Tevékenységtérkép
2011.04.24. Vasárnap
Az alábbi történet elég égő! Elolvasása, csak megfelelő elmeállapottal és idegzettel ajánlott! 
Mint, azt sok kispolskis társam tudja, egy ilyen autó birtoklása, még inkább használata elég sok kalanddal jár. Van közte pozitív, és van közte negatív is. Nálam ez utóbbi esett most meg.
Szombaton hivatalosak voltunk Szolnokra párom rokonaihoz látogatóba. Mivel anyós utál nagyvárosban vezetni, apósnak meg nincs (már) jogsija, így engem ért azon megtisztelő feladat, hogy juttassam el őket a kisautóval Szolnokig, és vissza. Az út odafelé eseménytelenül telt. Leszámítva, hogy feltűnően gyorsan fogyott az üzemanyag a tankból. Ettől függetlenül szerencsésen odaértünk. Kaja, pia majd kicsit városnézés. A gyaloghíd a Tisza fölött különösképp tetszett. Aki látta, tudja miről beszélek, aki meg nem, annak csak annyit mondok, hogy vannak végig a hídon megadott távolságokon üveglapok beépítve a padlóba, így frankón le lehet nézni a folyóra ott is, nem csak a korláton áthajolva.
Na, de mivel ez nem élménybeszámolós, hanem autó blog, így vissza Mesihez. Városnézés után szépen visszamentünk 4 személlyel (párom keresztanyja, akinél voltunk, meg mi 3-an) a rokonékhoz, aztán nem sokára következett a hazaindulás. Ez volt este fél 7 tájban. Tószegen megálltam megitattam az autót, mert a csóróságjelző már eléggé világított. Itt ért az első meglepetés. beletankoltam 19,04 litert, így lett tele ismét, ami elosztva a megtett 225km-el, és szorozva százzal, még barátok közt is 8,46 literes átlagfogyasztás. Mindegy elindultunk tovább, mondván, hogy idehaza majd utánajárok a durva fogyasztás okának. El is jutottunk pár km-ig, durván Tiszavárkony és Tiszajenő között lehettünk, mikor is egyszer csak elkezdett világítani teljes fénnyel a töltésjelzőm. Mondom apósnak, hogy itt valami gond van, és kezdtem lassítani, majd húzódni le.(közben ahogy elvettem a lábam a gázról elhalványodott a visszajelző fénye is) Aztán az ijedtség ott kezdődött, mikor anyós aki a hátsó ülésen ült hátranézett, és meglátta, hogy valami durván füstöl a motortérben. Lehúzódás után ilyen gyorsan még nem ugrottunk ki kispolskiból, mint akkor ott. Ráadásul motortér is zárva volt. Kinyitottam, erre, még több füst kezdett el gomolyogni kifelé, de valami eszméletlen durva módon. Gyorsan előreszaladtam, és levettem a pozitív sarut az akksiról(ilyenkor áldom az eszem, hogy nem szokásom szorosra ráhúzni, csak épp annyira, hogy ne rázódjon le, de szükség esetén kis feszítéssel le lehessen szedni), majd, mivel semmit nem láttunk a motortérből a rengeteg füst miatt, azt sem tudtuk, hova kapjunk, hol ég. Közben a szembejövő autós is megállt, mert ő is úgy látta, hogy nagy baj van, és megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni. Eközben kiszállt annyi füst, hogy megláttuk, a generátor pozitív vezetéke van szénné égve, szerencsére, lángot nem láttunk sehol, de füst az még mindig volt egy kicsi. Mondtuk az illetőnek, hogy köszönjük nem "életveszélyes" a helyzet, így továbbment. Na, miután kitisztult a motortér a füsttől, após nekilátott a sérült kábelt kibontani, amit rövidesen sikerült is, de teljesen leégett róla a szigetelőanyag. Illetve szigszalaggal leszigetelte a megsérült többi kábelt is. Aztán sajnos, mivel megfelelő vezetékünk nem volt a cseréhez - ami volt nálam, az túl vékony volt ekkora áramerősséghez - kénytelenek voltunk innentől a még hátralévő cirka 80 km-t akksiról megtenni. Ez azért is volt baj, mert a késői indulás miatt amúgy is már eléggé lemenőben volt a nap. Így városon kívül kizárólag helyzetjelzővel haladtam, településen belül pedig azt is lekapcsoltam, illetve a fékezést is úgy próbáltam kivitelezni, hogy lehetőleg minél rövidebb ideig kelljen a lámpát használni hozzá. Aztán Kiskunfélegyházától már kénytelen voltam felkapcsolni a tompítottat is, mert már olyan szinten sötét lett. Szerencsére simán kibírta hazáig akksiról. Olyannyira, hogy itthon leállítás után még simán minden gond nélkül indított akksiról. Ami viszont már kevésbé volt vicces, hogy ez alatt a táv alatt elment negyed tank üzemanyag. És rá is jöttem, mikor hazaérkezés után kinyitottam a motorteret, és megcsapott az etanolszag, hogy itt bizony valahol elfolyik.
Aztán ma átjött após hozott megfelelő vastagságú vezetéket, és megejtettük a kábelcserét, mivel kiderült, hogy nagyon nagy valószínűséggel eldörzsölődött az önindítóról a generátorra menő vezeték valahol ott ahol feljön a motortérbe, és ez okozta a zárlatot. Közben imádkoztunk, hogy legyen töltés, ha végeztünk a művelettel. Hát, imánk nem talált meghallgatásra. Ugyanúgy teljes fénnyel világít a töltésjelző. Rámérve multiméterre emelt fordulaton sem változott csak nagyon minimálisan az érték, stabilan tartotta a 12V-ot, csak a tizedek változtak néha, illetve egyszer egy pillanatra felugrott 13V-ig. Tehát töltés nincs. Úgyhogy nemsokára következik egy generátor szétszedés, és átvizsgálás, hogy mi az ami nem bírta a (valószínűleg) "extrém" nagy áramot. Gyanú az már van: vagy a diódasor mondta azt, hogy helló, vagy pedig a tekercselés valamelyik része kapott. De, ez a napokban ki fog derülni.
Egy dolog viszont biztos a történtek után: minél hamarabb be fogok szerezni egy poroltót az autóba, mert azt az érzést nem szeretném még egyszer átélni, mikor ott állok az autónál, és várom, hogy kigyullad-e, vagy éppen ég-e már, miközben kint van az ember a semmi közepén, ahol gyakorlatilag megfelelő tűzoltóeszköz hiányában esély sem lett volna eloltani, csak nézni ahogy kiég az egész autó.:( Na, ezt szeretném elkerülni! Mert most ugyan szerencsénk volt, de ki tudja a következő hasonló esetnél volna-e.
Mint, azt sok kispolskis társam tudja, egy ilyen autó birtoklása, még inkább használata elég sok kalanddal jár. Van közte pozitív, és van közte negatív is. Nálam ez utóbbi esett most meg.
Szombaton hivatalosak voltunk Szolnokra párom rokonaihoz látogatóba. Mivel anyós utál nagyvárosban vezetni, apósnak meg nincs (már) jogsija, így engem ért azon megtisztelő feladat, hogy juttassam el őket a kisautóval Szolnokig, és vissza. Az út odafelé eseménytelenül telt. Leszámítva, hogy feltűnően gyorsan fogyott az üzemanyag a tankból. Ettől függetlenül szerencsésen odaértünk. Kaja, pia majd kicsit városnézés. A gyaloghíd a Tisza fölött különösképp tetszett. Aki látta, tudja miről beszélek, aki meg nem, annak csak annyit mondok, hogy vannak végig a hídon megadott távolságokon üveglapok beépítve a padlóba, így frankón le lehet nézni a folyóra ott is, nem csak a korláton áthajolva.
Na, de mivel ez nem élménybeszámolós, hanem autó blog, így vissza Mesihez. Városnézés után szépen visszamentünk 4 személlyel (párom keresztanyja, akinél voltunk, meg mi 3-an) a rokonékhoz, aztán nem sokára következett a hazaindulás. Ez volt este fél 7 tájban. Tószegen megálltam megitattam az autót, mert a csóróságjelző már eléggé világított. Itt ért az első meglepetés. beletankoltam 19,04 litert, így lett tele ismét, ami elosztva a megtett 225km-el, és szorozva százzal, még barátok közt is 8,46 literes átlagfogyasztás. Mindegy elindultunk tovább, mondván, hogy idehaza majd utánajárok a durva fogyasztás okának. El is jutottunk pár km-ig, durván Tiszavárkony és Tiszajenő között lehettünk, mikor is egyszer csak elkezdett világítani teljes fénnyel a töltésjelzőm. Mondom apósnak, hogy itt valami gond van, és kezdtem lassítani, majd húzódni le.(közben ahogy elvettem a lábam a gázról elhalványodott a visszajelző fénye is) Aztán az ijedtség ott kezdődött, mikor anyós aki a hátsó ülésen ült hátranézett, és meglátta, hogy valami durván füstöl a motortérben. Lehúzódás után ilyen gyorsan még nem ugrottunk ki kispolskiból, mint akkor ott. Ráadásul motortér is zárva volt. Kinyitottam, erre, még több füst kezdett el gomolyogni kifelé, de valami eszméletlen durva módon. Gyorsan előreszaladtam, és levettem a pozitív sarut az akksiról(ilyenkor áldom az eszem, hogy nem szokásom szorosra ráhúzni, csak épp annyira, hogy ne rázódjon le, de szükség esetén kis feszítéssel le lehessen szedni), majd, mivel semmit nem láttunk a motortérből a rengeteg füst miatt, azt sem tudtuk, hova kapjunk, hol ég. Közben a szembejövő autós is megállt, mert ő is úgy látta, hogy nagy baj van, és megkérdezte, mi a baj, tud-e segíteni. Eközben kiszállt annyi füst, hogy megláttuk, a generátor pozitív vezetéke van szénné égve, szerencsére, lángot nem láttunk sehol, de füst az még mindig volt egy kicsi. Mondtuk az illetőnek, hogy köszönjük nem "életveszélyes" a helyzet, így továbbment. Na, miután kitisztult a motortér a füsttől, após nekilátott a sérült kábelt kibontani, amit rövidesen sikerült is, de teljesen leégett róla a szigetelőanyag. Illetve szigszalaggal leszigetelte a megsérült többi kábelt is. Aztán sajnos, mivel megfelelő vezetékünk nem volt a cseréhez - ami volt nálam, az túl vékony volt ekkora áramerősséghez - kénytelenek voltunk innentől a még hátralévő cirka 80 km-t akksiról megtenni. Ez azért is volt baj, mert a késői indulás miatt amúgy is már eléggé lemenőben volt a nap. Így városon kívül kizárólag helyzetjelzővel haladtam, településen belül pedig azt is lekapcsoltam, illetve a fékezést is úgy próbáltam kivitelezni, hogy lehetőleg minél rövidebb ideig kelljen a lámpát használni hozzá. Aztán Kiskunfélegyházától már kénytelen voltam felkapcsolni a tompítottat is, mert már olyan szinten sötét lett. Szerencsére simán kibírta hazáig akksiról. Olyannyira, hogy itthon leállítás után még simán minden gond nélkül indított akksiról. Ami viszont már kevésbé volt vicces, hogy ez alatt a táv alatt elment negyed tank üzemanyag. És rá is jöttem, mikor hazaérkezés után kinyitottam a motorteret, és megcsapott az etanolszag, hogy itt bizony valahol elfolyik.
Aztán ma átjött após hozott megfelelő vastagságú vezetéket, és megejtettük a kábelcserét, mivel kiderült, hogy nagyon nagy valószínűséggel eldörzsölődött az önindítóról a generátorra menő vezeték valahol ott ahol feljön a motortérbe, és ez okozta a zárlatot. Közben imádkoztunk, hogy legyen töltés, ha végeztünk a művelettel. Hát, imánk nem talált meghallgatásra. Ugyanúgy teljes fénnyel világít a töltésjelző. Rámérve multiméterre emelt fordulaton sem változott csak nagyon minimálisan az érték, stabilan tartotta a 12V-ot, csak a tizedek változtak néha, illetve egyszer egy pillanatra felugrott 13V-ig. Tehát töltés nincs. Úgyhogy nemsokára következik egy generátor szétszedés, és átvizsgálás, hogy mi az ami nem bírta a (valószínűleg) "extrém" nagy áramot. Gyanú az már van: vagy a diódasor mondta azt, hogy helló, vagy pedig a tekercselés valamelyik része kapott. De, ez a napokban ki fog derülni.
Egy dolog viszont biztos a történtek után: minél hamarabb be fogok szerezni egy poroltót az autóba, mert azt az érzést nem szeretném még egyszer átélni, mikor ott állok az autónál, és várom, hogy kigyullad-e, vagy éppen ég-e már, miközben kint van az ember a semmi közepén, ahol gyakorlatilag megfelelő tűzoltóeszköz hiányában esély sem lett volna eloltani, csak nézni ahogy kiég az egész autó.:( Na, ezt szeretném elkerülni! Mert most ugyan szerencsénk volt, de ki tudja a következő hasonló esetnél volna-e.