal, de azért kissé megkönnyebülve a nagyobb anyagi kiadás megmenekülésétől, ugyanúgy alig akart megnyikkanni. Iszonyat nehezen tekert. Közben persze a töltés meg az olajnyomásjelzőlámpák is alig izzottak. Tehát ebből valszeg az derül ki, hogy valami az önindító táján lesz elszállva. Azért még megnyugtatásképp átraktam Emese akksiját a másik pókba, és ott egyből ugyanúgy indított vele. Így legalább egyrészt megkönnyebültem hogy nem kell kb 13000 Ft-ot kiadni egy új akksiért, másrészt most kicsit parázok, mert sajna fogalmam sincs hogy mi lehet a rossz az öndítóban. Pláne hogy nem is tudom hogy derítsem ki a hiba okát. És akkor még a javításáról még nem is beszéltem. Pedig péntekig meg kellene oldani valahogy, mert akkorra kellene a kocsi, egyrészt félegyházára megyünk át szalagavatóra, másrészt meg ugye ott lesz este szegeden a kistali, amiről megintcsak jó lenne nem lemaradni. Pláne ha már ilyen közel lesz hozzám.

Ma végre autókáztam egy kicsit Emesével. és hát mondhatni vátozatosra sikeredett a kocsikázás. Ugyanis az jó volt benne, hogy jó volt újra vezetni őt(már vagy egy hete nem indítottam be ), másrészt beütött egy kis gond. Vagyis kettő. Az egyik amitől féltem, mégpedig az hogy mikor kiértünk barátnőm mamájához, megláttam azt a szörnyű "ürességet" ami a két hátsó keréken fogadott. Ugyanis útközben Emese lerázta magáról a két hátsó dísztárcsát...:(:( . Ezúton is gratulálok neki eme nemes tettért..:( Pedig mennyit szórakoztam a feszítőhuzallal hogy rendesen rászoruljon. Nah mindegy mostmár tanultam a leckéből és a felcsavarozhatón kívül más szóba sem jöhet. Leszámítva az alufelnit ugye. Báár az nem dísztárcsa. (max egy két dísztárcsa alufelni. De nem akarok nevet említeni) Báár ha most gonosz akarnék lenni, akkor én is mondhatnám hogy csatlakozok az alufelni(dísztárcsa) keresgélő hölgyhöz. Nah de visszatérve az esetemhez, másik "jó" dolog az volt amikor szomorúan konstatáltam, hogy még huszonakárhány km megtétele után is, ha indítózni akarok, az önindító úgy teker mint akinél pillanatokon belül csontra kimerül az akksi.:( Tehát nagyvalószínűséggel ez is tuti cserés lesz. Mármint az akksi) De hogy ne zárjuk szomorúan a történetet, az legalább "felvidított" hogy hazafelé az út szélét bámulva az esetlegesen még épen maradt elhagyott disztárcsákat találtam egy csavarhúzót Gyorsan visszatolalt, majd felvesz, és go tovább, mint aki jólvégezte dolgát.

Ma megleptem Emesét egy pár krómozott rendszámtáblakerettel meg egy garnitúra dísztárcsával. Fel is dobtam őket, bár elmókoltam egy ideig mire leszedtem a hátsó rendszámfoglalatot, meg mire fel tudtam fogatni az elején az újat, de csak kész lett. A dísztárcsák sem akarták egykönnyen megadni magukat. Pontosabban csak akkor nem, amikor rajta volt az a köralakú feszítőhuzal. Azzal kellett játszadoznom, mire nagynehezen fel tudtam pattintani a kerékhez. De megérte vele szenvedni.
Most tök olyan, mintha nem is az én pókom lenne Hiába, furcsák rajta még ezek a kiegészítők. Egyébként a keretet azt úgymond nem csak poénból cseréltem, mivel elöl már eléggé el volt töredezve, és féltem, hogy elhagyom a rendszámomat. Azt meg ugye nem szerettem volna. És úgy voltam vele hogy ha már cserélem, akkor veszek ezt a "fényes" fajtát rá, mert ez nekem jobban bejön. Nah meg igy majd amit leszedtem hátsót azt átmentem a sárga pókunk elejére, mert ott is igen ramaty állapotban van a keret.

Tegnap szereztem Emesébe a hátsó ülés és a motortérfal közé hangszigetelés céljából kb 2,5 cm vastag szivacsot. Úgyhogy ma szépen kiszabtam a kellő méretre, és felraktam. Még jó hogy ragadós volt az egyik fele, így nem kell attól félni hogy lecsúszkál, ha kiveszem az ülést esetleg. Majd miután végeztem kipróbáltam, beindítottam a kocsit, és füleltem hogy ér-e valamit. És azt vettem észre hogy azért mintha kevesebb zaj jönne át. Mondjuk eleinte elnyomta a rázkódás, amikor még nagyon alacsony fordulaton járt a motor. Igaz leginkább majd menet közben fogom megtudni, mennyire jó. Na persze nem mintha amúgy mekkora "hangzavar" lenne odabent menet közben, -mert voltak már egy jópáran akik megdícsérték, hogy szép csöndes, lehet benne beszélgetni rendesen. - csak gondoltam megpróbálom még halkabbá tenni. Bár azon agyalok, hogy lehet ez így csak félig szigetel, mert ugye a kalaptartónál ugyanúgy áthallatszik jobban. Szóval lehetséges oda sem ártana raknom ebből a szivacsból, csak akkor a bólogatós kutyám már végleg folyamatosan beverné az orrát a szélvédőbe. Legalábbis valószínű.
Mindenesetre ezt majd azután döntöm el, ha megtudom, menet közben mennyit halkult a motorzaj.

Elsőkörben BUÉK mindenkinek!

Másodsorban: Megjártuk Salgótarjánt. Hát mit ne mondjak jó kis túra volt, plusz szerelés, szívás, fagyoskodás ezerrel.
Ugye megbeszéltük Tibee-ékkel hogy 30-án kimegyek és generátorosítjuk Emesét. Itt már kezdődött azzal a dolog hogy eléggé későn értünk oda, mivel már reggel szereléssel indult a napom, még elindulás elött.(motoelhagyás rulez ) Így a 8 helyett fél 10 kor tudtunk elindulni. Délután 2 tájban oda is értünk tarjánba. 3 körül ki is értem Tibee-ékhez Somosra. Onnan vissza Tarjánba a tescoba, Norbival "megbótoltam" a generátort. Aztán vissza Somosra. Persze útközben bronzkefe csere szénkefére. Nah lényeg a lényeg, hogy fél 6 felé neki is fogtunk... Még most is hallom Tibee szavát, hogy "egy óra alatt meglesz a csere." Ehelyett csak a leszedés volt vagy 2-3 órahossza, mivel az egyik csavar (az AC-alatt lévő egyik belső) egyszerűen sehogy se akarta magát megadni. Vagyis megadta volna magát, csak nem lehetett semmilyen szerszámmal hozzáférni. Nah de azért a végén csak sikerült lecsavarni. Kb fél 10 felé járhatott már az idő mire lent volt a dinamó. Persze közben Tibeenek szóltak hogy be kell mennie dolgozni, szal gyorsan generátor feldob, - ez már gyorsabban ment - aztán gyorsan bekötöttük, majd innentől Lalival folytattuk Emese összerakását. A hátfal az még könnyen felment de a motortartórugóval sokat szívtunk megintcsak, mivel nem volt kroki emelőm. Vagyis volt csak épp nem volt hajlandó emelni. Így ki volt bakolva a motor, és a gyári emelővel emelgettük, süllyesztettük az autót, így a motort is. Lényeg, hogy sikerült nagy nehezen bejátszani a helyére. Persze jól át is fagytunk a végére. Itt köszönném meg Tibee anyujának a fincsi forró teát! Raktunk még Emesébe halogén izzókat is, amitől mostmár nagyon tuti lett a világításom. Főleg a zöld színű helyzetjelzők tetszenek leginkább! A lámpákért köszi Tibee-nek.
Másnap 31-én tartottunk még egy minitalit. Gyülekező a tuskó parkolójában volt. Majd innen átgurultunk egy kihalt pályaudvarra egy kis "vezetéstechnikai tréningre" Mondhatom jól tolta a hátulját Emese. főleg Norbi irányítása alatt.
Köszi a srácoknak a jóhangulatú taliért!
Annak legfőképp örültem, hogy semmi gond sem volt Emesével egész úton. Viszont szegény most írtózatosan néz ki kívülről:( Rendesen összecsapkodták az autók. Szóval holnap megy mosatásra. De azért rakok föl egy képet róla, hogy mégis hogy néz ki.
Nah röviden (és milyen lenne hosszan ) ennyi történt velünk.